Tibi atya: „Tessék befejezni a se..nyalást, az állázadást, és elkezdeni a melót!”

Cikkünk frissítése óta eltelt 3 hét, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

A tüntető színészek öt arcpirító hazugsága - Tibi atya szerint, aki most maga is kifejti egyedi stílusában, hogy mit is gondol a Színház- és Filmművészeti Egyetem körüli balhéról. 

„A tüntető színészek hazugságai bicskanyitogatók: 

1) A színház a kultúra közvetítőközege, szellemi műhely” 

A színház – tisztelet a kevés kivételnek – maníros ripacskodás, ahol nem egy-egy darabot láthatunk, hanem azt, hogy rendezőtől a színészig mindenki eltöltekezik a saját önkifejezésével. Dagályos gesztusok, gagyi politikai humor (csak a templomban nem lehet, itt igen), merész trendújításként eladott filléres magamutogatás, amit csak az téveszt össze bármifajta kultúrával, akinek semennyi hozzáférése nincs. 

2) Ha nincs színház, nincs kultúra” 

De, van. A közösségi médiában teljes mértékig megkerülhető minden, amit csinálnak, és vannak, akik meg is kerülik. Kevesebb Esztergályos Cecíliát idéző affektálással, több hozzáadott értékkel. Nem a hetvenes években vagyunk, gyerekek, de nem is a kilencvenesekben: nem ti mondjátok meg, mi a kultúra. 

3) A színház akkor jó, ha lázadó” 

Haha, jó vicc. A kedvenc mondataim egyike Zizektől, hogy a posztmodern társadalom ellensége már nem a közöny, hanem a lázadáshelyettesítő lázadásimitálás (prayfor hashtagek előnyben). Ennek Európa ezen részén egyébként hagyományai vannak, a színház feladata ugyanis az volt, hogy a magasrangú elvtársak által megfelelően szűrt társulat éppen annyira lázadhasson, amennyire a hatalom számára még nem kényelmetlen, de a társadalmi feszültséget elvezeti. Egyébként is, inkább a színházban csinálják, állami felügyelet alatt, mint lakásokban, pincékben és raktárakban, ahol állambácsi nem fülelhet bele a suskusba. Jegyezzük meg: államilag támogatott lázadás az államrend ellen nem létezik. 

4) A színészek szolidaritást érdemelnek” 

Nem érdemelnek. Temérdek lehetőségük lett volna nekik is szolidárisnak lenni. A nyilvánosságukat használhatták volna a határon szolgáló, túlhajszolt katonák; egészségügyi dolgozók; kétkezi munkavállalók; tudományos kutatók és kismillió egyéb csoport következetes képviseletére. Egy-két alibigesztust leszámítva sosem tették.

Most, amikor az állam lecseréli a hetven éve seggnyalásra (és faszszopásra) épülő, belterjes közösségük vezetőit, hogy frissülhessen a seggnyaló garnitúra, hirtelen feltámad bennük a forradalmi hév, és most értük kéne felállnia olyanoknak, akiknek nincs hozzájuk fogható nyilvánosságuk, és akiknek az ő szolidaritásukból sosem jutott. Lófaszt a seggükbe a kultúra helyettesítőtermékeinek, akik az Indexhez hasonlóan évtizedekig szartak minden polgári normára, majd hirtelen öntudatos forradalmárok lettek, amikor a megélhetésük veszélybe kerül!

Az ilyen nekem ne közvetítsen semmilyen kultúrát!

5) Állami támogatás nélkül nem megy”

Rossebet nem. A történelem folyamán folyton változott a színészek státusza, hiszen a drámákat már a görög eredettől fogva nem az elitnek írták (ahogy az eposzokat), hanem a népnek. Amikor Shakeskpeare nekiáll rendezni, a dráma kocsmai előadóműfaj, és túl van már irodalmi munkássága nagy részén, mire részvényeket vásárol a Globe Színházból. Tessék befejezni a seggnyalást, az állázadást, és elkezdeni a melót! Ha nem tetszik az Ancien régime, akkor ne a királytól kérjünk pénzt a fellépő ruhánk dísztollaira, hanem hagyjuk el a díszleteket, a ripacs sznobériát, és tegyük közösségivé a színpadot! Ja, hát igen, akkor művésznők és művészurak valóban nem a körúti színházak körül korzóznak majd.

Kedves színészek, örök lázadó szellemek, én támogatom a lázadásotokat: hagyjátok csak el az állami színpadokat, és ácsoljatok sajátot! Mert amit most csináltok, az nem lázadás, hanem szakszervezeti tüntetés. Ti nem a kultúráért álltok ki, csak szeretnétek visszakapni a régi feltételeket a munkáltatóitoktól. 

Tibi atya / blogbejegyzés

A rovatban megjelenő vélemények nem kizárólag a szerkesztőség tartalmai, és nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját sem. Törekszünk azonban arra, hogy több véleményt, álláspontot bemutassunk egy-egy témában azért, hogy az olvasók minél több nézőpontot megismerhessenek és szabadon eldönthessék, melyikkel értenek egyet inkább!

Előző sztori

Tápai: Az állam segítette, a városvezetés hátráltatta az iskolakezdést

Következő sztori

Egyre melegebb és szárazabb levegő érkezik

Legutóbbi hasonló cikkek