Ákos: „Az erő a közösségekben van"

A 40+1 című turné keretében a 100-1 éves Délmagyarország születésnapi ajándékkoncertjeként május 16-án Szegedre is elérkezik Kovács Ákos színházi atmoszférájú előadása. A népszerű énekes az elmúlt évben ünnepelte 40. születésnapját, és húszéves zenei pályájához kapcsolódó dalokból állította össze műsorát.

A zeneszámok bevezetőjeként személyes emlékeket idéz fel. Igyekszik a közönséggel együtt átélni azt a katarzist, amit elmondása szerint először a tavaly színházakban előadott, teljesen áthangszerelt régi dalok bemutatásakor tapasztalt meg. A turnén és a zenén kívül a folytonos megújulásról, a megszólalás belső késztetéséről és a tanúságtétel fontosságáról beszélgettünk vele.

- Idén is nagy sikerrel folytatódik a 40+1 koncertsorozat, mely az elmúlt évben mindenhol telt házzal zajlott. Ez az ünnepi turné azonban egészen másról szól, mint egy hagyományos könnyűzenei koncert.

- Nem számítottunk rá, hogy a jubileumi évet meghosszabbítjuk, de nagyon örültünk az idei meghívásoknak, ezért döntöttünk a folytatás mellett. Mi, játszók is ajándéknak tartjuk, hogy folytatódhat ez a turné. Viszonylag ritkán jutunk el az ország különböző részeibe, Szegeden például 2006-ban voltunk utoljára. Az elmúlt évhez képes annyi a változás, hogy idén szinte csak sportcsarnokokban zenélünk a színházi atmoszférájú koncertekkel. Jó megélni, hogy tekinteteket is látunk a nézőtéren, nemcsak tomboló masszát. Értő, figyelmes és szerető közönséggel együtt éljük át az élményt, ez a kapcsolat nagyon fontos számunkra. Sokkal többről van itt szó, mint a sztár-rajongó viszony. A közönség soraiban a legkülönbözőbb életkorú nézőket láthatunk: kisgyermektől az idősekig mindenkihez szól a zenénk. 

- Az ünnepi jelleget erősíti a szmoking is?

- A szmokingos, elegáns külsővel azt fejezzük ki, hogy valóban ünnepelni szeretnénk, bár ez a mai körülmények között nem könnyű.

- Várható a közeljövőben új kiadvány is?

- A nyarat a koncertek, a stúdió és a vágószoba között ingázva töltöm, mivel ősszel szeretnénk több formában is megjelentetni a jubileumi koncertsorozat dalait. A 40 és a 40+1 ünnepi turnéból dupla koncert-CD, a tavalyi Kongresszusi Központ-beli nyitóelőadásból DVD készül, ezek mellett egy valódi újdonsággal is szolgálhatunk: kiadjuk az első hazai Blue-Ray formátumú koncertlemezt.

„A szövegírás vonz legjobban"

- Csaknem minden Ákos CD-n multimédiás tartalom is van, rengeteg klipet, fotót osztasz meg a rajongókkal a lemezeken és a honlapodon (http://akos.hu) keresztül. Ilyen egy modern zenész?

- Nem futok a legújabb technikai újítások után, elsősorban a kiadványaim tartalmi része érdekel, ezeket a munkákat szeretem elejétől a végéig követni, figyelni. A honlap folyamatos aktualizálását fontosnak tartom, de az internet személytelen műfaj, az állandóan számítógép előtt ülő ember általában magányos. Az igazi erő a közösségekben van.

- Már többen is megfogalmazták, hogy Ákos „egyszemélyes intézmény": a szövegírás, zeneszerzés, éneklés, zenélés mellett menedzser, munkáltató, producer és még ki tudja, mi minden vagy. Hogyan bírod?

- Rengeteg az elvégzendő feladat egy ekkora produkció körül, de enélkül nem megy. Elfogadtam, hogy mindez szükséges ahhoz, hogy eljuthasson az emberekhez a dal. Ahogy Karinthy Frigyes A cirkusz című novellájában leírta, a hegedűsnek számtalan akrobatikus mutatványt be kell mutatnia ahhoz, hogy végül előadhassa a melódiát, ami régóta ott zengett a szívében. A kezdetektől fogva legjobban a szövegírás vonz. Erre a nagyközönség talán kevésbé kíváncsi, pedig számomra ez a része a legfontosabb.

Az igazi kihívás: újragondolni a dalokat



- A Magyar Dal Napján azt nyilatkoztad, neked az az igazi kihívás, ha a régi számaidat vagy éppen mások dalait mindig másként, újragondolva, áthangszerelve adhatod elő.

- Ennek a napnak az lenne a valódi értelme, hogy vegyük emberszámba a zenésztársainkat és a közönséget is, játsszuk egymás dalait, ne haknikoncertet nyomjunk le ugyanazokkal a számokkal, mint máskor. Amikor Presser Gábor megkeresett az ötlettel, azt mondta, hogy ez lehetne a békenap a magyar zenében. Ez a gondolat nagyon megtetszett nekem: lépjünk túl a különböző érdekeken, az irigységen. Presser gesztusát azzal igyekeztem viszonozni, hogy egy régi, számomra is kedves LGT-dalt énekeltem el. 

- Ha már az áthangszerelésnél tartunk: hogyan és miért születnek a régi dalok átiratai? Közös munka ez a zenésztársakkal vagy egyéni ihlet kérdése? Enélkül unalmas lenne a koncertezés?

