Húsvét: Élő kapcsolat a föltámadt Krisztussal

Húsvét: a kereszténység legfontosabb és lényegi ünnepe, Krisztus feltámadásának ünnepe. Az egyház történelmileg igazolt tanúságtételekre építette a hitét, melyek Krisztustól az apostolokon át az első keresztényeken keresztül napjainkig eljutottak - emelte ki Jézus feltámadásával kapcsolatban Kiss-Rigó László, szeged-csanádi megyéspüspök.

A húsvét szó eredete a magyar nyelvben az azt megelőző időszak, a negyvennapos böjt lezárulását jelzi. A Magyar Katolikus Lexikon szerint ugyanakkor utal a föltámadásra is, hiszen Jézus Krisztus „a megtestesülés beteljesedéseként" ismét fölvette az - immár megdicsőült emberi - testet („húst").

Krisztus tanúi

A húsvét nem csak egyszerűen a kereszténység legfontosabb ünnepe, hanem annak lényege, hiszen Pál apostol megmondta, hogy ha Krisztus nem támad fel, akkor nevetségesebbek és szánalmasabbak vagyunk minden más embernél. De éppen az a nagy örömhír, hogy Ő valóban föltámadt. Erre tanúk vannak, akik az életüket adták rá - magyarázta

Kiss-Rigó László

. Aki keresztény, az elfogadja Jézus feltámadását ezektől a tanúktól. Igazolni tudjuk, hogy ez a hit nem butaság, szemben azokkal, akik az ellenkezőjét állítják - érvelt a püspök. Ha Jézus nem támadt volna fel, a Krisztus-követők hite csupán egy mozgalom, egy kulturális emlék maradt volna, mint az emberiség sok gondolkodója esetében. De nyilván milliók nem áldozták volna fel az életüket Érte, nem alakult ki volna minden nehézség ellenére egy ekkora közösség, hogyha nincs mögötte az Alapító természetfölötti ereje.

A jó szándék magában kevés

Társadalmunkban jelenség, hogy nagyon sokan kereszténynek mondják magukat, de igazából ők sem tudják, hogy mit jelent kereszténynek lenni: szimpatizálnak a keresztény hagyományokkal, erkölcsi tanításokkal, kulturális értékekkel - ami nagyon szép dolog, de a kereszténység valójában azon áll vagy bukik, hogy valakinek van-e élő kapcsolata a föltámadt Krisztussal - fogalmazott a püspök, és hozzátette: akinek van élő kapcsolata Jézussal, az hívő ember, akinek pedig nincs, az lehet ugyan jószándékú ember, de nem keresztény. A mai korban nehezen hozunk döntéseket, főleg olyanokat, amelyek számunkra bizonyos követelményeket is jelentenek - ez látszik a kitolódott vagy fel sem vállalt házasságkötéseken, vagy a hivatásválasztáson is. A vallásos embernek Isten egyértelműen felkínál valamit, amire igent vagy nemet lehet mondani, és ha igent mond, akkor annak vannak következményei - mondta Kiss-Rigó László. Aki nem akar Istennek igent mondani, az valláspótlékokat keres: napjainkban mindenfélét elhisznek az emberek az okkult jelenségektől kezdve a babonákig. Mindezek azonban csak pótlékok, mint ahogyan a kábítószer nyújtotta állapot is csak a boldogság érzésének pótléka, de nem boldogság.

A feltámadás és keresztségünk ünnepnapja

A keresztények a kezdetektől fogva vasárnaponként mindig összejöttek kenyértörésre és istentiszteletre, és a föltámadt Krisztust ünnepelték - pedig a vasárnap csak a negyedik század elején, Konstantin császár rendeletei alapján vált - nem egészen a mai értelemben vett - munkaszüneti nappá, ünneppé a Római Birodalomban. Ebből az ünnepből merítettek erőt a keresztények az életükhöz a hétköznapokban is. Sokan nem tudják, hogy régen a keresztség is a húsvéthoz kapcsolódott, jónéhány évszázadon keresztül ugyanis nem gyermekeket, hanem felnőtteket kereszteltek, és ezáltal fogadták be őket a közösségekbe - ennek az alkalma pedig évente egyszer, éppen a húsvéti vigília, a virrasztás volt. A húsvét Krisztus feltámadásának ünnepe mellett saját keresztségünk ünnepe, emléknapja is, ezért akik húsvétkor részt vesznek a szertartáson, saját keresztségi fogadalmaikat is megújítják, megerősítik - tudtuk meg a püspökatyától.