Egy hang a mélyből: Kassáig, Bécsig is eljutottak a forradalom szegedi hírei

Cikkünk frissítése óta eltelt 1 hónap, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

Csak egy rádiócső maradt. Ennyit sikerült megmentenie Pálházi Ernőnek abból az adókészülékből, amellyel 1956-ban tizenkét napon át küldte világgá a jelentéseket egy elszánt csapat. A rádióadó többi részét a forradalom bukása után elpusztították. Mondhatni, kicsinyes, primitív dolog – bosszút állni egy gépen…

Október 26-a volt. A nagy pillanat: megszólal a Széchenyi nevét viselő első szabad magyar rádió. A jel a Vasútigazgatóság pincemélyéből indult, s a MÁV hálózatát használva jutott el az országban mindenfelé. A határon túl is sok helyütt fogható volt.

Hogy is kezdődött? Szegényes a szakirodalom, a közhasznú netes világlexikon legyen segítségünkre. Az ötletgazda, Pálházi Ernő vasúti tiszt, mérnök a MÁV kiszolgált adóberendezésének felélesztésére és az adások megszervezésére csapatot toborzott. „Munkatársai, a vasutas rádiótávírászok és híradós katonák, Molnár Tibor, Brandenburg Katalin, Oláh József üzemképes állapotba hozták a berendezést és műsorszórásra alkalmassá tették. Ezen továbbították az egymást kereső családok leveleit, valamint a Záhonyi vasútállomásról érkező információkat. A szerkesztők a hírek mellett igyekeztek kulturális tartalommal feltölteni a rádió műsorát, ezekben közreműködtek a Szegedi Nemzeti Színház művészei, ismert szegediek. A műsorvezető Marosi Károly színművész volt. A stúdió munkáját Csapó János színész irányította, a szerkesztői munkákban Marosi Károly volt segítségükre, aki rádiós tapasztalatait a Szabad Európa Rádiónál szerezte. A színház művészei között aktívan közreműködött például Fogarassy Mária és Kovács Gyula.”

Október 26-ától november 6-áig szólt a „Széchenyi Rádió Szeged” hangja. Kivételes minőségben mentek az adások, Záhonyból, Sopronból jöttek a visszajelzések. Utólag olyan egyszerű… összeálltak, felkelőrádiót csináltak. Pedig – ugye – nem is voltak forradalmárok. Jaj, dehogynem! Csak nem puskával a kezükben. És ők is mindent kockáztattak. Félelmüket legyőzni tudó rádiósokként őrzi neveiket a szegedi tájékoztatás örökkrónikája.

Előző sztori

Rendkívüli szünetet rendeltek el két makói óvodában

Következő sztori

Megint eltűnt egy fiatal csanyteleki lány

Legutóbbi hasonló cikkek