Utolsó vacsora: "Példát adtam nektek..."

A nagyböjt végén, az úgynevezett „szent három nap" liturgiája nagycsütörtöktől húsvét hajnalig tart. A nagycsütörtök esti szentmisén az Eucharisztia, az utolsó vacsora megünneplése történik, amikor Jézus elbúcsúzott tanítványaitól és a hagyományok szerint megalapította az Oltáriszentséget. Az utolsó vacsora történéseinek felidézése során a szegedi dómban tartott szentmisén Kiss-Rigó László megyés püspök Jézus szavai szerint - „Ha tehát én, az Úr és Mester megmostam lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Példát adtam, hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg." (János evangéliuma 13,14-15) - megmosta tizenkét kispap lábát, követve Krisztust a szolgáló szeretet tettében.

A lábmosás jelképes cselekedetét egy

bibliakommentár

így magyarázza: „A cselekmény mélyebb mondanivalója azonban nem erkölcsi, hanem krisztológiai és egyháztani jellegű. Amikor Jézus megmosta apostolainak lábát, adósaivá tette őket, egyben arra tette képessé mindegyiküket, hogy maguk is tehessenek valamit (14b v.). A szeretet viszonzásának valamennyi résztvevő által érzett igényét Jézus az embertársak felé fordítja: irányukban róhatják le adósságukat, amelyre az opheilete (nektek is ... kell) kifejezés utal. Tartozásuk kiegyenlítésével nemcsak folytatják Krisztus művét, hanem tágabb körűvé is teszik: másokat is bevonnak Jézus szeretetének áramába. Ők maguk pedig Isten nagy, életet adó művének valódi résztvevőivé és részeseivé (8. v.) válnak."