Egyetem

Egyedül vagyunk az Univerzumban? + KÉPEK + VIDEÓ

Egyedül vagyunk az Univerzumban? + KÉPEK + VIDEÓ

2010. szeptember 9., csütörtök
Egyedül vagyunk az Univerzumban? + KÉPEK + VIDEÓ

Szegedi csillagászok is dolgoznak a NASA exobolygó programjában

Még 2009 március elején indította útjára a NASA – negyedszázadnyi kutató és tervezőmunkát követően – a floridai Cape Canaveralből a Kepler névre keresztelt legújabb űrtávcsövét azzal a céllal, hogy Föld típusú bolygókat keressen a végtelen Univerzum egy viszonylag kis szeletében. A program adatainak kiértékelésében résztvevő több száz tudós között két szegedi kötődésű csillagász – Kiss László és Fűrész Gábor – is dolgozik. A Kepler egy Nap körüli pályára állított, 1,5 méter tükörátmérőjű speciális kialakítású távcső, mintegy 100 megapixelnyi detektorral felszerelve. Hogy érzékelni tudjuk a méreteket: egy középkategóriás fényképezőgéppel 8-10 megapixeles képet készíthetünk. A műszer elsődleges célja a Föld típusú bolygók felfedezése fedési módszerrel a Tejút egy rögzített területén. Ehhez először közel négy évig, sikeres működés esetén további két évig folyamatosan méri mintegy 170.000 csillag fényességét, a bolygóátvonulások okozta parányi fényváltozásokra vadászva. A program hosszú időtartama akár 1 évet meghaladó keringési idejű exobolygók felfedezését is lehetővé teszi, így nagy eséllyel megtalálhatók vele Földünk méretét megközelítő, szilárd felszínnel rendelkező bolygók is.

Magyarok is mérik a „mérhetetlent”

Az elgondolás lényege, hogy a bolygó áthaladása központi csillaga előtt igen csekély, periodikus csökkenést okoz a csillag fényességében, ami pontos mérésekkel kimutatható. Hasonló ez ahhoz, mint amikor egy erős utcai lámpába nézve megpróbáljuk meglátni az épp előtte elrepülő szúnyogot. Bár a technika űrbeli alkalmazását William Borucki, a Kepler tudományos vezetője már 1984-ben javasolta, a megvalósításra éppen negyed századot kellett várni. A földfelszínről már korábban elkezdődött a tranzitmódszer alkalmazása, mellyel szintén egy magyar csillagász – Bakos Gáspár – által vezetett csoport 11 exobolygót fedezett fel. Az már talán nem is meglepő, hogy egy másik kutató csapatnak – amely szintén ezt a módszert alkalmazta - egy magyar tagja is volt, Csizmadia Szilárd személyében. A kutatók egy majdnem Jupiter méretű exobolygót találtak egy kisebb űrtávcső, a 27 centiméteres átmérőjű, 2006 végén Föld körüli pályára állított francia CoRoT segítségével. A bolygó különlegessége, hogy igen közel, a naprendszerbeli Merkúr bolygó pályájához hasonló távolságban kering csillaga körül. 2009 októbere óta - az MTA Lendület programjának keretén belül - Kiss László szegedi végzettségű csillagász vezetésével egy teljes kutatócsoport foglalkozik az exobolygók vizsgálatával. Az MTA Csillagászati Kutatóintézetében dolgozó szakemberek többek között a Kepler-űrtávcső adatait is elemzik, hogy bolygók, sőt, akár azok holdjainak nyomaira bukkanjanak (az ún. exoholdak keresését célzó kutatómunka a Szegedi Tudományegyetemen indult Szatmáry Károly, Szabó M. Gyula és Simon Attila részvételével - utóbbi két kutató azóta szintén a Lendület-csoport tagjaként folytatja munkáját).

Új Földek az Univerzumban

Mivel a 1,5 méteres tükörrel felszerelt Kepler akár több ezer exobolygót is felfedezhet, az új planéták csak a jéghegy csúcsát jelentik. Az eredmények arra mutatnak, hogy ha a bolygók gyakoriságára vonatkozó várakozások beigazolódnak, akkor a Kepler futószalagon szállítja majd az élet lehetőségét hordozó kisebb bolygókat is. A 2010 januárjában bejelentett 5 új Kepler-exobolygó után most a NASA közzétette az űrtávcső első 43 napjának mérési eredményeit, mintegy 156.000 csillagról. Az adatbázis – a megfigyelési idő rövidsége ellenére – kincsesbánya a csillagászok számára, hiszen az űrtávcső soha nem látott pontossággal, folyamatosan mérte a zömében Napunkhoz hasonló csillagok fényességét. A legizgalmasabbak a távoli csillagok körül keringő kisebb bolygók, melyek akár életet is hordozhatnak a felszínükön. A Kepler a mostani híradások szerint 706 gyanús csillagot talált, amelyek fényességváltozásában bolygófedésre utaló jelet azonosítottak. A jelölteknek egy sor szűrőn kell keresztülmenniük, amik a hasonló jeleket okozó égitesteket hivatottak kirostálni. Ebben van kulcsszerepe a két szegedi csillagász – Kiss László és Fűrész Gábor (aki jelenleg a Harvard-Smithsonian Center for Astrophysics és az MTA CSKI munkatársa) – módszerének, mellyel a megfigyelt csillagok mérhető felszínrezgései alapján kiszámítható azok nagysága, tömege, és ezzel összefüggésben az igen csekély fényváltozást okozó exobolygóik mérete is. Mivel a korábbi mérésekkel szinte csak extrém nagyságú és csillagukat rendkívüli gyorsasággal, néhány nap vagy akár néhány óra alatt megkerülő bolygókat lehetett felfedezni, a Kepler segítségével a hosszabb, akár több év keringési idejű kisebb planétákat is meg lehet találni.

Extrém naprendszerek a látókörben

Annyi bizonyos, hogy a Kepler tartogat még meglepetéseket, bolygórendszerek tömeges felfedezésével valóságos forradalmat indíthat el az exobolygórendszerek tulajdonságainak megértésében. Így 2010 júliusában találtak már egy olyan rendszert, ahol két Szaturnusz méretű bolygó mellett egy másfél Föld-átmérőjű bolygó is található, mely eszeveszett gyorsasággal, 1,6 nap alatt kerüli meg Napunkhoz nagyon hasonló központi csillagát. Bár a harmadik bolygó léte még megerősítésre szorul, elmondhatjuk, hogy ez a távoli naprendszer feliratkozott a legérdekesebb exobolygórendszerek listájára. A felfedezés magyar vonatkozása, hogy a megerősítő mérésekben Fűrész Gábor, az SZTE-n végzett csillagász igen jelentős szerepet játszott. További információk a NASA Kepler űrtávcső programjáról: http://kepler.nasa.gov
Vágólapra másolva!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.