A Tolcsvay László-Müller Péter rockopera, a Mária evangéliuma sokakhoz vitte el Krisztus anyjának szavait: Menj, Jézus, menj! Hogy a fiát féltő, érte aggódó édesanya valóban e szavakkal bocsátotta hivatásútjára gyermekét, azt forrás így, szó szerint nem őrzi. De nem is az akkurátus pontosság a fontos. E három szónak nagy, bátorító ereje van. Mária a féltéséből épít útnak indító biztatást.
Menj, Jézus, menj… elhangzottak e szavak máskor, a végső út előtt is, de egészen más szándékkal. Biblikus forrás nem ad erről bizonyosságot, ám egy középkori angol szerzetes, Roger testvér a szájhagyományban élő történetet írásában megörökíti. A legenda különös eseményt beszél el. Amikor halálra ítéltetése után Jézus a Golgotára indul, Pilátus ajtónállója, Karthapilos – más forrásban Kartaphilus – megüti, s kegyetlen gúnnyal biztatja a halálba készülőt: „Menj Jézus, menj, siess már, mit késel?”
A hitvány szolga válaszként kap valamit, amire aligha számít. „Én megyek, te azonban várj, míg ismét visszatérek.” És az örök várakozásra ítélt Kartaphilus azóta is csak bolyong a vakvilágban…
A kétfajta „menj, Jézus” közötti ív emberségtől embertelenségig tart.
