Örülni annak, hogy van magyar film

Pénteken Szegeden is bemutatták az Álom.net című új magyar filmet, melyet a tavasz sikerfilmjének nevez a mozielőzetese. A Cinema Cityben rendezett vetítés és közönségtalálkozó előtt N. Forgács Gábor rendező-forgatókönyvíróval beszélgettünk a filmkészítés magyarországi lehetőségeiről.

- A Pillangók után az Álom.net most a második rendezése. Hogy tetszik ez a munka?

- Nekem a rendezés volt a vágyam: már gyerekkoromban kialakult ez a fajta hajlamom, nagyon sokat ösztönöztem a haverokat is arra, hogy fölvegyünk dolgokat, és ezeket én irányítottam. Azóta is a filmezés mindig a szemem előtt lebegett. Nagy terveim vannak, amiket nehéz megvalósítani, főleg itt Magyarországon.

- Gyakorta hallani a magyar filmgyártásról, hogy vannak nehézségei, miben keresendők az okok, megint a gazdaság?

Ennek nemcsak a gazdasági helyzet az oka. Magyarországnak az a hátránya, hogy kis ország, nagyon nehéz megteremteni, hogy a film megfelelő költségvetése meglegyen. És ha a film nem tudja visszatermelni az árát, hiszen egyre kevesebb a mozinéző, ez hátráltatja a filmezést. Kicsit úgy érzem éppezért, hogy haldoklik a magyar filmgyártás. Valóban arra lenne szükség, hogy ne nagyon erős kritikus szemmel nézzünk meg egy magyar filmet, hanem kicsit inkább annak örüljünk, hogy van magyar film. Milyen jó például egy régi Latabár- vagy Kabos-filmet megnézni, ami előidézi az akkori Magyarországot - szerintem ezért fontos, hogy legyenek mai magyar filmek. Fontos az, hogy szülessenek magyar alkotások és a közönség egy kicsit szeresse jobban talán, mint a külföldieket, mert ezt a szempontot Magyarországon eléggé elhanyagolják.

- A forgatókönyvírásban Steiner Kristóf is részt vett.

- A Pillangók után úgy gondoltam, kell egy közönségfilmet összehozni, mert a közönségnek igenis kell gyártani filmeket. Ekkor összeraktam a forgatókönyv alapját. A legnehezebb írási mód a filmforgatókönyv-írás, mert be vagyunk határolva körülbelül száz oldalban, és annál nem lehet több. Ha könyvet írunk, nincs ilyen kikötés. A harmadik átirat után kértem fel

Steiner Kristófot

, hogy segítsen, mert éreztem, hogy nagyon nehéz eltalálni a nyelvezetet, hogy még vicces is maradjon, és összeálljon a dramaturgia, a képek rendben legyenek. Miközben átdolgoztuk a szöveget, elkezdtem a szereplőket is keresgélni.

- A szereplőlistán sok olyan nevet látunk, akik még nem, vagy kevésbé ismertek a szakmában.

- A castingban több fordulón keresztül próbáltam összerakni a karakterekhez illő szereplőket. Sajnos az történt, hogy egész egyszerűen a magyarországi színházi lehetőségből hiányzik az a fiatal generáció, akivel lehetne dolgozni. Ekkor mondtam azt, hogy bele kell csapni amatőr szereplőkbe. Az idősebb generációk számára ott van a színház, a főiskola és minden más, nagyon nehéz összeegyeztetni velük: egy

Rékasi Károlynak,

vagy

Reviczky Gábornak

például komoly színházi lekötései vannak. Nagyon sokszor kapom azt a pofont, hogy miért amatőr színészekkel dolgozom. Erre azt tudom mondani: mutassanak olyan színészt, aki harminc napot ráér velem forgatni és 16 és 24 év között van. Nem lehet.

- És beváltak a szereplők?

- Kemény és nagy munka volt, mert előtte gyakorlatokkal felkészítettük őket - persze lehetett volna még több és még keményebb. Azt gondolom, hogy az elvárásaim nagyok voltak, de abból a lehetőségből lehet építkezni, amit az adott országban el lehet érni. Ebben az országban ezt lehet elérni.

- Szólt arról is, hogy nagy tervei vannak.

- Sok forgatókönyvön dolgozom.

Réz Andrással

közösen hat-hét éve készítünk elő egy könyvet, amit a nemzetközi piacra szánunk, hiszen nem is annyira csak magyar történet, hanem inkább európai. Vannak magyarfilm-terveim is, ami nehézkesebb, de próbálkozunk.