/

Na de mégis, minek van szükség alternatív színtársulatokra?

Cikkünk frissítése óta eltelt 4 hónap, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

A THEALTER Fesztiválról sokat olvasni mostanában, de senki nem akarja igazán elmagyarázni, miért olyan fontosak az alternatív színházak. Megtesszük hát mi!

Dodekafón, abszurd, befogadhatatlan – mondja a kommersz kultúrára befenyített, de apolitikus ember. Nemzetietlen, balliberális, Woodstock-fenomén – mondják a politikai szélsőségek, melynek ,,tudásbázisaként” szolgáló sajtóorgánumokat meg se merjük említeni. A nyilvánosságban valahogy eképpen röpködnek a jelzők az országos médiában “kultúrharcként” emlegetett témában.

A magyar lakosságnak viszont csak egy nagyon szűk rétege jár gyakran színházba és a közéletben rendszeresen feltűnő színészeken kívül szinte senkit nem tudna megnevezni, ezért az egyszerűség kedvéért inkább pártpolitikai alapokon válogatja meg magának, hogy milyen színházat fogyaszt – vagy épp azt fogyasztja, amit a vezető médiumok felkínálnak nekik.

Ezért aztán a magyar színházi kultúrának tulajdonképpen nincs saját szellemi tőkéje, mert nem a közönség műveltsége alapján kínálkozik fel. Itt nyernek értelmet az alternatív színházak.

Az alternatív színtér gazdasága

Szegeden jelenleg hat alternatív színház illetve színtársulat található: A THEALTER-t szervező MASZK Egyesület, a Metanoia Artopédia, a Homo Ludens Project-nek is otthont adó ZUG, a Szegedi Pinceszínház, a Kövér Béla Bábszínház és a Szegedi Gyermekszínház. Ezeknek a társulatoknak a nagyrésze nem csak Szegeden, de az ország egészét tekintve rendkívüli módon szükségük van a szakminisztériumok és az önkormányzatok pályázati támogatására, költségvetésüket igyekeznek minimalizálni. Sok társulat főként a jegyek árából és adományokból próbál tőkét termelni. Hogy miért? Mert ezeknek a színtársulatoknak a nagyrésze egész egyszerűen éhbéren, hovatovább önkéntes alapon működik. Ráadásul előadásaik nagyon sokszor alig érnek el pár tíz vagy száz embert, a ZUG Színházba például 50-en se nagyon férnek be.

Ezzel szemben a Szegedi Nemzeti Színház és a Szabadtéri több tízezer látogatónak örvendenek, általánosságban pedig jóval több állami és önkormányzati támogatást is kapnak, népszerűsítik a várost és közhasznú feladatot látnak el a számára.

Az alternatív színtér szellemi tőkéje

A Szabadtérin rendszeresen könnyed musical-ek, kommersz prózák, családbarát, a kortárs problémákra nem reflektáló, ,,felhőtlen, egész estés szórakozást” nyújtó műsorokat játszanak, melyek a professzionális, magas közéleti presztízsnek örvendő színészeket, rendezőket és írókat vonultatnak fel.

Magyarán: nem kell hozzá műértő vagy érett közönségnek lenni. Ezek pedig a legtöbb esetben kizárják a kortárs, posztmodern, progresszív formanyelveket, valamint a kreatív, új és eredeti színdarabokat.

A Broadway-t és a brit színházat a Szabadtéri évek óta kaptafára importálja. Persze annyi évtized után, amin a Szabadtéri túl van, piaci szempontból túl nagy kockázat lenne már akár egy Beckett-drámát is bevenni a repertoárba. Most viszont, hogy a Szegedi Nemzetihez került a Szabadtéri, ez alaposan megváltozhat.

Az alternatív színházak mindezzel szemben alulról szerveződnek, önkéntesek, sok esetben diákok által, a Homo Ludens Project például rendszeresen együtt tevékenykedik a Tömörkény Gimnázium tanulóival. Ezeket a szerveződéseket pedig sokszor összefűzik az interaktív előadások, performanszok térnyerésével, az improvizációval, sőt, sok esetben a karitatív, jótékonysági megmozdulásokkal.

inkább a művészetek kiteljesedése, a kísérletezés és az egyének, mintsem a közönség és a profit irányába hajlanak.

Ezzel együtt pedig tematikailag és a művészi formanyelvek és technikák tekintetében is bátrabbak, érettebbek.

Előző sztori

Szita Zoltán jövő nyáron Szegedre igazol

Következő sztori

Olasz Anna Eb-ezüstérmes 10 kilométeren