- Ebben van kihívás: gyakran nehezebb egy régi dalt áthangszerelni, mint egy új számot írni. Nálam ez nem újkeletű dolog, korábban is csináltam ilyet, de erre a turnéra tényleg minden dalt újragondoltunk. Az eljátszandó zenéket hosszú ideig válogattam, húsz év alatt írt több száz dalból kellett negyvenet kiválasztani. Az eredetileg szintetizátorra írt „bonanzás" vagy rockzenekar által játszott „ákosos" nótákat zongorára ültettük át Balásy Szabolccsal, a zenekari átiratokat pedig Szakos Krisztián készítette. Negyvenegy dalt témája szerepel az előadásban, egyesek csak motívumként, mások egyvelegben vagy végigjátszva. 

- Külsőleg is folyamatosan változol albumról albumra. Zenekarod tagjai hogyan fogadják az új ötleteket, stílusokat, mint például a Hűség című albumnál kitalált mátrixos-futurisztikus külsőt vagy a mostani szmokingot?

- Nagyon jó a viszony közöttünk, az évek során megfigyelhették, hogy mindig jól átgondolt koncepcióval állok neki a munkának, még ha kezdetben nem is mindenkinek világos, mi miért történik.

„Csak akkor szólok, ha valami foglalkoztat"



- Milyennek látod az új generáció zenészeit, énekeseit?

- A tévék műsoraiban csak énekeseket keresnek, a tehetségkutatás ettől messze van. A valódi tehetség például szereti, ha önálló döntéseket hozhat, nem a stylist által ráadott fűzöld bőrdzsekiben kell előadnia a szerkesztő által kiválasztott dalt. Ezek a műsorok érdemben nem különböznek a valóságshow-któl. Rúzsa Magdi erős karaktere és kiemelkedése a mezőnyből inkább szerencsés véletlen, ami erősíti a szerencsétlen szabályt. 

- Közéleti kérdésekben is gyakran felemeled a szavad. Amikor először szólaltál meg, határozottan állást foglalva a nézeteid mellett, nem tartottál tőle, hogy ellehetetlenítenek, tönkretesznek?

Tartottam tőle és meg is próbálták. A gyűlöletkeltésnek sok évtizedes hagyományai vannak nálunk, nem kell meglepődni semmin. Az azért elég érdekes volt, amikor lenáciztak, ez volt az a pillanat, amikor valóban megfordult a fejemben, hogy elmegyek ebből az országból. Aztán rájöttem, hogy pont erre megy ki a játék. A legdurvább támadások 2002-ben értek, aztán a 2003-as évben induló Andante turné zsúfolásig megtelt nézőterei bebizonyították, hogy a képtelen, alaptalan, aljas vádak nem érdeklik a közönséget. Belső megrendelésre dolgozom, akkor szólok, ha valami foglalkoztat, de akkor nagyon. A vijjogók nem érdekelnek. 

- A zene mellett a másik vonzalmad a borászatról szól.

-

Tiffán Zsolt

villányi borász barátommal közösen alapítottuk az

Andante Borpatikát

, néhány év alatt sokan megszerették. Csaknem 120 féle borból választhatnak a hozzánk betérők. Villányhoz Zsolt barátsága köt, a másik kedvencem Eger, illetve a Balaton-felvidéken magam is vásároltam szőlőnek való birtokot.

„Szeretnék bízni az emberekben"

- Családodat büszkén vállalod, de nem állítod reflektorfénybe. Mégis hogyan élik meg a gyermekeid, hogy édesapjuk az ország egyik legismertebb és igen népszerű személyisége?

- Hála Istennek, nem érdekli őket különösebben. Úgy érzem, teljesen normális gyerekekként, hétköznapi, rendszeres életet élnek. Persze, néha látják, hogy apa szerepel a tévében, vagy tudják, hogy a házi stúdióban dolgozunk, de mindez szervesen beépült az életükbe, nem okoz bennük törést.

- Hogyan kapcsolódsz ki?

- Az igazi pihenést számomra az jelenti, ha a feleségemmel és a három gyermekemmel lehetek, mondjuk néhány hetet együtt töltünk vidéken, esetleg a tengerparton. Jó lenne többet olvasni, de nincs rá annyi időm, mint szeretném.

- Ilyennek képzelted magad 40+1 évesen?

- Inkább kamasznak érzem magam, semmint tapasztaltnak vagy beérkezettnek, aminek általában az ilyen korú férfiakat tartják. De ez főként azt jelenti, hogy szeretném megőrizni az eredendő gyermekségemet, naivitásomat. Szeretnék bízni az emberekben, ami nem egyszerű feladat manapság.

- Az Istenbe vetett hitedről több formában tanúságot teszel dalaidban. Hogyan éled meg ezt a hitet, Isten-kapcsolatot a koncerteken és a mindennapokban?

- Valódi tanúságtétel csak személyes szinten lehetséges. Egy baráti társaságban vagy néha egy hittancsoport előtt mindig szívesen beszélek arról, hogy számomra mit jelent az istenélmény, hogy hogyan találkoztam ezzel a gondolattal. Egy koncerten ugyanakkor ez a fajta intimitás nem jöhet létre. Megszoktam, hogy sokan mást értenek ki a szövegekből, mint amit én szeretnék mondani. Jó példa erre a Még közelebb című dal 2006-ból: az akkor nyolcéves Marci fiam rögtön tudta, hogy kiről szól, míg a honlapom fórumán huszonéves felnőttek vitáztak róla. Ebből is látszik, hogy van még feladatunk... Magamra mindig úgy tekintettem, mint eszközre, közvetítőre, akire felelősség hárul. És mint tudjuk, a szolgálat díja: még több szolgálat.