Mellplasztika: A normálisnál kicsit nagyobbat

Szinte nem telik el hét anélkül, hogy valamelyik hazai celebünkről vagy a távoli hollywoodi mesegyár egyik sztárjáról ki ne derülne, hogy kicsit toldott-foldott külsején. Egy kis ráncfelvarrás, zsírleszívás itt-ott, mellnagyobbítás – gyakorlatilag csak az ízlés és a pénztárca szab határt a plasztikai műtétek számának. Mivel lehet mégis kordában tartani azokat a hölgyeket, akik a tökéletességre vágynak és mi a helyzet azokkal, akik utolsó reményüket látják a mellplasztikában? Varga Jánossal beszélgettünk.

„A média és a mai világunk szépségről alkotott felfogása gyakran megváltoztatja az ideális alakról alkotott korábbi szemléletünket. Ebben szerepet játszhat a párkapcsolatban és a munkahelyen való megfelelés kényszere is. Sokszor hallom a páciensektől, hogy elégedetlenek meglévő mellük formájával, nagyságával, alakjával és ez zavarja őket a mindennapi életben, gyakran jelentős lelki problémát okozva ezzel.” Közel húszévnyi plasztikai sebészet terén szerzett tapasztalattal a háta mögött mondja ezt

Varga János

, az SZTE Bőrgyógyászati és Allergológiai Klinika, Plasztikai és Égéssebészeti osztály vezetője. Az elvárásoknak minden esetben próbálunk megfelelni. Kulcsszó viszont minden esetben az ésszerűség, ami valahol a sebész szakvéleménye és a páciens elvárásai között foglal helyet, mintegy aranyközépút az anatómiai adottságok figyelembevételével. „Megnézzük, hogy milyen a meglevő mell formája, alakja, nagysága, elhelyezkedése, a vállhoz, csípőhöz viszonyított aránya, hogyan illeszkedik bele az elülső testsémába, melynek meghatározó tényezője a mell. Az előzetes, akár több konzultációt követően a pácienssel együtt kell kiválasztani a megfelelő méretű, formájú implantátumot, mindig tükör előtt szemléltetve a nagyságot” – vázolta az előzetes konzultáció fontosságát a plasztikai sebész. Ilyenkor derül ki, hogy az otthon kigondolt méret megfelel-e a várt elképzeléseknek, illetve dől el, hogy a műtéti kockázatok ismeretében vállalja-e a páciens a beavatkozást.

A napokban látott napvilágot a

bulvárhírekben H. Éva kálváriája

, aki az utóbbi négy hónapban három operáción esett át. Az esetről megkérdeztük Varga Jánost is, aki – habár felhívta figyelmünket, hogy nem ismeri részletesen a 46 éves nő történetét – az implantátum okozta lehetséges problémákról is szót ejtett. Mint fogalmazott, minden idegen anyag, amit a testbe ültetnek, a szervezet válaszreakcióját váltja ki különböző mértékben. „Nagyon fontos kihangsúlyozni, hogy a szervezetbe ültetett orvosi szilikon egy rendkívül biztonságos anyag, amelyet már közel ötven éve használnak teljes biztonsággal. A szervezetbe ültetett mellimplantátum nem vált ki kóros reakciót, a szervezet mintegy „sajátját” fogadja el. Természetesen mint minden műtétnek, az augmentációnak is vannak kockázatai. A fenti beteg esetével kapcsolatban megjegyezve előfordulhat az implantátum elfordulása, mely különböző okokra vezethetőek vissza. A szétnyílt, váladékozó sebvonal esetében felmerül a fertőzés lehetősége, amely miatt előfordulhat az implantátum szükségszerű eltávolítása, megfelelő antibiotikus védelem mellett. Ilyen esetekben a műtéti terület nyugalomba helyezését követően, a gyulladás megszűnte után bizonyos idővel a mell újra reimplantálható, egy új, steril implantátum felhasználásával.” Nem csak az ilyen szélsőséges esetek elkerülése érdekében szükséges az előzetes konzultáció, még mindig számos tévhit kering az internet rejtette fórumokon és szájhagyomány útján a nők között. Ilyen például, hogy műtött mellel nem lehet szoptatni vagy, hogy a beültetett implantátum örök életre szól, illetve, hogy a közelmúltban óriási botrányt kavart francia cég rossz minőségű PIP szilikonjai rákot okoznak. „A korábbi PIP implantátumokkal kapcsolatban szeretném megjegyezni azt, hogy az elvégzett vizsgálatok alapján a PIP implantátumok a szokásostól eltérően más(ipari) szilikonnal voltak töltve. A rövid távú vizsgálatok az anyag genotoxicus, citotoxikus hatását nem igazolták, de a vizsgálatok jelenleg is tovább folytatódnak. A gyakori implantátum szakadás, repedés okaként megállapították, hogy az implantátum többrétegű burkából hiányzott a védő réteg (meghatározott gyártási években), melynek következtében könnyebben következett be szakadás az implantátum burkában. Mivel az alkalmazott töltőanyagnak a kötései eltérőek a hagyományos orvosi alkalmazásra használt szilikonétól, emiatt könnyebben vándorolhatott a környező nyirokcsomókba. Ezen nyirokcsomók megnagyobbodtak, a megnagyobbodás a szubjektív panaszokon, nyomásérzékenységen kívül más reakciót nem okozott. A nemzetközi és hazai társaságok állásfoglalása alapján, csak a kiszakadt, panaszokat okozó implantátumokat kell, kellett eltávolítani, a megnagyobbodott nyirokcsomók közül pedig csak azt, amely a méreténél fogva panaszt okoz. A panaszokat nem okozó, tünetmentes implantátumokat nem kellett és kell eltávolítani. Szoros obszerváció javasolt, megfelelő után követéssel és kontrollal” – reagált. A másik kérdésekre válaszolva megjegyezte, hogy a beültetett implantátumok a szoptatást jelentősen nem befolyásolják. „Az implantátumoknak van egy bizonyos hordási idejük, még a kiváló minőségűek is idővel cserére szorulhatnak, ezzel minden kolléga egyetért. Viszont ha valaki panaszmentes, akkor sokáig élvezheti az előnyöket” – árulta el kérdésünkre a szakember.

