Lélekvárás és kápolnabúcsú a Katolikus Egyetemi Lelkészségen

Idén is nagy ünneppel készültek a Szegedi Katolikus Egyetemi Lelkészség fiataljai az egyetemi kápolna búcsúünnepére. Az este hétkor kezdődő szentmisét kétórás lélekvárás előzte meg. A misét Thorday Attila atya celebrálta, aki egyben a búcsú szónoka is volt.

A Katolikus Egyház egyik legfontosabb alappillére, hogy minden újonnan épült székesegyházat, templomot vagy kápolnát valamelyik nagy szent vagy egyházi ünnep tiszteletére szentelik fel. Innen a búcsú ünnepének hagyománya is. A felszentelt templomot, kápolnát minden évben megünnepli a hívő tömeg azon a napon, amelyikre az adott hely ünnepe esik. Az Egyetemi Lelkészségen sincs ez másképp. Az 1996-os megalakuláskor sokat gondolkoztak azon, hogy vajon mi lehet a leginkább egy egyetemi kápolnához illő ünnep, amelyről aztán minden évben megemlékeznek. Hosszas latolgatás után a Szentlélek ünnepére, pünkösdre esett a választás. Azóta sok év telt el, és hagyománnyá vált, hogy pünkösd hétfőjén búcsúünnepet ülnek az egyetemisták, szeretett kápolnájukban. A Lelkészség már délután öttől várta a fiatalokat, szentségimádással, hogy együtt várják, hívják a Szentlelket, közös imádsággal, énekkel. Este hét órakor pedig kezdetét vette az ünnepi szentmise. A misét

Thorday Attila

atya vezette, aki nagy lelkesedéssel beszélt az Egyetemi Lelkészséggel kapcsolatos régi emlékeiről, és arról, hogy - bár régen járt ott - mindig nagyon szívesen és nagy örömmel tér vissza. A prédikációban a legnagyobb hangsúlyt Isten kiáradó Lelke kapta, akin keresztül nap mint nap követhetjük Jézus Krisztust, az Ő példáján keresztül próbálhatjuk meg élni mindennapjainkat, s hogy mindebben az Atya szerető Lelke szegődik mellénk útitársul. A misén a zenei szolgálatot a Lelkészség énekkara biztosította, akik különféle gitáros énekekkel - melyek zöme a Szentlélekről szól - tették még szebbé az ünnepet. A szentmise után egy agapéval (szeretetvendégség) várták az egybegyűlt fiatalokat, akik a vizsgaidőszak ellenére is meglehetősen sokan voltak, és annál lelkesebben élték meg a közös ünnepet. A szerény vacsora előtt néhány játékkal is kedveskedtek a Lelkészségi Tanács tagjai, melyek nem csak összébb kovácsoltak az ott lévőket, de komoly gondolatokat is ébresztettek mindenkiben, melyből aztán mély beszélgetések kerekedtek egy szendvics és egy tea mellett. Mindenki, aki ott járt a búcsún, Lélekkel megtelve, szeretetben tért nyugovóra. Ezt az erőt viszik majd tovább a hétköznapokba, és ez lesz az, ami segít átvészelni a vizsgaidőszak nehézségeit is.

Bondár Edit Ditte