A Radnóti-gimnázium földrajzos tehetségei beleshettek az SZTE kutatóműhelyeibe

Az elmúlt években számos hazai és nemzetközi megmérettetésen is bizonyították a Szegedi Radnóti Miklós Kísérleti Gimnázium diákjai, hogy magas szinten sajátították el a földrajzi ismereteket. A tanulmányi versenyeken sikeresen szereplő tanulók és a hozzájuk csatlakozó, a természeti jelenségek iránt érdeklődő társaik – a Nemzeti Tehetség Program (NTP) támogatása révén – nagyszerű lehetőséget kaptak: a Szegedi Tudományegyetem Földrajzi és Földtani Tanszékcsoportjával együttműködve betekintést nyerhettek az egyetemi kutatóműhelyek munkájába.

Mindezt azonban nem passzív szemlélőként, hanem aktív szereplőként tehették, megtapasztalva a felfedezés örömét, a megértés, az összefüggések megtalálásának élményét. A foglalkozások külön érdekessége volt, hogy azokon egykor a Radnóti gimnáziumban tanuló, ma már kutatóként dolgozó gyakorlatvezetők is részt vettek. Ők nem csak tudásukkal, de életpályájukkal is példát mutattak az ifjaknak, megerősítve, hogy kellő odafigyeléssel, elhivatottsággal milyen komoly lehetőségek előtt állnak.

Hol jártak, mit csináltak a radnótisok?

Számítógéppel modellezték az óceán közepén húzódó hátságokat; a Meteorológiai Állomáson „előre jelezték” a következő napi időjárást; egy városi séta során elemezték a város szerkezetét, „életét”; a fák évgyűrűit vizsgálva feltárták az elmúlt évtizedek környezeti folyamatait; a Tiszába gázolva vízmintát vettek és elemeztek; megismerték Szeged „hegyeinek” csodacsigáit; felfedezték a mikroszkóp alatt feltárulkozó „minivilágot”; egy napos tanulmányi kirándulást tettek a Kiskunságba, a futóhomok és az ősborókás hazájában. Tették mindezt lelkesen, egymásra és az őket kísérő, a felfedezés élményébe bevonó tanárokra odafigyelve. Többen elbizonytalanodtak. Eddig „csak” szerették a földrajzot, most viszont már nem csak egy kedvelt tantárgyként, hanem elérendő célként jelenik meg az a gondolataikban.