Imaharc a céltévesztőkért

Hétfőn késő este az eredeti új vallási és lelkiismereti szabadságról szóló törvénytervezet módosítása révén az eredetileg három egyház kategóriából egyetlen egyház kategória maradt, a kedd hajnali szavazás pedig mindezt jóváhagyta.

A cél eredetileg az lett volna, hogy kiszűrjék a „biznisz egyházakat”, a cél tévesztése és egyértelmű elvétése megtörtént. Felekezetfüggetlen gondolattal állítom, hogy ezzel a döntéssel politikai értelemben

Krisztus

teste került volna megcsonkításra, de szellemi értelemben ez nem történhet meg, mert akik Jézus Krisztus testének hithű részét képzik, világi döntés nem választhatja el őket attól az egy személytől, akiben a megváltásuk nyugszik. Az a személy, akit az átadott életű hívő követ, a megbékélést hozta el ebben a világba: Isten és ember között, hogy az ő kereszthalála által megszabadulhasson mindenki, aki ezt személyesen képes elfogadni. Megbocsátással tartozunk, akár hetvenhétszer is. Most, amikor az emberi természet a kardot ragadná meg, ahogy

Péter

tette a Gecsamáné kertben, most állítom, hogy imádkozni kell. Imádkozni azokért, akik meghozták ezt a nem igei, de emberi döntést, amivel Isten gyermekeinek jelentős részét nehéz helyzetbe sodorták. Megbocsátásra kérek mindenkit, akinek most keserűség és düh dübörög a szívében, azokat, akik uralkodó Királyuk felé tanácstalan kezeket tartanak fel. Aki azt az életet választja, amiben Isten dicsőségét szeretné nyilvánvalóvá tenni, annak engednie kell, hogy Jézus Krisztus rajta keresztül szerethessen másokat, és aki a megbocsátás mindennapjaiban éli az életét, annak tudni kell megbocsátani. Személyesen embereknek, és hivatali szinten egy egész döntéshozó testületnek is tudni kell megbocsátani. A megbocsátás pedig az első lépcső, a következő lépcső minden esetben az ima, amiben lehet kérni, hogy Isten segítse tisztánlátásra azokat, akiknek még nem lett a szeretet teljessé a szíveikben. A kereszténység nem politika: küldetés. A misszió alapján: Jézus Krisztus hirdetése. Cselekedetekkel, tettel, és szavakkal. Tett az is, amit nem teszünk meg: ha nem haragvó szívvel fontoljuk az ellentámadást, már ez is tett. Fő tett és fő cselekedet: az ima. Imaharc pedig nem emberek ellen folyik: hanem a levegő láthatatlan hatalmasságai ellen. Isten akarata, hogy mindenki részesülhessen abban a megbocsátásban, amiben mi keresztények már részesültünk. Ez a világ egy nap valóban elmúlik, semmit ebbe a világba be nem hoztunk, ki nem viszünk. A valódi harc nem a politika színpadán zajlik, a valódi harc a szellemi harc az emberi lelkekért, a megváltás művének harca. Aki jó bizonysága akar lenni ennek az üzenetnek, annak bölcsen kell élnie: tudva azt, hogy korlátozott az idő, amíg lehetősége van átadni a megváltás üzentét. Ezért ez úton kérek meg mindenkit, aki már részesült ebben a megváltásban, hogy imádkozzon! Imádkozzunk azokért a keresztény testvérekért, akik egy döntés révén nehéz jogi formák és harcok elé néznek, és imádkozzunk jó reménységgel azokért, akik támogatták és meghozták ezt a döntést.