1947: kevert harcművészeti bemutató a pártgyűlésen

Cikkünk frissítése óta eltelt 2 hónap, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

A hírhedett kékcédulás választásra készülve szerephez jutott a biciklilánc, mint meggyőző eszköz.

Ma 73 éve, augusztus 7-én országos hírű politikus érkezett Szegedre: Pfeiffer Zoltán, a csak néhány napja megszületett Magyar Függetlenségi Párt alapítója. Azért jött, hogy a városban népszerű, de a kommunisták által erőszakkal feloszlatott Szabadságpárt vezéralakjait meggyőzze: csatlakozzanak a függetlenségiekhez. Nem kellett sokáig győzködnie vendéglátóit. Két nap múlva már be is jelentették a Városházán: Falcione Kálmán ügyvéd, Fodor István gazda és Bárkányi Ferenc gyártulajdonos vezetésével megalakult a Függetlenségi Párt délkerületi szervezete. Napok alatt követők és szimpatizánsok sokaságát tudhatták maguk mögött, és a Szent István napján tartott gyűlésükön 25 ezer ember jelent meg. Na meg a kommunista kommandó – a verőemberek, provokátorok. De a szokásos kellékeket, dorongokat, fütykösöket ezúttal nem merték elővenni, a roppant tömeget látván inkább meghunyászkodva elvonultak.

Nem mindig volt ez így. Amikor ’47 tavaszán a legfiatalabbak, a diákok a hitoktatás ürügyén kezdtek lázadni, tüntetésüket a rendőrség durva módszerekkel feloszlatta. Csakhogy a tiltakozás az egyetemisták részvételével újraindult, s a fiatalok három napig tűzben tartották várost. A kommunista párt viszont megszervezte rohamcsapatait. Március 20-án a diákok gyűlésének színhelyére, a Dóm térre teherautókkal szállították az ifjúkommunistákat. A tér kijáratait teljesen eltorlaszolták, majd – micsoda cinizmus! – felszólították a tüntetőket távozásra. Kijutni persze nem lehetett. A büntetőbrigádok elővették a kabátjuk alá rejtett furkósbotokat, meg a boxereket, bicikliláncokat, s megindultak: teherautókkal hajtottak a tömegbe, majd a védtelen fiatalokat agyba-főbe verték.

Ezt a brutális „kevert harcművészeti bemutatót” aztán a kommunisták gyakorlattá tették. Júniusban a Szabadságpárt a Tisza szállóban választási gyűlést tartott. Megjelent száznál több hívatlan vendég, a szokásos verőbrigád, s a teremben úgy helyezkedtek el, hogy a gyűlésre érkezőket kiszorítsák. Ez csak részben sikerült. Aztán váratlanul kikapcsolták a világítást, és a sötétben a szabadságpártiakra támadtak. Előkerültek a gumibotok meg a kések. Hogy haláleset nem történt, csak annak volt köszönhető, hogy a – nyilvánvalóan beavatott – rendőrség közbelépett. Megtorlás csak a verekedésben vétlen szabadságpártiakat érte, vezéregyéniségeiket azonnal internálták. A párt ellehetetlenült, s az országházban bejelentették: az aránytalan és manipulatív választójogi törvény miatt önfeloszlatással élnek. A délvidéki szervezet „lelke”, Nagyiván János a mentelmi joga megszűnése után a megtorlástól tartva illegalitásban vonult.

Ebben a helyzetben érkezett a városba Pfeiffer Zoltán. És lelket tudott önteni az emberekbe. Hogy mennyire, azt a Függetlenségi Párt a hó végén, az augusztus 31-én zajlott választáson fényesen igazolta. Mert a kommunista párt szegedi kudarcát a kékcédulás csalás sem tudta megelőzni.

Előző sztori

Kigyulladt egy busz a Fő fasoron – fotók!

Következő sztori

Beköszönt a tartós kánikula

Legutóbbi hasonló cikkek