Emléknapok egymás nyomában

Cikkünk frissítése óta eltelt 1 hónap, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

Várkonyi Balázs írása.

Holnaptól három jeles kegyeleti nap következik a naptárban: október 31-e, a protestánsok napja az egyik; a katolikusoké, november elseje a másik; aztán a halottak napja – vallástól, világlátástól függetlenül minden érző emberé.

Szombaton, október 31-én, a reformáció napján a protestánsok arra emlékeznek, hogy fél évszázada, 1517-ben e napon függesztette ki a wittenbergi vártemplom kapujára téziseit a német szerzetes, Luther Márton. A 95 pontba foglalt vitairat a katolikus egyház megreformálására született. Elutasította többek között a búcsúcédulák árusítását, bírálta a bűnök pénzzel való megváltását. Tettét pápai kiátkozás követte, ám a prédikátor tanai terjedtek, és ennek nyomán megszületett az evangélikus egyház. Luthernél is radikálisabb újító volt a genfi Kálvin János, aki nézeteivel megvetette a református egyház alapját. A protestáns felekezetek e napon az ellenreformáció áldozatairól, így a gályarabságra ítélt prédikátorokról is megemlékeznek.

Vasárnap, november első napja: mindenszentek ünnepe. A pátriárkák, apostolok, szentek, vértanúk mindannyian a hitben élők példaadói. Rájuk, az életeszmény megtestesítőire emlékezik ekkor a katolikus egyház. Az ünnep a nyugati egyház liturgiájában IV. Bonifác pápa óta ismert: 609-ben az egyházfő birtokba vette a pogány istenek tiszteletére emelt római Pantheont, és felszentelte Mária és az összes vértanúk tiszteletére. Négy évszázad múltán az eredetileg tavaszi ünnepnap átkerült november elsejére, összekapcsolódva így az eltávozott szeretteinkre való emlékezéssel. A magyar népi hagyományrendben számos szokás kapcsolódik e naphoz: a bíróválasztás, a tanácsújítás, a szolgálófogadás alkalma és a közelgő tél hírnöke volt. Az idők folyamán az ünnep eredeti tartalma a népi emlékezetben elhalványult, és mindinkább a következő nap üzenetével fonódott egybe.

Amely nap, november 2-a az elhunytakra emlékezés ideje. Az egyetemes gyász napja. Ezer éve közünnep. Ekkor hosszan szólnak a harangok, mécsesek gyúlnak a sírokon, elköltözött rokonaink, barátaink emlékére. A gyertyaláng az ősi hiedelem szerint arra való, hogy a fázós lelkek ezek fényénél melegedhessenek. A sírok rendbetétele a régiek hite szerint azt szolgálja, hogy a holtak szívesen maradjanak végső otthonukban. Szláv vidékeken ilyenkor élelmet is helyeztek a sírokra, nehogy a lelkek ebben hiányt szenvedjenek…

Előző sztori

Agresszív növényfajokról készítenek térképet az SZTE tudósai

Következő sztori

Egyetemek csatáján folytatja a Szedeák

Legutóbbi hasonló cikkek