Mindent a pénzről: egyházbiznisz

"Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket. Ha e világból valók volnátok, a világ szeretné a magáét, de mivel nem e világból valók vagytok, hanem én választottalak ki titeket a világból, azért gyűlöl titeket a világ.” (János evangéliuma 15:19)

Eredeti elképzelés szerint a lelkiismereti és vallásszabadság kiszélesítésének és hitelesítésének szándékából módosítanák az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvényt. Ugyanakkor, ezzel szemben, ellentmondássál terhelt elképzelés alapján három kategóriába sorolnák a jelenlegi egyházi szerveződéseket: történelmi egyházak, elismert egyházak, valamint vallási civil szerveződések. A különböző kategóriáknak megfelelően pedig különböző állami juttatási lehetőségektől eshetnek el olyan egyházi szerveződések is, amelyek sohasem tartoztak a „bizniszegyházak” körébe.

Tervezett törvény szerinti kategóriák…

Négy feltételnek kell szükségszerűen megfelelni a történelmi egyház kategóriában: száz év honosság megléte, minimálisan huszonötezer egyházi tagot számláló közösség, primer hitélet folytatása, valamint országos szinten megjelenő közszolgálat átvállalás. A feltételek vagylagosságának kérdése még egyelőre nem tisztázott, de az már most egyértelmű, hogy történelmi egyház kategóriába sorolt gyülekezetek lesznek pusztán jogosultak az SZJA 1% felajánlásokra, valamint a szociális szféra állami kiegészítő normatív támogatásokra. Az egyéb kisegyházak létjogosultságát - amelyek ennek révén elesnek az imént említett támogatási forrásoktól -, a primer hitéleti tevékenységhez kötött feltétellel jegyeznék be.

Normatív támogatások…

Az elmúlt héten a Fővárosi Közgyűlés, a Budapesten élő hajléktalanok ellátásában szerepet vállaló tizenegy civil szervezettel már szerződést bontott. Köztük olyan kisegyházakkal is, amelyek a tervezett törvénymódosítást követően nem kerülhetnek be a történelmi egyházak kategóriába. Ennek jelentősége abban rejlik, hogy léteznek kisegyházak, amelyek olyan jellegű közszolgálati átvállalást végeznek, amelyek valós segítséget nyújtanak például hajléktalanok felé. A jövőben ugyanakkor elesnének az állami kiegészítő normatív támogatások lehetőségétől, amely az ilyen jellegű karitatív tevékenységek végzését tehette lehetővé az eddigiekben.

Sérült mérce…

„Minden útját helyesnek tartja az ember, de az Úr vizsgálja meg a szíveket.” (Példabeszédek 21:2)

Sajnos több ponton is sérül a látszólagos objektív mérce. Elég egyszerűen kiemelni a primer hitélet kérdését, úgy hogy eredendően az lenne a cél, hogy nem teológiai alapon vonjanak határokat felekezetek között. Valóban nem teológiai az alap, hanem gazdasági. Ugyanis ki az, aki országos szinten körbejárná a különböző gyülekezeteket és pártatlan ítélet révén képes lenne meghatározni, hogy mely kis egyház folytat primer hitéletet? Továbblépve, tegyük fel a következő kérdést is: ki az, aki őszintén feltárhatná, hogy egy régóta fennálló történelmi egyháznak mely helyi szerveződése felel meg a primer hitélet követelményének? Senki. Egyedül az egy élő Isten, aki a szívek vizsgálója.

Az igaz hit oldaláról…

"Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják, hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a moly, sem a rozsda nem emészti meg, és ahol a tolvajok sem ássák ki, és nem lopják el. Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is." (Máté evangéliuma 6:19-21)

Az már most bizonyos, hogy a keresztény egyházak tekintetében több igaz, hithű gyülekezet áldásos tevékenysége válik martalékká a törvényben. Azonban

Krisztus

testéhez nem az állami törvény betűje láncolja a gyülekezeteket, és legkevésbé sem a rejtett zsebekben dübörgő mögöttes anyagi érdekek. Lehet ebben a világban építkezni és lehet a Mennyei Királyság javára kincseket gyűjteni. Egy biztos: semmit ebből a világból ki nem viszünk. Ahol a kincsünk, ott a szívünk, legyen akkor a kincsünk a keresztény szolgálaté, szívünk pedig osztatlanul Istené.