A szegedi belváros ősz ihlette ablakaiból állítottunk össze egy csokrot.
Napjainkban a világ legtermészetesebb dolga, hogy épületeinken ablakok vannak, de nem volt ez mindig így. Utánanéztünk az ablakok történetének.
Az ablak ősidők óta szolgálja az emberek igényeit. Legelső formájának gyakorlatilag a tüzelőnyílás tekinthető, amely kiengedte a füstöt és beengedte a fényt. Később üres nyílások jelentek meg az építmények falaiban, amelyeket állatbőrrel, rongydarabokkal takartak el. Az ókori rómaiak csak szellőzési céllal készítettek magasan elhelyezett ablakokat.
Az ősi Távol-Keleten, Kínában, Japánban és Koreában papíron keresztül érkezett be a házakba a fény. A világ egyéb tájain az akkor elterjedt lakóalkalmatosságokban nem voltak ablakok. A mongol jurta, az afrikai szalmakunyhó, az indián bőrsátor, az eszkimó iglu ablaktalan volt.
A rómaiak használtak először ablakaikban üveget, ezt a Kr. e. 1. évszázadból talált régészeti leletek bizonyítják.
A fejlődés megállíthatatlan volt, az ablakok alakja és formája mindig alkalmazkodott az uralkodó építészeti stílushoz.
