Vitathatatlan, sikeres és színvonalas volt a Szente Vajk által színpadra állított Elisabeth musical a Szegedi Szabadtéri Játékokon. Az 1996-os ősbemutató után többször is sikerrel játszott darab, egy Szegeden eddig nem látott, igényes, a tér és a darab múltjához méltó rendezést kapott. A darabot hiába szerette a közönsége, nem volt telt ház.
Várható volt, hogy így alakul…
Mondhatnánk, hogy mi előre szóltunk, amikor novemberben programot hirdetett a Szabadtéri. Sejthető volt, hogy bármennyire jó az Elisabeth, és remek a rendezés, de Szegedtől 80 kilométerre, Kecskeméten két évig játszották. A sikere töretlen volt, a nézettsége kitűnő, ahogy lapunknak Szente Vajk is elmondta,
az egyik legsikeresebb színházi darab az utóbbi években.
Éppen ezért sejthető volt, hogy nagyon sokan látták is a darabot a környéken, de Bács-Kiskun és Pest vármegyében biztosan. Garantált volt, hogy nem tudják megtölteni a Dóm tér nézőterét nem hogy egy, pláne három este, hozzávetőlegesen 15 ezer forintos jegyáron.
Az biztos volt: az utóbbi években radikálisan visszaeső nézőszámon ez a darab biztosan nem javít.
Nem csak mi látjuk így a fentiket. A város vezetésével, a városi cégekkel mindig rendkívül lojális és elnéző önkormányzati hírportálon is hasonló gondolatokat fogalmazott meg a darabról kritikát író újságíró az önkormányzat működtette Szabadtériről.
Idézzük szó szerint:
„A siker ellenére jó lenne, ha valaki elmagyarázná, hogy a Szegedi Szabadtéri Játékok sohasem volt vidéki színházak kifutott produkcióinak utánjátszóhelye – főleg nem 16 ezer 990 forintos jegyekért. Ahhoz szokott a közönség, hogy Dóm téri színpadon az ország legjobbjai léptek fel. Nem ritkán olyan nemzetközi sztárok is, akikre a Milánói Scala, a Veronai Aréna vagy a New York-i Metropolitan nézői is kíváncsiak voltak. Ha nem tudnak a két szint között különbséget tenni, akkor hosszabb távon nem sok jó vár a fesztiválra, gyorsan elveszítheti országos vonzerejét. Ha másból nem, abból tanulni lehetne, hogy a régen nyaranta 6-7 előadásban játszott Elisabethre most három estére sem tudtak telt házat csinálni.”-áll a cikkben.
Kár lenne vitatkozni a fentiekkel
Évekig működött remekül a Szabadtérin az a modell, hogy a
Budapesti Operettszínház, később a Madách Színház sikert garantáló darabjait Szegeden mutatták be, vagy éppen a kőszínházas bemutató után, még keveset játszva hozták a Dóm térre.
Ilyen volt az Elisabeth is 2006 augusztusában. Tódultak a nézők vidékről is ezekre az előadásokra. Majd a darab egy kőszínházas évad után ismét visszatért, a siker akkor sem maradt el. A sorrend azonban – mint a fent említett példa is mutatja – fontos.
A lényeg a kormányellenes propaganda
Az elmúlt két évben, amióta a Szegedi Szabadtéri Játékokat és a Szegedi Nemzeti Színházat összevonták rengeteg kritika érte a teátrum vezetését, ugyanakkor elkerülhetetlen a város vezetésének felelősségét vizsgálni, mivel a fúzióról szóló döntést ők hozták meg. Kényszerpályára tették ezzel a Barnák Lászlót, akit a nyár elején választottak újabb öt évre igazgatónak. Gyaníthatóan ha nem áll be a sorba és nem vállalja a feladatot, találnak helyére mást. Ugyanakkor nem egyszerű a feladata, már csak azért sem, mert ahogy nagyon sok más esetben,
a város vezetésének az összevonásról hozott döntését semmi nem indokolta, csupán annyi, hogy el tudják mondani: a kormány miatt van így, a kormány a rossz, a kormány tette tönkre a Szabadtéri és a színházat.
Hiába szajkózza a város vezetése és az önkormányzati média, a tényekkel nehéz vitatkozni: az összevonással több száz millió forintos forrást dobtak ki az ablakon ami a Szabadtéri működését segítette volna.
Véletlen lenne?
