Hencz Péter: búcsú Dr. Dux Ernő főorvostól

Ha majd egyszer valaki megírja Szeged gyermek-egészségügyi ellátásának történetét, Dux Ernő neve biztos aranybetűkkel ott lesz a legjobbak között.

Egy város beteg gyermekeinek egészsége elsősorban a körzeti gyermekorvosok kezében van. A gyógyító intézetek elsősorban azokkal foglalkoznak, akiknek betegsége akutan életveszélyes, vagy különleges szaktudást, műtétet, beavatkozást, műszerezettséget igényel. Világszerte az a törekvés, hogy a betegeket lehetőleg otthonukban kezeljék. Az intézeti ellátás nagyon költséges, nem beszélve a lelki sérülésekről, melyek különösen az otthonukból kiszakított gyermekeket érhetik. A gyermekellátás közkatonái a körzeti gyermekorvosok. Városunk gyermekegészségügyének háttérben meghúzódó „szürke eminenciása”, de mégis meghatározó vezéralakja Dux Ernő gyermekgyógyász főorvos 91 évesen itt hagyta több tízezer, immáron szülővé, nagyszülővé cseperedett betegét. Alapos tudását, lelkiismeretességét, megbízhatóságát jezsuita iskolában alapozta meg, mely élmény életének vezérfonala lett. Orvosi pályáját a világhírű Jancsó Miklós professzor mellett kezdte az orvosegyetem Gyógyszertani Intézetében, majd a hasonló elismertségű, szentéletű Waltner Károly professzor mellett folytatta szegedi gyermekklinikáján. Legközelebbi munkatársai közé tartozott. Idős mesterét haláláig látogatta, támogatta. Már fiatalon kibontakozott a tudományos gondolkozás szeretete. Elsősorban a gyermek hematológia érdekelte, a klinikán iskolát teremtett, kutatásait rangos nyugati folyóiratok közölték. A kutatásnál is jobban szerette a gyógyítást, oktatást. Egy évtizedes egyetemi munka után úgy érezte, hogy a beteg gyermekeknek és saját családjának még többet szolgálhat, ha otthagyja a csillogó egyetemi karriert, és területen, körzetben tevékenykedik tovább. Mint a Szegedi Városi Gyermekkórház Anya- és Gyermekvédelem körzeti főorvosa meghatározó érdemeket szerzett a városi gyermekorvosi hálózat, a csecsemő- és gyermektanácsadás kiépítésében, több évtizedes működtetésében. Korát messze megelőzve fedezte fel az anyatej fontosságát, megszervezve az anyatej gyűjtő állomást. A magyar gyermekek egészségügyi ellátása Klebelsberg óta a világ élvonalába tartozott, védőoltásunk a legjobbak között volt. Ezt a nagy ívű munkát folytatta. A városba látogató svéd orvosokat is a 70-es években legjobban a városi csecsemő tanácsadás, védőnői hálózat érdekelte. Gondosan megválogatta munkatársait, a szaktudásnál is jobban értékelte emberi kvalitásukat, elhivatottságukat. Hihetetlen, közülük számosan még ma is gyógyítanak. Szervezett, irányította a felelősségteljes munkát, ha kellett helyettesített. Szerényen, háttérbe húzódva hordozta szilfa termetének széles vállain a hatalmas terhet. Ha a betegek érdekeiről volt szó, határozott volt, akadályt nem ismert. Lelkiismereti kérdésnek tartotta, hogy beosztottjait folyamatosan tovább képezze. Ő maga is, már jóval túl a 80-on, látogatta a klinikai továbbképzéseket. Távol állt tőle bármiféle anyagias szemlélet, még éltes korában is egyszerű öltözékében gyalog járt, gyógyított, szervezett, irányított, mindenki megelégedésére. Takarékos életmódja, személyes példaadása mégis lehetővé tette, hogy gyermekei is kiváló orvosokká, kutatókká, vezetőkké váljanak. Evilági elismerésre nem vágyott, ennek dacára mégis az Egészségügy Kiváló Dolgozója lett. Közéleti tevékenységét a Városi Vöröskereszt vezetőségében fejtette ki. 2010-ben az Egyetemtől gyémánt diplomát kapott. A betegek önzetlen szeretetében meghatározó volt fiatal kora óta megvallott, mély, megélt vallásos hite, vállalva ezzel nehéz időkben a nem kis veszélyeket és hátrányokat. „ Aki befogad egy ilyen gyermeket a nevemben, engem fogad be.” (Máté, 18:5) – vallotta ő is. Tisztelői, volt betegei, munkatársai március 10-én 11 órakor búcsúztak tőle a Szent József (jezsuita) római katolikus templomban, melynek évtizedeken át elkötelezett híve volt. „Gyermekajkak tegyék nevedet halhatatlanná.” A gyermekklinika volt és jelenlegi dolgozói, a volt és jelenlegi szegedi gyermekorvosok nevében

Hencz Péter