A mate tea története

A mate, avagy ahogy a spanyol nyelvterületeken mondják ’yerba maté’ (A ’yerba’ spanyolul gyógynövényt jelent.) egy olyan növény, amely Dél-Amerikában őshonos. A botanikusok és a szakemberek ’Ilex Paraguariensis’-ként említik.

Örökzöld fa, magassága akár a 15 méter is meghaladhatja. Szubtrópusi éghajlatot igényel, Dél-Amerikában hagyományosan a mai Brazília, Argentína, Paraguay, Uruguay és Bolívia területein terem meg. Magát a ’mate fát’ tudományosan 1895-ben a svájci botanikus,

Moses Bertoni

dokumentálta, aki így a ’gyógynövény’ hivatalos felfedezője lett. Az általános vélekedés szerint a guarani és a tupi őslakosok volt az elsők, akik már ismerték és fogyasztották is a matét, mielőtt az európai gyarmatosítók megérkeztek volna a dél-amerikai kontinensre. A maté teát számos kultusz és legenda övezi. Az egyik legismertebb ilyen jellegű történet a teafogyasztás eredetéhez köthető: A mai Dél-Brazília területén, az őserdőkben élő guarani törzs közé kíváncsiságból, emberi alakot öltve leszállt két istenség, mégpedig a hold és a felhők istennői. Ahogy az erdőben sétálgatottak és megcsodálták a természet szépségét, váratlanul megtámadta őket egy jaguár. A ragadozótól egy éppen arra járó, idős guarani ember mentette meg őket, akinek a két istennő hálája jeléül egy olyan növény magját adományozta, amelyet a „barátság italaként” neveztek el. A maté tea azóta valóban a barátság és az emberi kapcsolatok szimbolumává vált...

Egy biztos, a spanyol hódítók érkezésével az európaiak is megismerhették a matét, amelyet a konkvisztádorok úgy emlegettek, mint azt az italt, amely „erőt ad a benszülötteknek, javít az általános egészségi állapoton, és a lelki boldogság egyik természetes forrása”. A hódítók feljegyezték, hogy a teát a benszülöttek ’szent italként’ tartják számon, amelyet isteneiktől kaptak ajándékba. Ez az információ eljutott a katolikus egyház képviselőihez is, és rövidesen az ’ördög-italának’ kiáltották ki, fogyasztása pedig ellentmondott a kereszténység tanaival. A spanyolok hiába tapasztalták, hogy a maté tea valóban életerőt és jó egészséget kölcsönöz, az elvakult vallási szabályok a 16. században még mindennél erősebbnek bizonyultak: Az egyház betiltatta a maté tea fogyasztását! Mivel azonban a bennszülöttek nem voltak hajlandóak lemondani a számukra oly fontos matéról, a sikeres hittérítés érdekében a tilalmat hamarosan fel is oldották. A maté tea fogyasztása eljutott Európába is. A spanyolok ugyanis kénytelen kelletlen, de ráismertek a tea gyógyászati -, no és persze nem utolsó sorban kereskedelmi jelentőségére.

Létrejöttek az első maté-ültetvények, ahol a benszülötteket dolgoztatták, a kész tealeveleket pedig a környező régiókba és az anyaországba szállították kereskedelmi jelleggel. A XVI. századból már vannak írásos feljegyzések a maté tea fogyasztásáról. A Dél-Amerikába érkező jezsuita szerzetesek segítették a maté tea elterjedését. A jezsuiták voltak azok, akik kijelentették, hogy a maté mégsem az ’ördög itala’ és szorgalmazták a tea terjesztését. 1645-ben a jezsuiták megkapták a mate tea kereskedelmi jogát is! A 18. század közepére Argentínában már nemzeti italnak számított a maté. Ugyanebben az időszakban az előkelő spanyol családokban is fogyasztották. Amikor 1767-ben

III. Károly

spanyol király kiutasította országából a jezsuitákat, annak a dél-amerikai jezsuita misszióra is hatása lett --> mindez mate-ültetvények elnéptelenedéséhez, használaton kívül helyezéséhez vezetett. A maté azt ezt követő évszazadban megmaradt a dél-amerikaiak italának. A 20. században aztán újfent megnyitottak számos maté ültetvényt, és (újra) elkezdődött a tea kereskedelme. Manapság a világ számos szubtrópusi területén meghonosodott a mate termesztése. A szellemileg frissítő, élénkítő, étvágycsökkentő, valamint az egészségen és az állóképességen is javító tea egyre elterjedtebbé vált, és válik mind a mai napig! Még több információ a mate teáról

olvasható.