Ahogyan a reklámplakátokról, filmekből a nőkre zúduló hatások, úgy az önértékelési zavar is szerepet játszik abban, hogy a testükkel elégedetlen hölgyek kés alá fekszenek: „van, aki nem elégedett a mellformájával, mert túl kicsinek találja, másnak a melle szoptatás és terhesség után megváltozik, esetleg akarva-akaratlanul jelentős fogyáson esik át, mely jelentősen megváltoztatja a korábbi mellformát, nagyságot. A fent említett esetben a hölgyeknél javasolt lehet, másrészről viszont a serdülőkor előtt, fejlődésben lévő szervezeteknek nem ajánlott a mellplasztika, nem érdemes tehát ballagásra nagyobb ciciket kérni. Habár fentebb említettük, a szoptatásra nem veszélyes az implantátum, azonban aki belátható időn belül szeretne gyermeket vállalni, annak mégis a szoptatást követő fél-egy évet követően érdemes felkeresnie a sebészt. Utánanéztünk, a szegedi magánintézmények milyen áron kínálják a mellnagyobbítást. A protézis anyagára nélkül a műtét durván 300-500 ezer forint között mozog a napfény városában, egy jobb minőségű implantátumot pedig átlag 280-380 ezer forint/pár körül megvásárolhatunk. Magyarországon a tumoros műtétek utáni rekonstrukciót az Országos Egészségbiztosítási Pénztár finanszírozza, tehát mind az operáció, mind pedig az implantátum beültetés államilag támogatott. „Az intézményeknek a rekonstrukciós műtétek elvégzéséhez rendelkezésre áll egy keret, melyből gazdálkodni tudnak. Az SZTE Bőrgyógyászati és Allergológiai Klinika operációra közel 3 millió forintot kap. Attól függően, hogy a beteg milyen kezeléseken esett át (sugárkezelés például), jelentősen befolyásolhatja a megválasztandó műtét típusát, mely történhet saját vagy idegen anyaggal. Előfordul, hogy a keret kimerül, ilyenkor várólistára kerülnek a páciensek, akiket az új naptári évtől, az új keretből tudunk műteni” – ismertette a daganatos betegekre vonatkozó lehetőségeket Varga János. A szegedi klinikán mindenkit igyekeznek időben ellátni, illetve a várólistát lehetősége szerint rövidíteni. A műtéti repertoár bővült az utóbbi évben az úgynevezett mikorvaszkuláris műtétekkel, amikor az emlő eltávolításon átesett betegeknél, szigorú kritériumok mellett a has vagy a test egyéb területéről átültetett szabad lebennyel pótolják a hiányzó emlőt és építik fel az emlőformát. „Ez újabb tárháza a lehetőségeknek, amellyel bővültünk” – tette hozzá büszkén. Szerettünk volna arról is érdeklődni, évente hány páciensnél végeznek országosan implantátum beültetést, azonban a beültetett implantátumok regisztrálása csak 2014 januárjától vette kezdetét, emiatt konkrét számokat nem tudott mondani a szakember. Ez év első napjával indult Magyarországon az implantátum regiszter, amely nyilván fogja tartani a beültetésekkel és eltávolításokkal kapcsolatos fontosabb információkat.