Trendet teremtett Orbán Viktor: hamarosan jön az évértékelő
Ezért a munkáért rangos elismerés landolt Szegeden
Újabb rangos elismeréssel gazdagodott a szegedi bölcsészkar. Balázs Mihály kapta meg idén a rangos János Zsigmond-díj kitüntetést.
Balázs Mihály irodalomtörténész, a Szegedi Tudományegyetem emeritus professzora a közelmúltban Kolozsvárott vehette át az unitárius egyház által alapított János Zsigmond-díjat. Az elismerés nem csupán a professzor több évtizedes, a vallásszabadság és a régi magyar irodalom kutatásában végzett munkáját dicséri, hanem reflektorfénybe helyezi azt a szegedi szellemi műhelyt is, amely nemzetközi szinten is jegyzett eredményeket produkál.
Mit jelképez a János Zsigmond-díj?
A vallásszabadság napján átadott János Zsigmond-díj rávilágít egy olyan speciális kutatási területre, amelyben Szeged évtizedek óta élen jár. Bár az unitarizmus és a 16. századi vallási toleranciát hirdető tordai határozat erdélyi gyökerű, a tudományos feldolgozás egyik fellegvára mégis Szeged lett.
Balázs Mihály munkássága bizonyítja, hogy a tárgyszerű, ideológiáktól mentes történetírás képes hidat verni felekezetek és országhatárok között.
A professzor kutatásai rámutattak, hogy az erdélyi radikális gondolkodás és a nyugat-európai (például lengyel vagy holland) teológiai áramlatok között sokkal szorosabb volt a kapcsolat, mint azt korábban hitték.
Ez a díj tehát azt a türelmes aprómunkát ismeri el, amellyel a szegedi kutatók a kéziratos hagyományokat feltárták, bizonyítva, hogy városunk egyeteme a humán tudományokban is képes világszínvonalút alkotni.
A professzor szerint a János Zsigmond-díj nem egyéni magánszám, hanem egy közösség sikere. A Szegedi Tudományegyetem régi magyar irodalmi tanszéke, vagy ahogy a szakmában ismerik, a szegedi műhely Keserű Bálint óta híres arról a közvetlen, emberközeli légkörről, amelyben a hallgatók nem csak passzív befogadók. Balázs Mihály kiemelte:
a cél nem száraz dogmák sulykolása, hanem a kritikus gondolkodás és a nyitottság átadása.
A JATE Klubtól a dékáni székig
Balázs Mihály pályája elválaszthatatlan Szeged elmúlt negyven évének történetétől. Nemcsak tudósként, hanem közösségszervezőként is nyomot hagyott a városon:
a rendszerváltás idején rektorhelyettesként bábáskodott a JATE Klub és az alternatív egyetemi kultúra felett, védve azokat a politikai széltől. Később, a bölcsészkar dékánjaként az egyetemi integráció embert próbáló bürokráciájában is a népét, azaz az oktatókat és hallgatókat próbálta megkímélni a felesleges terhektől.
Ahogy az interjúból kiderül, a professzor ma sem szakadt el a közösségtől. Bár a nagypolitikai csatározások helyett ma már a csütörtöki focimeccsek jelentik számára a kikapcsolódást, a szellemisége továbbra is meghatározó.
További híreink:
