Alsóvárosi búcsú – „Újra és újra oda kell menni az isteni szeretet forrásához” + FOTÓK

Ha egy családban van valaki, aki kinyitja a szívét Istennek, akkor a családban levő rossznak, fájdalomnak és gyűlöletnek a története megtörhet, és egy újfajta történet kezdődhet – fogalmazott Székely János segédpüspök Alsóvároson, a Havas Boldogasszony napi búcsún.

„Minden családnak az a küldetése, hogy Krisztushordozó legyen, Istenhordozó legyen, és örömet vigyen a világba. Ebbe a sok szeretetnélküli, Istennélküli világba elvigye a fényt” – fogalmazott

Székely János

, az Esztergom-Budapest Főegyházmegye segédpüspöke a Havas Boldogasszony napi búcsún, mely keretében a családokért és a „szögedi nemzetért” tartottak szabadtéri szentmisét. A Dél-Alföld legnagyobb múltú vallási ünnepén a segédpüspök hangsúlyozta, nem magától lesz egy család Krisztushordozó, ezért tennie kell a feleknek. Egy szimfóniához hasonlította a szép házasságot, melyben két dallam szól, de nem egymásba beleharsogva, hanem egymást erősítik. „Két ember magától menthetetlenül távolodik, azok a falak, amelyek közöttük a szerelem és a házasság kezdetén leomlottak, azok lassan menthetetlenül elkezdenek újra visszaépülni. Magától két ember menthetetlenül távolodik, csak az a házasság marad szép, ahol két ember tudja egymás kezét újra és újra megtalálni, az egység csodáját újrateremteni” – mondta Székely János hozzátéve, hogy ehhez érzékenységre van szükség a felek részéről, megbocsátásra, udvarlásra, kedvességre és új nászutakra is. Példaként egy ötgyermekes házaspárt említett, akik hetente egy estét a gyermekek nélkül kettesben töltenek, havonta egy napot, és évente nyaralni is elmennek gyermekeik nélkül. Székely János elmondta, nem a gyerekektől rabolták el a kettesben eltöltött időt, hiszen az ő boldogságuk rájuk is átsugárzik. Vagyis magától nem marad egy házasság szép, azért rengeteget kell tenni. „Az igazi szerelem mindig pazarol, ahol a szeretetet méricskélni kezdik, ott nagyon hamar elfogy” – hangsúlyozta. A férfi és a nő különleges küldetéséről is szólt, a férfinak feladata, hogy a szeretet motorját elindítsa, míg a nőnek érzékenyen és bölcsen újra és újra jeleznie kell, hogy mi az, aminek örül és mi az, ami fáj neki. „Nem magától marad ez a titokzatos körforgás élő, mind a két félnek bele kell tennie újra és újra a szívét. Pusztán emberi erőből nem is működik a házasságnak ez a titokzatos szeretetáradása, a két embernek újra és újra oda kell mennie az isteni szeretet forrásához” – mondta el az Esztergom-Budapest Főegyházmegye segédpüspöke. Javasolta az egybegyűlteknek, tegyék fel a kérdést, hogy vajon van-e szentélye a családjaiknak, tudnak-e odalépni a szeretet forrásához.

A szentlecke kapcsán úgy fogalmazott, ahogy az első ember bűne által jött el a világba a rossz, a szenvedés, a gyűlölet, úgy a Szűzanya által egy új történelem kezdődik. „Ő ajtót nyit az Istennek, az ő igenje az a kapu, amelyen keresztül Isten testet tud tölteni, be tud lépni a világba. Az Szűzanya igenje megfordította a történelmünket, a bűn történelméből az üdvösség története lett” – hangsúlyozta. A családok esetében is ezt emelte ki, ha ugyanis egy családban van valaki, aki kinyitja a szívét Istennek, akkor a családban levő rossznak, fájdalomnak és gyűlöletnek a története megtörhet, és egy újfajta történet kezdődhet. Havas Boldogasszony ünnepe a 4. századra nyúlik vissza. A legenda szerint egy római kereskedőnek és a feleségének megjelent a Szűzanya, és azt kérte tőlük, hogy építsenek neki templomot azon a helyen, amelyet másnap hó fog borítani. Így épült fel Róma egyik dombján a Santa Maria Maggiore bazilika Havas Boldogasszony tiszteletére, s ennek a csodás eseménynek az emlékére született 1503-ban Szeged-Alsóvároson a ferencesek gyönyörű gótikus csarnoktemploma, szintén Havas Boldogasszony titulussal. Az augusztus eleji búcsú az évszázadok során fontos vallási ünneppé, a Szegedről elszármazott családok találkozási alkalmává vált.