A pap – nem varázsló

Folytatjuk a Papság Évéhez kapcsolódó sorozatunkat: Kiss Imre atyával, főiskolai docenssel beszélgetünk a papi hivatás mibenlétéről, más szakmákkal való kapcsolatáról.

Előzőírásunkban

a Papság Évéhez kapcsolódóan arra próbáltunk rávilágítani, hogy a cölibátus ellenére a pap egy nagyobb papi testvéri közösség része, és nem magányosan éli az életét.

Kiss Imre

atya

(alsó képünkön)

további, a papi hivatással összefüggő tévhitről is beszél.

Ember az emberek között

Néha a papnak emberfeletti képességeket tulajdonítanak, épp ezért az utóbbi pápák és egyházi megnyilatkozások nagyon emberközeli papképet igyekeztek közvetíteni: a pap ember az emberek között, testvér a testvérek között. Atyának nevezzük a papi szolgálatot teljesítőket, mert egyfajta lelki atyaság a feladatuk, a lelki élet gondozása, de a világi Krisztus-hívőkben is él az a vágy, hogy testvérük legyen a pap, és fordítva: a papokban is - ami egyáltalán nem újdonság, hiszen például

Bosco Szent János

is együtt focizott a gyerekekkel - fejtegeti Kiss Imre atya. A cél: résztvenni az emberek életében, mint ahogyan Jézus is, aki nemcsak tanított, hanem például elment a kánai menyegzőbe - magyarázza az atya.

A pap azt az Istent képviseli, Aki megtestesült, eljött és ember lett az emberek között. A pap nem elvarázsolt figura és nem varázsló, hanem tanúságtevő: rendelkezik egy hitélménnyel, hittapasztalattal -őtalálkozott az Istennel, megtapasztalta azt, hogy nem csak az anyagi dolgok léteznek, amelyeket persze nem tagad. Az isteni kegyelem tanúságtevője, hirdetője. A pap Isten embere: lelki erejének, istenkapcsolatának forrása az imádság. Másrészt a Biblia értő olvasója, próbálja a Szentírást maga is megélni, életre váltani, nemcsak prédikálni és cselekvésre buzdítani. Arról beszél, amit ő is megélt, vagy meg akar élni - fejtegeti az atya.

Nem pszichológus

A pap az emberek lelki egészségének, lelki egyensúlyának megtalálásában szeretne segíteni. „Bár minden pap tanul és használ is pszichológiát, de tudatában van annak, hogy nem pszichológus és nem pszichiáter, sőt, sokszor a pap maga irányít egy-egy hozzá fordulót pszichológus szakemberhez. Vagy fordítva, a pszichiáter küldi hozzánk betegét. Több ilyen szakember mondja, hogy akkor érzi igazán befejezettnek a kezelését, ha a beteg elmegy a paphoz, például azért, hogy elvégezze a gyónását. Sok esetben összedolgozunk a vallásos, vagy legalábbis nyitott gondolkodású pszichiáterekkel a beteg érdekében" - árulja el Kiss Imre, és hozzáteszi: az ember legtöbbször lelkileg azért beteg, mert vagy nagyon sok szorongása, félelme van, vagy nincs megfelelő - családi, munkahelyi, iskolai - kapcsolatrendszere, elmagányosodott. „Mi azt valljuk, hogy maguk a kapcsolatok és a közösség gyógyít, és épp ezért elsősorban az istenkapcsolatba próbáljuk visszasegíteni az embereket, de ez nem izolált módon történik: nincs istenkapcsolat embertársi kapcsolat nélkül. Isten képmásaként - Aki közösség, Szentháromság - mind Vele, mind embertársainkkal egészséges kapcsolatot kell kialakítanunk, bármelyik hiányzik, pszichésen sérülünk" - mondja Kiss Imre. A pap nem áll az emberek fölött, nem superman. A pap nem állítja magáról, hogy tökéletes, vagy hibátlan és bűntelen. Törekszik az erkölcsös, tisztességes, szent életre, de a pap is - mint minden ember - küszködik a gyöngeségeivel, a korlátaival, kísértéseivel, de becsületesen igyekszik előrehaladni. Nem a maga tökéletességét hirdeti, hanem Istent - összegez az atya.