Hogyan lehet mérni a földgázban és más energiahordozókban lévő szennyeződéseket? Erre a kérdésre kereste a választ Szabó Gábor lézerfizikus, akadémikus, a Szegedi Tudományegyetem rektora a pénteki Energia Szabadegyetemen a fotoakusztikus technika bemutatásával. Szóba kerültek az úgynevezett a nemkonvencionális szénhidrogén-mezők, így a makói gázmező kitermelésének lehetőségei is. A feldolgozatlan földgáz összetétele változatos, lehet benne nem éghető gáztartalom (például szén-dioxid, vagy nitrogén), vagy akár kén-hidrogén is, amely némely gázmezőknél olyan mennyiségben van jelen, hogy a gázkitörésnél veszélyes gázok szabadulnak ki. A lézerrel történő felderítés laboratóriumi kivitelezése valamikor a '70-es évek végén már elterjedt volt, de közben megjelentek azok a félvezető lézerek, amiket például az optikai távközlésben, az üvegszálakban is használnak - Szabó Gábor és munkatársai is ilyeneket használnak. "Ezek nagyon megbízhatóak, hosszú élettartamúak, egy-egy ilyen lézerkészülék élettartama különösen vonzóvá teszi őket ipari alkalmazásokban" - mondta az akadémikus. A fotoakusztikus technika hatékonnyá válásához tehát találni kellett olyan lézert, amely fényét csak az a vizsgálni kívánt anyag nyeli el. Ennek segítségével ki lehet mutatni, hogy az illető keresett anyagból mennyi van jelen. Szabó Gábor pénteki előadásában a földgáziparról beszélt, de a fotoakusztikus módszer alkalmas a felső légkörben, a repülőkön történő vízgőz mérésére is, a klímakutatások ugyanis azt mutatták ki, hogy a repülőgép-forgalom esetében nem is a szén-dioxid-kibocsátás a döntő, hanem a kondenzcsíkok okoznak környezeti károsodást. Ugyanez a módszer alkalmas a levegőben szálló por kimutatására is.
A fotoakusztikus technika előnye, hogy jól lehet olyan ipari kivitelű készülékeket létrehozni vele, amelyek nem laborberendezések - hóban, esőben, fagyban, tengeri fúróplatformon, vagy kint az algyői gázüzemben a szabad ég alatt is jól működnek. "A legtöbb anyag vizsgálatára ugyanis laborkörülmények között működő mérések vannak, köztük olyanok is, amelyek érzékenyebbek a mi műszereinknél. Ezek ugyanakkor bonyolult minta-előkészítést igényelnek, maga a készülék könnyen elszennyeződik az előtisztítatlan anyagtól. Nagyon kevés módszer alkalmas arra, hogy közvetlenül rácsatlakozzunk a mérendő gázra, és például egy ipartelepen odatelepített műszert készítsünk. A fotoakusztikus készülékek megbízhatósága, hosszú élettartama és robosztussága (azaz a zavaró körülményekkel szembeni ellenálló-képességük) - ez az, ami nagy előnyük. Nem a kimutatási határral versenyzünk" - összegzett Szabó Gábor. A rektor portálunknak beszélt a nemkonvencionális gázmezők kitermeléséről, így a Makó melletti mezőről is. "Az általunk kifejlesztett módszerrel azt vizsgáljuk, hogy milyen azoknak a kőzeteknek a gázáteresztő képessége, amelyek a földgázt vagy kőolajat tartalmazzák. A korábbi, magasabban fekvő gázmezők esetében ezek porózus, szivacsos homokkövekben voltak, ahol a gáz viszonylag könnyen tud áramlani. A mélyebb kőzetek sokkal sűrűbbek, a gáz áramlása más mechanizmus alapján történik, amely vizsgálatára a mi technikánk kifejezetten alkalmas, és pontosan azokat az adatokat tudjuk szolgáltatni, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a nem túl távoli jövőben meg lehessen alkotni azokat számítógépes programokat, amivel ki lehet előre számolni, mit kell tenni, hogy ki lehessen termelni a gázt" - magyarázta az akadémikus. Hozzátette: a kitermelendő tétel nagy, de optimista a kitermeléssel kapcsolatban, mint mondta, biztosan megéri a fáradságot dolgozni rajta. "Még érhetnek minket kellemetlen meglepetések, de az első mérések alapján úgy tűnik, hogy nagyjából reális esélyek vannak a kitermelésre" - így a szakember.