Terhes Nóra: Túl minden látszaton

„Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket Isten szeretetétől, amely megjelent Krisztusban a mi Urunkban.”

(Rómabeliekhez írt levél 8:38-39)

Még egy hűvös téli nap dermesztő levegőjét igyekeztem megszelídíteni a nagy belmagasságú polgári lakásbelsőt idéző szobában, amikor a bágyadt napsugarak előtörtek a szürkés felhőréteg takarásából, mintha hirdetnék az e világ sötétségében a világosság üzenetét. Az ablakon át bevilágító fényesség megvilágította a szoba rejtett valóságát, hogy mennyi szomorúságot és bánatot hordoztak már el ezek a falak szótlanul, és hány alkalommal sóhajtottak fel megkönnyebbülve a fájdalmas megtöretett életet hordozó szívekkel együtt. Meghallgatni egy ember élettörténtét, kiváltság és megtiszteltetés, hisz megannyi vélelmezés és feltételezés mögött mennyi meglepetés vár ránk, amikor valaki önként enged betekintést életének fordulópontjaiba. Egy ilyen beszélgetés végén néztünk szeretetteljesen egymás szemébe egy középkorú hölggyel, forgattam még gondolataimban az elhangzottakat, igyekeztem minden darabkát a megfelelő helyre illeszteni, hogy a legkörültekintőbb segítséggel szolgálhassak majd felé a jövőben. Ahogy a naptár lapjait lapozgattam egy következő találkozás alkalmát keresve, nagyon kedves és őszinte kérdés talált rám. Van-e annak különös oka, hogy a gyűrűs ujjamon más színű, aranyszínű a festés, míg a többi ujjamon bordó színű, ez a dekorativitást szolgálja vagy van egyéb jelentéstartama? Ahogy meghallottam a kérdést elmosolyodtam, mert pontosan tudtam, hogy egy sokat megélt ember, ahogy ő is, soha nem áll meg annál a pontnál amit lát, de a saját életéből tudja, hogy néha a legapróbb dolgok mögött találhatjuk a leggazdagabb jelentéstartalmakat. Felemeltem a bal kezemet és megmutattam, hogy az órám az üres keresztet szimbolizálja, azt, hogy Jézus Krisztus meghalt értem és feltámadt a harmadnapon, a vörös szín az értem ontott drága vért, az arany szín a gyűrűs ujjamon a Krisztushoz tartozó jegyességemet hírdeti, hisz ahogy a legjobb barátom úgy feltámadt nagy király is, akihez méltó az arany szín. A balkezemen viselt gyűrű pedig ennek a jegyességnek az egyik legfontosabb ígértét őrzi: „… íme én veletek leszek a világ végezetéig minden egyes nap!” (Máté evangéliuma 28:20) Vajon az olvasók tudják-e hogy a leggyengébb ujjunk a gyűrűs ujjunk? Próbálják meg hogy a hüvelyk ujjtól indulva egyenként kinyújtják ujjaikat és rá fognak ébredni, hogy valóban a gyűrűs ujj lesz az amihez a legnagyobb koncentráció és erőfeszítés szükségeltetik, hogy a megfelelő irányba mozduljon. Több mint szimbólum, hogy a Megváltó a mi gyengeségünkben találkozott mivelünk, hisz amikor rátekintek a balkezemre nemcsak ezt a jegyességet látom, de látom a kézfejemen megjelenő hegeket is. Ezek a hegek pedig előhívják bennem a végeláthatatlan éjszakák emlékét is, amikor a hit mérlegén eldől, hogy valahol az élet és a halál között lebegve reméli-e szívében a hívő, hogy a test halálával az élő szelleme új mennyei testet öltve egy örökkévalóságban lehet majd együtt a Megváltójával. Tehát a gyengeséget éppúgy hirdetik a balkezem a gyulladt branül beültetések helyén a hegesedések, mint ahogy a gyűrűs ujjam gyengesége, és ezekben a gyengeségekben, itt találkozott velem a legjobb barátom a Megváltóm. Hisz jól tudjuk hogy Ő már akkor meghalt értünk amikor mi még a bűnben éltünk. Minden élet rejt sérülékenységet és ha bölcsen és szeretettel szemléljük a másikat akkor megláthatjuk a gyengeségében rejlő bizonyságokat. Nincs annál szebb mint amikor ez a bizonyság Jézus Krisztus megváltására mutat, és hiszem hogy nincs is a földön annál boldogabb szív mint aki megoszthatja ennek a bizonyságnak a valóságát embertársával. Kedves Olvasók! Milyen gyengeséggel élnek együtt? Van e testüknek, vagy lelküknek sérülékeny területe? Ha felismerték ezeket a fájó pontokat, emlékezzenek rá, hogy Jézus Krisztus az evangéliumokban is jól látható módon épp ezekben a gyengeségekben találkozott a legtöbbet minden megtört élettel, amikor a kevélység már nem keményíti meg a szíveinket.

Terhes Nóra