Csépe Valéria: A kütyü nem elektromos pásztor + FOTÓK

A beszédről, a könyvekről, az új technológiák használatáról beszélt a pszichológus. Nem kell félni az okostelefontól, a tablettől, csupán okosan kell használni a kütyüket. Azonban a túlzásoktól is óvva int, ma is szükség van a kézírásra, nem lehet mindig gépelni.

A XXI. századi iskolai előremenetelt meghatározó három tényezőről, az olvasásról, az írásról és a digitális írástudásról beszélt a Pedagógiai Esték idei utolsó előadásán Csépe Valéria, MTA TTK-AKK Neurokognitív Fejlődés Kutatócsoport vezetője, az MTA korábbi főtitkár-helyettese, számtalan tankönyv szerzője, a kísérleti és kognitív pszichológia szakembere

A baba világpolgár

A beszédet a pszichológus úgy jellemezte, mint ősi és természetes tudást, amely az evolúció következménye, az elsődleges nyelvi fejlődés eredménye. Ezzel szemben az írás és az olvasás ismerete egyéni fejlődésnek köszönhető, mondhatni kulturális találmány. Ez utóbbit bizonyítja, hogy kultúránként eltérő módon alakult ki az írásbeliség. „Nyereség és veszteség a beszéd elsajátítása” – állapította meg Csépe Valéria. Minden baba „világpolgár” – bármely nyelv megtanulhatja születését követően, de később csak azoknak hangjait ismeri, amelyekben felnő. Eközben azonban a pozitívumok sem felejthetőek el, hiszen elsajátított egy nyelvet a gyermek. Fel kell építeni az beszédtudást, szavak, egyszerű mondatok, szóváltozatok, s „kialakul az a csoda, amit nyelvnek nevezünk”.

„Apu, küldj pénzt!”

Erre a beszédtudásra tesszük rá az olvasni tudást. Van, ahol hangra, ahol ezt nem lehet, ott jelnyelvre teszik rá, míg a vakok esetében az olvasás módján változtatnak, ők a Braille-írást sajátítják el. Létezik egy szenzitív időszak, amikor ezt a tudást a legkönnyebb elsajátítani, de az nem igaz, hogy ez később ne lenne pótolható. Az a lehetőség, hogy a kiváltságosakon kívül sokan olvashatnak a XVIII. század végén jött létre. Az első komoly elképzelések arról, hogy mindenki meg tanulhat írni, olvasni, vagy számolni a francia forradalom alatt született meg, mégis előbb a XIX. században, majd az 1900-as években is kiderült, hogy nem tud mindenki megtanulni olvasni – ez a probléma ma is aktuális. Nem kevés különbség figyelhető meg a két kommunikációs mód között. A beszédfeldolgozás viszi az összes akusztikus tulajdonságot, de nem bírunk mindent áthozni. Ezt a szakember egy viccel illusztrálta: „Apu, küldj pénzt!” – írta a gyermek, amin az apa felháborodott, mert úgy érezte, hogy parancsolni akarnak neki, az anya viszont úgy olvasta fel, mintha ez egy udvarias kérés lenne. Az olvasás megtanulásával új agyi pályák alakulnak ki, az egyik a részletek és globális jelentések feldolgozását végzi, a másik ezt összeilleszti a nyelvi rendszerekkel. Az alapokat biztosító hálózat 3-4 év alatt alakul ki, de ez kevés, mert ezután következik a szövegértés, ami a környezet feldolgozása nélkül nem működik.

A diszlexia sok helyen komoly stigmát jelent

Nem mindig tipikus hálózat jön létre. Csépe Valéria szerint a diszlexiára, azaz a súlyos olvasási zavarra vonatkozóan kapitális tévedéseket terjeszt a média. Egyes közösségekben komoly stigmát jelent ez, úgy tekintenek a gyermekre, mintha értelmi fogyatékos lenne – pedig ez hatalmas tévedés. A valóság az, hogy a betű és a hang megfeleltetése bizonytalan a diáknál, a különbségeket a jól olvasó elnyomja, a diszlexiás nem. A kutatásokból az is kiderült, hogy a jól olvasóknak nagyobb az aktivitása a szavakra, az arcokra vonatkozóan. A diszlexiásokért szerencsére különböző új módszerek alkalmazásával sokat lehet tenni, de ehhez időben fel kell ismerni a problémát, majd cselekedni kell.

