Szeged emlékezik a kolozsvári hősökre + FOTÓK

Jelenlegi ismereteink szerint a Szegedi Tudományegyetem elődje, a kolozsvári universitas 193 diákja halt hősi halált az I. világháborúban. Konferencia és kiállítás mutatta be a háborús éveket.

Háborús hétköznapok a kolozsvári egyetemen (1914-1918) címmel tartottak konferenciát és nyitottak meg kiállítást pénteken a TIK-ben a Szegedi Tudományegyetem Egyetemtörténeti Bizottsága, a Szegedi Tudományegyetem Klebelsberg Könyvtára és az SZTE Szaklevéltár szervezésében. A rendezvény a Szegedi Tudományegyetem és a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem közös hagyományának és eredetének ápolását, az egyetemtörténeti kutatásokban való együttműködés még hatékonyabbá tételét volt hivatott szolgálni amellett, hogy az I. világháború kitörésének 100. évfordulójához kapcsolódó emlékév programjainak sorába illeszkedett. Az elhúzódó háború a szegedi universitas elődje, a kolozsvári egyetem számára is rengeteg nehézséget, megpróbáltatást okozott, ezeket a hátországi háborús hétköznapokat ismerhették meg a résztvevők.

Pál József

, az SZTE nemzetközi és közkapcsolati rektorhelyettese köszöntőjében úgy fogalmazott, a kolozsvári egyetem 1872 és 1918 közötti történetének kutatása, feldolgozása alapvető fontosságú. Számos új dokumentum, eddig feltáratlan anyag megismerése révén olyan eredményeket lehet elérni a professzor szerint, melyek az intézmény múltja mellett a térség, illetve egész Európa múltját is közelebb hozzák az érdeklődőkhöz. „Amikor egyetemtörténetet írunk, akkor Európa történetét is írjuk” – világított rá.

A rektorhelyettes úgy folytatta, fejet kell hajtanunk

Márki Sándor

professzor előtt, aki a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem rektori tisztségét is betöltötte az 1914/1915-ös tanévben, a következőben pedig rektorhelyettes volt. Nagy érdeklődéssel dokumentálta az egyetemet és a hallgatókat érintő történéseket, visszaemlékezései rendkívül tanulságosak, feltárják a szörnyű valóságot. A kéziratot az SZTE a napokban jelenteti meg egy a TÁMOP által támogatott sorozat részeként. Pál József elárulta, nyolc kötetet adnak ki a szegedi egyetem múltjáról és jelenéről. Ezek közül három a Nobel-díjas Szent-Györgyi Albert életművét, szellemi hatását dolgozza fel, négy a jelenleg művelt tudományterületeket mutatja be – a társadalomtudományi mű függeléke Márki Sándor professzor említett anyaga –, a nyolcadik pedig egy egyetemtörténeti képeskönyv 542 fotóval a kolozsvári és a szegedi universitas közös történelméből. „Egyetemünk múltja harmonikusan kapcsolódik össze a jelennel” – emelte végül ki Pál József. A megnyitóbeszédet

Blazovich László

professzor, az egyetemtörténeti bizottság elnöke tartotta. Beszámolt róla, munkacsoport alakult az egyetemtörténeti monográfia második kötetének megalkotására, az 1872-1918 közötti történet feldolgozására. „Nagyon fontos döntés volt az SZTE életében, hogy az intézmény történetét egészen 1581-ig, a Báthory István-féle kolozsvári akadémia megalapításáig vezetjük vissza. Nem kevés harc árán jutottunk el idáig, többen is rendkívül kemény, szívós munkát végeztek az ügy érdekében, elsősorban

Minker Emil

és

Makk Ferenc

professzorok. Jómagam a Csongrád Megyei Levéltár igazgatójaként igyekeztem segíteni a küzdelmet, és Makk Ferenc professzortól vettem át az egyetemtörténeti bizottság irányítását. Visszatekintve azt mondhatom, ma már megdöbbentőnek tűnik az a sok vita, ami az 1581-es kolozsvári gyökerek kapcsán folyt a szegedi egyetemen, hiszen csakis büszkének szabad lennünk erre a múltra” – hangsúlyozta. Blazovich László elárulta, az 1872 és 1918 közötti történetet feldolgozó kötet adatgyűjtése már folyamatban van, a kutatás elsősorban Kolozsváron zajlik, majd pedig következhet a tanulmányok megírása. A professzor szerint ez a monográfia mérföldkőnek számít majd az SZTE életében. A mostani konferencián pedig az első világháború századik évfordulója kapcsán a kolozsvári egyetem 1914-1918 közötti történetébe vezettek be az előadások, azaz a részt vevő szakemberek „a tetővel kezdték a ház építését”.

A tudományos rendezvényen elhangzott: a négy esztendő alatt a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem 3661 diákja vonult be katonának, közülük 193 hősi halottról tudunk.

Tóth Szilárd

, a Babes-Bolyai Tudományegyetem adjunktusa bemutatta, milyen problémákkal kellett megküzdenie a felsőoktatási intézménynek: számos épületéből hadikórház lett, ahol akár 1500 sebesültet ápoltak, az infrastrukturális gondok mellett tanárhiány lépett fel, és a hallgatói létszám is lecsökkent. Érdekesség viszont, hogy értelemszerűen nőtt a női diákok aránya, ami a tananyagban, a kurzusok tematikájában is éreztette hatását. Megtudtuk tőle, Márki Sándor rektor felvetette, katonai tanulmányokat is lehetne oktatni a sebesülteknek, ráadásul magyar nyelven, ezzel is segítve a tiszti utánpótlást. A történelemoktatásban pedig nagyobb súlyt kapott a világháborús ellenségek, valamint szövetségesek megismertetése, új kurzusokat vezettek be például Oroszország, majd Anglia, illetve Németország múltjának áttekintése céljából. A tudományos előadásokat követően kiállítás nyílt a Klebelsberg Könyvtár kiállítási terében, a színes és izgalmas tárlatot

Keveházi Katalin

, a bibliotéka főigazgatója és

Nagy László

, a Babes-Bolyai Tudományegyetem rektorhelyettese nyitotta meg. Az összeállítás – melyhez a Magyar Nemzeti Levéltár is látványos installációval járult hozzá –

Gausz Ildikó

főkönyvtáros és

Vajda Tamás

, az SZTE Szaklevéltár vezetője rendezte. Nagy szerepet adtak a Márki Sándor hagyatékában található dokumentumoknak: újságkivágásoknak, feljegyzéseknek, levélváltásoknak. A professzor készítette el az egyetem hadba vonult dolgozóinak és hallgatóinak, valamint elesett hőseinek listáját is. Az egyetemtörténeti konferencia és kiállítással a szervezők hozzá kívántak járulni az 1921-ben Szegedre került professzorok, tansegédszemélyzet és hallgatók háborús élményeinek és megpróbáltatásainak tisztázásához és rekonstruálásához, ezzel is kifejezve a jelen kor nagyrabecsülését áldozatvállalásuk előtt.