Zárug Péter Farkas politológus volt az ’56-os szegedi megemlékezés ünnepi szónoka. Vele készült interjúnkban a forradalom örökségéről, a történelmi csapdahelyzetekről, a határon túli magyar kisebbség sorsáról, az EU érdektelenségéről beszélgettünk.– Lehetséges-e egyetlen ’56-ról beszélni? – Ez mindig akkor releváns kérdés, ha túlságosan közel vagyunk valamilyen történelmi eseményhez, és a megítélésnek eltérő narratívái vannak. Meggyőződésem, hogy egyetlen nagy történelmi eseménynek sincs csupán egyetlen olvasata. Ugyanez vonatkozik az ’56-os forradalomra is. Az fontos, hogy legyenek szilárd alapok, és gyökeresen eltérő narratívák ne szülessenek. – Nincs túlságosan átpolitizálva ’56 ügye, és nem lehetséges, hogy az új hatalom esetleg újabb olvasatokat, alternatívákat kínál a jelenlegiekkel szemben? – A rendszerváltás szilánkjai közé tartozó szemlélet ez, hogy politikai kurzusok kérdése, milyen az ’56-os forradalomhoz való viszony. Minél inkább távolodunk ’56-tól, annál inkább világossá válik: ez sokkal inkább a tudomány által megválaszolt kérdés lesz, és nem az aktuálpolitika szempontjai érvényesülnek. Idő kell, és meggyőződésem, hogy a rendszerváltó hordalék leülepszik a magyar történelemszemléletben, a magyar történelemtudományban, és az ’56-os forradalom is szépen az őt megillető helyre kerül. – A magyar társadalom jelentős hányada közömbös ’56-tal szemben, elfelejtette ’56-ot. – Beszédem alapja lesz ez a kérdés. Közönyös időket élünk, ezért még inkább fontos ’56 értelmezése. Ha végignézzük nagy történelmi dátumainkat, azt mondhatjuk, mindegyik egyúttal nemzeti tragédia is. ’56 után viszont nincs se dicső, se nagy tragédiadátum. A rendszerváltás után ránk rontott egy kommunikációs világtársadalom, amelyben a szórakoztatás és a közönyösség egy fogyasztási kultúrában egyesül. Így nehéz tisztán látni. – Könyvének címe Csapdába került demokrácia. Miért került csapdába a magyar demokrácia, és miként szabadulhat?– A könyv alapvetése az, hogy az ellenzéki kerekasztalnál, amikor az új rendszer alapjait vetették meg, és új alkotmányos társadalmi/politikai/gazdasági berendezkedésen gondolkodott a régi állampárti és az új rendszerváltó elit, ekkor olyan helyzetben volt, hogy nem rendelkezett megfelelő tudással mindazon kérdésekben, amelyekben viszont döntenie kellett. Valahol innen kezdem el a csapdába kerülés helyzetét elemezni. Egyfelől a rendszerváltó elit nem vette észre, hogy politikai hullákkal tárgyal, az állampárti elit pedig nem látta, mennyire amatőr a vele szemben ülő rendszerváltó elit. Ebből szinte következik, hogy rossz döntések sorozata születik. Rendre önérdek alapján döntöttek a társadalmi érdek helyett, és folyamatosan szétforgácsolódtak a társadalmi erőforrások. – Románia és Szlovákia EU-tagságával azt reméltük, könnyebb lesz a magyar kisebbség helyzete. Csalódnunk kellett. – Ennek is történelmi okai vannak. Más-más típusú volt a szocializmus, kommunizmus a környező országokban, ezek nemzeti jelleget öltöttek. Míg nálunk irtották a nemzettudatot, addig az a környező országokban erősödött. Olyan Európában, ahol pl. a spanyoloknál szóba sem jöhet a kisebbségek ügye, mert létezik egy baszk probléma, Angliában a megoldatlan észak-ír kérdés, Franciaország pedig a gyarmatokról beáramló kisebbségek hadával küzd, ezek a felvetések nagyon álságos módon, csupán néhány klauzula erejéig jelentkeznek az EU politikájában. A nagyok menekülnek a kérdés elől, miközben a hazai politikai elit folyamatosan azt akarja elhitetni a magyar társadalommal, hogy a nagy történelmi kérdéseket az EU fogja megoldani. Ez is egy csapdahelyzet. – Újra elővették a kettős állampolgárság kérdését. Ez megoldást jelentene a határon túli kisebbség számára? – Az intézmény kettős természetű. Van egy politikai természete, és egy jogi oldala. Tudomásul kell venni, hogy a nemzetközi jog nem szereti a kettős állampolgárságot. A magyar kisebbséggel kapcsolatban az a nagy kérdés, valóban előreviszi-e a határon túli magyarság sorsát, ez nyitott kérdés. Ha előreviszi… – Ön szerint? – Azt hiszem, a konfliktusokat mindenképpen kiélezné, és Sólyom László kitiltása után az is világossá vált, hogy az EU-tól, attól az intézménytől, amelyre számítottunk, semmilyen segítséget nem kapunk. Új helyzet van, nem lehet indulatból dönteni, bár tetszetős lenne, gyors, és határozott lépéseket tenne. Meg kell gondolni, nehogy újabb történelmi csapdahelyzet alakuljon ki.
