Kaktuszinvázió fenyegeti a Homokhátságot!

A Kecskemét melletti Kunbaracs határában egyre több a kaktusz, mégpedig az Opuntia humifusa, vagyis a heverő medvetalpkaktusz. A helyi legenda szerint egy férfi ültette az elsőt a kertjébe, de amikor gyermekük született, a szép, de szúrós kaktusznak mennie kell – az viszont nem ment sehova, hanem nőni kezdett ott, ahová kidobták.

Mára már népes kis csoportok vannak a kaktuszból Kunbaracs határában, amit Csecserits Anikó, az Ökológiai Kutatóközpont tudományos munkatársa is kiemelet figyelemmel követ. Az Index helyszíni riportban járt utána a kaktuszosnak, és a szakember szerint nem igazán érdemes örülni az új növénynek. Az ugyanis simán kiszoríthatja az itthon őshonos fajokat, és komoly gondot okozhat még az állattartóknak is – a szúrós, tüskés növény ugyanis nem éppen a legjobb táplálék az állatoknak, sőt.

Gyorsan terjed

Megfelelő körülmények közé kerülve, mint amilyen a száraz homokfelszín vagy a déli, napos sziklaoldalak, ott hamarosan otthonosan is fogja érezni magát, mert igénytelen, mint egy Trabant, azaz nem kell neki se sok víz, se nagy meleg, vígan túléli mínusz húsz fokban is, bár a nedves hideg ezzel a növénnyel is végezni tud. Amikor pedig valahogy megsérül a növény és letörik egy hajtás, akkor ez földre kerülve hamar meggyökeresedik – írják a cikkben.

A virágja nagyon szép, valószínűleg nem szél-, hanem rovarbeporzású, azaz szívesen veszi a méhek segítségét a megtermékenyülésben. Gyümölcse ehető, feltehetően szívesen megeszi a Homokháton eleséget kereső róka vagy nyúl, ezért a gyomrukban, majd a bélrendszerükben magukkal vihetik a magokat, és ahol az ürülék elpotyog, ott a kaktusz tovább terjeszkedik.

Ha hagyják. A kunbaracsit nem fogják, pár hónapon belül valamennyit kiássák és komposztálják, hogy ne kezdjen ismét terebélyesedni. 

A teljes riportot ide kattintva lehet elolvasni.

Előző sztori

Határnyitás: harminchárom éve történt meg az addig elképzelhetetlen

Következő sztori

Szentmihályi kakasfőző: nem csak a pörköltnek örülhettek a helyiek