Papp Lajos: „Én hiszek a népemben!”

A neves szívsebész professzor az Újszegedi Rendezvényházban tartott előadást a Szegedi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Karának Hallgatói Önkormányzatának „Megyei Egyetemi Student Estek" (MESE) keretében. Az előadás címéhez híven - „Szívvel-lélekkel" - nemcsak a gyógyításról, de az élethez szükséges lelki egyensúlyról, a nemzet sorsáról és az egyén felelősségéről is beszélt.

- Évtizedekig dolgozott az egészségügy különböző szintjein. Milyennek látja az ágazat helyzetét, az utóbbi évek változásainak, de különösen a jelenlegi kormány által bejelentett 30 milliárd forintos elvonás tükrében?

- Az egészségügy nem lehet politikai pártok martaléka, hiszen ez közös ügyünk. Nem is csak az elvonások ténye elkeserítő, hanem az, hogy ezeket az óriási pénzeket a gyógyító egészségügytől vonják el, míg az életellenes tevékenységeket (például abortuszt) a korábbinál sokkal nagyobb összegekkel támogatják. Az elmúlt két és fél év rendelkezései és a most tapasztalható tendenciák alapján akár azt is mondhatnánk, hogy egy tudatos, rejtett népirtás folyik Magyarországon. És éppen a legvédtelenebbek ellen követik el ezeket a bűnöket: a gyermekeink és szüleink életlehetőségeit csökkentik a megszorításokkal. A hitet és a reményt akarják elvenni tőlünk, de tudom, hogy van kiút ebből a reménytelennek tűnő helyzetből. Ez pedig az, hogy mindenki egyenként megteszi, amit szükséges - nem vár a másikra, hanem maga kezdi el a változást. A sok apró pozitív tett tudja megváltoztatni a közösségeken keresztül az ország egészét. Nagyon hiányolom az egyházak fellépését az utóbbi időben, hiszen ők tudnának a leginkább lelki támaszt biztosítani az elkeseredett embereknek.

- Ön azt hirdeti, hogy a test, a lélek és a szív egységet alkot, amit csak együtt lehet gyógyítani. Hogyan lehet kezelni a jelen állapotban az embereket?

- Az anyagi jellegű megszorításoknál is sokkal jelentőségteljesebb azok lélektani hatása, hiszen ezekkel a legfontosabbat, a jövőbe vetett hitet veszik el az emberektől. Nagyon kifejező például az ingatlanadó, amely az évtizedek alatt nagy nehezen összegyűjtött, megtakarított pénzből vásárolt házakat akarja megadóztatni, ezzel is azt üzenve az állampolgároknak, hogy felesleges a jövőjüket tervezni. Úgy vélem, minden törvény annyit ér, amennyit betartanak belőle. A magyaroknak a szívében van a törvény. Ha sikerül megnyitni az utat a szívükhöz, akkor képesek összefogni a közös célért.

- Ön mégis abbahagyta a szívek megnyitását, bár úgy búcsúzott Pécsről, hogy „gyógyító maradok, mert gyógyítani nemcsak szikével lehet."

- A szerelmem volt a szívsebészet, de már kigyógyultam belőle. Amikor nyugdíjba vonultam, eldöntöttem, hogy soha többé nem operálok szívet. Be kellett látnom: hatvan év felett a készségek, reflexek romlanak annyit, hogy ha valaki kiesik a gyakorlatból, akkor nem tud többé visszatérni ehhez a szakmához. A szívműtét egy fantasztikus dolog, egy csodával ér fel látni, megtapasztalni a szívműtéti halálból való visszatérést. Isten óriási kegyelme volt, hogy személyesen is átélhettem, mit éreznek a szívműtét előtt állók. Erről korábban csak elképzeléseim voltak, de saját műtétem után egészen másként látom a dolgokat. Életem legnagyobb pozitív élménye volt! A műtét előtti kétségeimet rábíztam Istenre, hogy minden az Ő akarata szerint történjen. Isten kezébe tettem le akkor a felelősséget, és ennek is köszönhető, hogy az operáció utáni negyedik napon már az irodámban dolgoztam.

- Eltávolodtak egymástól az emberek. Mit gondol, lehet újra közösségeket alakítani?

- A legfontosabb, hogy nekem kell áldoznom a közösségért, nem pedig arra várni, hogy mit kapok másoktól. Meg kell találni a közös ügyet, ami képes megmozdítani a közösségeket vagy akár az egész országot. És vissza kell találnunk Istenhez, enélkül nem fog menni. Ez a pazarló individualista út a végéhez közeledik, és egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy csak közös erővel érünk valamit. A Kárpát-medencében születtünk, az ősi gyökereinkbe kell kapaszkodnunk.

- Hogyan kezdhetnénk el ezt a közösségi életet?

- Nem lehet félelemben élni. Ne féljenek, hanem merjenek beszélni mindenről, álljanak ki minden mellett, ami nem ellenkezik az isteni törvényekkel! Ne higgyenek el mindent! Gondolkodjanak! Beszéljenek egymással, mondják el a véleményüket bátran! Sokan gondolják úgy

László György

költő egyik versével egyetértve: teremthetnénk egy új világot is, de mivel a könnyebb út az, hát inkább haljunk meg együtt. Hát én azt mondom, ne haljunk meg, hanem fogadjuk el az életet, a gyermekeket és vigyázzunk az idősekre és az élettapasztalatukra! Szerezzük vissza apáink becsületét! Nekünk most élnünk kell, hogy megváltoztassuk ezt a világot. Nincs kibúvó senkinek, mivel mindenkinek megvan a maga feladata és felelőssége.

- Miért érdemes áldozatot hozni?

- A hazáért mindenképpen áldozatot kell hozni. Ehhez hiteles politikusokra van szükség, amik ma nincsenek Magyarországon. Ki kell kényszeríteni belőlük a tisztességes viselkedést. El kell érni, hogy ne hazudhassanak, ne árthassanak a magyar népnek. Számon kell kérni minden politikust, de az erkölcsi megtisztulást saját magunkon kell kezdeni. Nem tartom demokráciának azt, hogy négyévente egy napon szavazhat a nép. Magyarországon ma parlamentáris pártdiktatúra van, hiszen a fejünk felett döntenek azok, akiket nem lehet négy évnél korábban elzavarni, ha a nép ellen irányul is a tevékenységük. A gyermekeinket hazaszeretetre kell nevelnünk, mert ha nem így teszünk, az a mi felelősségünk. Ha nem tudjuk ezt megértetni velük, akkor fiataljaink elmennek külföldre dolgozni, élni. Azt mondom, elég volt a hazugságból, tolvajlásból, hamis tanúságból! Én nem várom el mástól, hogy így gondolja, de én elkezdem, én nemet mondok minderre és nem vagyok hajlandó ebben megalkudni.

- Nem elveszett tehát ez a nemzet?

- Tudom, hogy egyre többen gondolkodnak hozzám hasonlóan és ez megerősít abban, hogy az egyetlen út: hinni önmagunkban és a Jóistenben. Én hiszek a népemben. A magyar ember jó, nemes - éppen ezért tűr el olyan sokat hosszú időn keresztül. De azt mondom, inkább legyen százszor is ilyen, mint eszetlen háborúskodó, tömeggyilkos nemzet.