Közélet

Juhász Gyula pünkösdjei – a fölfedezéstől az ünneplésig

Juhász Gyula pünkösdjei – a fölfedezéstől az ünneplésig

2023. május 29., hétfő
Juhász Gyula pünkösdjei – a fölfedezéstől az ünneplésig

Száz éve volt:1923 májusának harmadikhétvégéjén a magyar irodalom nagyjai Szegeden adtak egymásnak találkozót.

Költői matinéra jöttek, barátjukat, Juhász Gyulát köszöntötték alkotói jubileumán. Épp pünkösdkor – a szakrális ünnep meg a hitben élő ember ugyancsak passzoltak egymáshoz. És micsoda meglepetés várta a vendégeket! Kis híján szétfeszítette a tömeg a Belvárosi Mozit.

De volt egy másik hasonlóan jeles nap is a költő életében. Ugorjunk vissza negyedszázadot. A szegedi piaristák diákja felüti a városi lap pünkösdi számát. Megremeg: a Napló egyik oldalán ott a neve és a saját verse. Az addigi egyetlen, amit kinyomtatva lát. Ez volt a hivatásépítmény első téglája. Ezzel indult egy költői életút, keservesen nehéz magánéletbe ágyazva: hiperérzékenység, stabilitáshiány, szeretetvágy. Az önkép gyakran megbillent, szerencsére a helyrepofozásában mindig segítettek a barátok. Kivált két kivételes nagyság – és máris együtt volt a Kosztolányi-Babits-Juhász Gyulatriumvirátus. Irodalmunkban nincs tán még egy hármas, akik ennyire összenőttek volna.

Gyakorta időztek együtt Pesten. Meg Szegeden. A város számon tartotta találkozásaikat, hát hogyne, a korszakos tehetségek együttléte még a gazdag szellemi életű városban is esemény volt. És száz éve, 1923-ban adódott egy alkalom, amihez hasonlót nem látott a közönség: minden idők legnagyobb szegedi költőünnepe volt. Így tudósított az újság: „Ezer ember jelent meg vasárnap délelőtt 11 órakor a Belvárosi Moziban, ahol a modern magyar irodalom vezetőnagyságai jöttek össze Juhász Gyulát ünnepelni, huszonötéves költői jubileuma alkalmából. Soha még olyan áhítatos csönd és olyan felmagasztosult hangulat nem ült a Belvárosi Mozihelyiségében, mint ezen az irodalmi ünnepen.”

Jöttek sorban az írótársak: Móra Ferenc legelsőbb, aki az életét szimbolizáló mezei virággal köszöntötte az ünnepeltet, s a lap szerint „… a közönség szűnni nem akaró tapsorkánnal jutalmazta őket.” Aztán Kosztolányi érkezett e szavakkal: „Ő maradandót alkotott s könyvei az óriás könyvtárak azon a részén állanak, melyekben visszatérnek a korok a halhatatlanság utcájába.” Babits Mihály következett, majd József Attila, Szabó Lőrinc, és mennyien még, érkeztek a tisztelgő barátok Juhász Gyula asztalához, akiről József Attila írta: jött „az örök szeretetből”.

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.