Nem butulunk el a kütyük miatt

A XXI. század a kütyük évszázada, kütyüket adunk a kamaszok kezébe. Ezek a gépek átlényegülnek, beépülnek a mindennapi életünkbe.

„Ahogy a könyv nem tehet arról, hogy esetleg ordas eszmék terjesztésére használják, úgy a kütyü sem felelős a miatt, ha nem használjuk megfelelő módon” – hangsúlyozta a kutató. Hibának tartja, hogy a kütyükre fogják a problémákat, pedig valójában az a kérdés, hogy mi a célunk az eszközzel. Vannak ugyan különbségek, így a könyvnél többet kell olvasni, az interneten könnyebb képeket találni, de a berzenkedés oka inkább az lehet, hogy az új technológiákkal kapcsolatban mindig hasonló ellenállás jelent meg. Ezt a gőzgép példájával illusztrálta, ahol a támogatók a hasznosságát emelték ki, a jó cséplőgép segít a mezőgazdaságban, míg ellenzői a veszélyességét hangsúlyozták, attól féltek, hogy fel fog robbanni. „Tévedés, hogy tanulási zavart, magatartási zavart, figyelemzavart, elbutulást okoz az internethasználat. Nem igaz az, amit egy internetes oldal írt, hogy „kövérek és betegek” leszünk miatta. Ha elhízunk, mert hajnalig ülünk a gép előtt sültkrumplit eszegetve, arról az ember tehet” – magyarázta a pszichológus. Nincs mérvadó tudományos adat az internet olvasás-sorvasztó hatásáról. Az agy evolúciójáról sincs bizonyíték. Nem igaz az sem, hogy az agyat túlterheli, mert ez esetben a szervünk szimplán kikapcsol. Arra azonban felhívta a figyelmet, hogy nem szabad összekeverni a netfüggőséggel, vagy a játékfüggőséggel, amikor egyesek napi 10-12 órát töltenek a gép előtt, mert ez utóbbi már hasonló módon működik, mint a drogfüggőség. Mítosznak nevezte a digitális bennszülöttek fogalmat. Csépe Valéria szerint csupán elhitették 2001-ben, hogy a mai generáció magas szintű kütyühasználó, pedig 40-50 vizsgálat bizonyítja, hogy ez nem így van.

Jól használható az oktatásban az okostelefon

Azonban az új technológiát lehet jól használni, bevonhatjuk az oktatásba. Nem hadakozni kell ellene, vagy félni tőle, mert az okostelefonokra, számítógépekre lehetséges pedagógiai céllal fejlesztett anyagokat is letölteni. Ilyen a szegedi fejlesztésű Geomatech a matematika tanulásához. A narratívába ágyazott játékalapú tanulás segíti a történelmi ismeretek elsajátítását. Háromdimenziós programokkal lehet kémiát tanulni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nincs szükség könyvekre, vagy nem kell kilépni a világba, hogy megismerjük azt. A többkomponensű tanulásban, a kütyünek van helye, de a tanár tanítása, az okostelefon, a számítógép, a kézírás csak együtt válhat igazán hatékonnyá. Butaságnak nevezte, hogy nem kell kézírás: mi lesz, ha cserben hagy minket a technika? Elmegy az áram, akkor hogyan írunk ki a párunknak egy üzenetet? - kérdezte Végül szót ejtett szűkebb szakterületéről a neurokognitív fejlődésről. Erre a televízió negatívan hat, általában a számítógép is, de olvasás pozitív hatással van rá. A legfontosabb azonban mégsem ez, hanem az anya iskolai végzettsége. Nem elhanyagolható kérdés, hogy a szülő hogy viselkedik a kütyük világában. „Hogyan kommunikál a gyermekkel, van-e tekintet váltás közöttük, szemkontaktus, ének, mese, ölbéli játékok? A kütyü nem elektromos pásztor!” – üzente a pszichológus.