Felújított templomban bérmálkozhattak a tiszaszigetiek + FOTÓK

Megújult a százéves tiszaszigeti templom. Keresztelő Szent János születésének ünnepén bérmálással egybekötött szentmisével avatták fel a renovált Páduai Szent Antal templomot.

A helyiek régi álma vált valóra a templom felújításával, melyet 1918-ban Páduai Szent Antalnak szenteltek fel. A templom elsősorban nem Isten, hanem a közösség háza, mely élő kövekből épül, erre emlékeztet minket a bérmálás is, melynek révén Isten élő templomába épülünk be – hangsúlyozta a szentmisét celebráló

Kiss-Rigó László

megyés püspök.

Nemcsak a tégla

Ünnepi beszédében

Lázár János

, a Miniszterelnökséget vezető államtitkár méltatta

Bodó Imre

tiszaszigeti polgármester, parlamenti képviselő felújításért való munkálkodását. Egy templom megújulása legkevésbé sem szólhat önmagában a pénzről, a tégláról – annak egy láthatatlan, de a faragott kőnél is erősebb valósabb „anyagról” kell szólnia: az anyák szeretetéről, az apák küzdelméről, az idősek örökségéről és a reményről, amit a gyerekek, a bérmálkozók jelentenek – emelte ki a politikus. Az élő templomok a keresztények meggyőződése szerint az emberek legyőzhetetlen hitéből és Isten kimondhatatlan jóságából épülnek föl. Akik idősebbek, pontosan tudják, hányszor kellett titokban menniük a templomba menniük, vagy titokban adományozniuk, kötelezettséget vállalniuk, hogy ez a templom száz esztendővel az alapítása után is állhasson – emlékeztetett Lázár János. Ma nem a kövekért küzdünk, azok építéséért és megújításáért, legnagyobb ellenségünk a világ cinikus értékrendje – tette hozzá.

Túl a kapun

„Büszkék lehetünk arra, hogy végre Magyarországnak olyan kormánya van, amely a templomot nem akarja bezárni, és a hitet a kapuk mögé szorítani, hanem emelt fővel vallhatjuk, hogy mi az adófizető polgárok forintjait arra költjük, hogy a hit átlépje az évtizedekre bezárt kaput, és így mindenkit a szeretet közösségébe fogadjuk” – fogalmazott az államtitkár. Azt is hozzáfűzte, ilyen közösséget csak a jóakaratú emberekkel lehet építeni. A szocializációban a családon túl a templomnak és az iskolának döntő szerepe van. A közösség hatalma ott kezdődik, ahol templom van. „Kicsi fehér templomotokba / Most minden erők tömörülnek. / Kicsi fehér templom-padokba / A holtak is mellétek ülnek. / A nagyapáink, nagyanyáink, / Szemükbe biztatás vagy vád: / Ne hagyjátok a templomot, / A templomot s az iskolát!” – zárta Reményik Sándor költő szavaival beszédét Lázár János.

A köz javára