Március szelleme

Cikkünk frissítése óta eltelt 2 hónap, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

Hűvös, szürke, esőre hajló reggel. 1848. március 15-e. A szegedi polgár ébredezik. Aztán, ahogy kikeveredik a hajnali tespedtségből, s felocsúdik, reformidőkhöz hűen rebellis gondolatok élednek elméjében. Fölkel tehát, öltözködik, és siet, hogy csatlakozhassék a kintiekhez. Mert híre van már a mozgolódásnak, ahogy az újság is írta a minap: a rebellion szelleme ébredésének. Szóval, azon a ’48. márciusi reggelen a szegedi polgár indul…

Jaj, dehogy indul, dehogy indul. Persze megy majd időben a jódolgára, de előbb früstököl, megadva annak a módját. Nincs odakint semmi látnivaló, nincsenek kintiek, akihez csatlakozhatna, ez csak egy szokványos szerdai nap.

Hát hol akkor az e napra szentelt forradalom…? Szegeden, az biztos, akkor még sehol. Pesten is csak a belvárosban, és ott is csak valamikor jóval benne a délelőttben, mert igazat mondott Jókai Mór: „Nem rebellis a magyar korán reggel”. Aztán szép lassan tényleg beindul a gépezet. A pesti ifjak, Petőfi, Vasvári, Jókai, Bulyovszky, Irinyi József, Degré Alajos és a többiek elkezdik meghódítani a várost: Pilvax, orvosegyetem, Múzeum-kert, Városháza, Helytartótanács, Táncsics börtöne, tömegek vonulása, mindenütt Nemzeti dal és 12 pont. Na, éppen ezt, a Mit kíván a magyar nemzet követeséssort rémültében még a városi tanács is elfogadja. Estére az ifjak jelképesen birtokba veszik a várost. És kimondatik a szó: forradalom!

Szeged eközben éli a maga életét, mit sem tudva arról, mi zajlik Pesten. Hogy tudná! A Pozsonyból címzett sürgönyt, meg a pesti lázongás hírét is csak 17-én hozza majd meg a fellobogózott Pannónia gőzös, mert a hír nem jár szárnyakon. Ahogy Bécs is csak később, a pozsonyi ifjak tömegének nagy trappban való bevonulásakor értesül a magyar országgyűlés követeléseiről, akként a Pozsonyból 15-én indult követeknek sincs még fogalma arról, hogy míg utaznak, Pesten minden tótágast áll.

Március 17-én tehát Szeged népe is felsorakozik: Tary Pál városkapitány a főtéren fölolvassa a szegedi követek jelentését, s kezdődik a vége sincs ünneplés, a vendéglőkben folyik a bor, meg a hazafias szózattömeg. Másnap többezres népgyűlés, közrendészeti bizottmány felállítása, vasárnap istentisztelet valamennyi templomban, az épületeken nemzeti lobogó, estére az ablakok kivilágítva, a polgárok az utcán, és kitart az eufória. Tíz nap múlva hétszáz emberrel feláll az őrsereg.

Szeged jelenti: ott van, ahol a nemzet egésze.

Előző sztori

A hajnal nem találta meg többé Szegedet… csak romjait!

Következő sztori

Megfeleződött a turisztikai célú vendégéjszakák száma az EU-ban

Legutóbbi hasonló cikkek