Dux László: Szándékosan összevethetőek a közoktatás és a felsőoktatás bérei

A szegedi professzor szerint jelentős összegek érkeztek bérfejlesztésre. Nem véletlen, hogy a közoktatás és a felsőoktatás béreiben vannak hasonló elemek, ezzel az átjárhatóságot s a tehetségek lehetőséghez jutását akarták segíteni. Az SZTE-n az okozza a feszültségeket, hogy egyszerre van jelen a minőség és a mennyiség.

„Mindig lehet mondani valamiről, hogy kevés, vagy lehetne még több is” – mondta a bérrendezéssel kapcsolatos vitákról

Dux László

, az SZTE Általános Orvostudományi Kar egyetemi tanára. A professzort a felsőoktatási bérrendezésről, a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezete és az SZTE Oktatói Hálózat

, illetve az SZTE Bölcsészettudományi Karán lezajlott fórum

sajtótájékoztatóján

szóba kerülő témákról kérdeztük. Leszögezte, felsőoktatásért felelős helyettes államtitkárként is arra törekedett 2010 és 2012 között, hogy az új felsőoktatási törvénnyel olyan kereteket adjanak meg, amely a minőséget honorálja, s a versenyképes felsőoktatást segíti elő. „Akkor az ország gazdasági helyzete nem tette lehetővé, hogy plusz pénzt rendeljenek a rendszerhez, de most már adottak a szükséges alapok, hogy komoly összegek érkezzenek bérekre, fejlesztésekre. Ezt egy negatív kampánytémává emelni nagyon rossz ötletnek tartom, főleg azért, mert szinte úgy tűnik, egyes oktatók tiltakozásának oka a PhD-hallgatók ösztöndíjának túlzott megemelése. Ha ez így lenne, akkor semmiképpen sem tartom olyan lépésnek, ami a Szegedi Tudományegyetem reputációját növeli” – osztotta meg véleményét.

A közoktatás és a felsőoktatás béreinek összevetésével kapcsolatban megjegyezte, a pedagógus-életpályamodell és a felsőoktatási törvény kidolgozása idején szándékukban állt összevethetővé tenni a legmagasabban kvalifikált, elsősorban középiskolai szaktanárok bérét a középgenerációs egyetemi oktatók fizetésével. Úgy látja, hogy ez a szándék megvalósult. A lépéssel az volt a céljuk, hogy a már nemzetközi tudományos karrierre nem alkalmas, elfáradt egyetemi oktatók presztízs- és anyagi veszteség nélkül egyetemi katedrájukat gimnáziumira cserélhessék. Ezzel lehetővé válna, hogy a fiatal tehetségek beáramolhassanak az egyetemi oktatói gárdába, s nem azzal kellene szembesülnie egy frissen végzett PhD-hallgatónak, hogy tizenöt-húsz évig minden hely betöltött. Dux László szerint ezért inkább örülni kéne, hogy a két kategória bérszintje találkozott. „Tanársegédből már manapság is alig-alig van, mert beletettük a felsőoktatási törvénybe, hogy adjunktus csak PhD-fokozattal rendelkező egyén lehet. Ugyanakkor azok válnak tanársegéddé bizonyos szakokon, ahol üresedés történt, s a szóba jöhető egyének PhD-védése még folyamatban van” - magyarázta. Más területeken viszont a képzésen kívüli PhD-szerzést alapvető fontosságúnak tartja. Ilyen az orvosképzés, ahol négy-hat év után válik valaki szakorvossá, s csak ezt követően állhat neki a további tanulmányainak, jellemzően munka mellett. Azt gondolja, hogy ha továbbra sem veszik figyelembe ezen pálya speciális szempontjait, akkor az orvos-egészségügyi képzést külön kell választani a jelenlegi egyetemi struktúrától. Úgy látja, a jelenlegi felsőoktatási törvény is azt a szándékot erősíti, hogy országosan négy-öt „húzóegyetem” megugorja a nemzetközi mércét is. A többi képzőhelynél arra kell törekedni, hogy kielégítsék a lokális igényeket. Az alföldi nagy egyetemeknél – ilyen az SZTE is – együtt vannak a versenyképes, kutatásban is eredményeket felmutatni tudó területek és az inkább az utóbbihoz kapcsolódó tömegképzések. „Ez nyilván belső feszültségeket okoz a döntéshozatali mechanizmusban. Minőséget többségi szavazással keresztülvinni nagyon nehéz dolog” – vélekedett. Elismerte, hogy néhány minőségi tudást adó személy elhagyta Szegedet, de kijelentette: pont az ellenkezőjére kell törekedni, a városba kell csábítani az országból és külföldről az ennek megfelelő kutatókat, oktatókat. „Furcsa és minőségellenes felvetésnek” tartaná azt, hogy ha pályázati pénzekhez jutó helyekről csoportosítanának át összegeket más területekre. Szerinte bármiféle levélírás helyett arra kellene törekedni, hogy Szeged is elindulhasson az Európa Kulturális Fővárosa címért, mint ahogy azt Debrecen tette. Úgy véli, abból a projektből olyanok is forráshoz juthatnának, akik ezt most csak korlátozott mértékben tehetik meg.