Dr. Ádám Attila: Botka félti a hatalmát, aberrált demokráciáját és ezért támadja a rektort

Botka visszataszító politikai gyűlöletkampányát a szegedi egyetem rektora ellen a hatalomféltés motiválja - írja a szegedi ügyvéd. Botka zavara érthető, ráadásul még a saját anyjának sem tud megfelelni! Dr. Ádám Attila írása.

„Nekünk immár soha többé nem kell megküzdenünk azért, ami természetes, nem kell

követelnünk (...) a jogot a szabad vélemény-nyilvánításhoz, a lelkiismeret, a vélemény sokszínűségét, (...) és nem kell hadakoznunk láthatatlan ellenséggel. (...) Igen, ma napról napra át kell élnünk, hogy nehezen megszerzett jogainkat egyesével csavarják ki a kezünkből. Hogy a hatalom egyre erőszakosabban hallgattatja el a neki nem tetsző hangokat.

Hölgyeim és Uraim, kedves szegediek, az a hatalom, amely ilyen erőszakos – az gyáva. Az fél. De nagyon fontos, hogy tudjuk: erőszakossága pontosan addig tart, amíg tőle félnek.” (Botka László önbeteljesítő beszéde 2016. október 23-án)

Rovó László

professzor, a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) rektora több médiumban kifejtette azt a meggyőződését, hogy irányváltásra lenne szükség Szegeden, mert a város az elmúlt 10-15 évben nem használta ki az adottságaiból fakadó lehetőségeit, a tapasztalatok szerint a városvezetés egy megosztott helyi közösség fenntartásában érdekelt, és elzárta magát a kormányzattal való együttműködés előnyeinek Szeged javára történő érvényesítésétől.

„Az látható, hogy ha azt nem tudjuk megoldani, hogy Szegeden egy olyan személyiség jelenjen meg, aki képes a jelenleg rendkívül megosztott várost összefogni, rendelkezik megfelelő csatornával a központi forrásokhoz, és együtt tud működni az egyetemmel, akkor sosem érjük el azt a sebességet, amivel mondjuk Kecskemét vagy Debrecen fejlődik. (...) Nem a jelenlegi városvezetéssel szeretnék konfliktusba kerülni, de ezt nem szabad elhallgatni. Szeged most irányt válthat, és erre a váltásra nagy szükség lenne. A város iránt érzett felelősségből mondom ezt, nem akarom elrejteni a véleményemet. A kitérő válaszok ideje lejárt.”

Mindezek alapján megnevezte

Nemesi Pált

, a megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnökét, mint olyat, akit az őszi önkormányzati választáson a felmerült lehetséges polgármester-jelöltek közül alkalmasnak gondol a szegediek érdekeinek megvalósítására. Ezekre a szavakra csaknem azonnal reagált a jelenlegi szocialista városvezetés agit-prop osztályává züllesztett szeged.hu hírportál, és több, agresszíven személyeskedő stílusú, méltatlan és unintelligens hangnemben írt cikkben kérte számon a rektortól, hogy miért avatkozik politikai ügyekbe. Az önmagát Szeged Megyei Jogú Város oldalaként meghatározó médium

Garai Szakács László

nevű szerzője úgy gondolja ugyanis, hogy nem nyilváníthat véleményt Szeged sorsával kapcsolatban az a szegedi, aki egyben az egyetem vezetője. Elképzelése szerint a szegedi közéletben a rektor be van tiltva, ha pedig a szilenciumot megszegi, a Garai Szakács írásaiból áradó ordenáré gyűlölet a büntetése. Mellesleg nem újkeletű a módszer,

Kiss-Rigó László

szegedi megyés püspököt ugyanígy akarják folyamatosan közéleti karanténba zárni az önkormányzatot irányító városvezetői felfogástól eltérő nézetei miatt.

Mindenesetre tévedés ne essék: Garai Szakács természetesen nem pusztán a saját frusztrációját éli ki, hanem az őt közpénzből eltartó és maga elé toló Botka László (MSZP) polgármester hatalmi érdekeit képviseli, minden leírt szavát Botka ihleti, azokat tehát így kell olvasni.

Mire hivatkozva kívánják eltiltani a szegedi rektort a közéleti véleménynyilvánítástól? Érveik szerint egyrészt az egyetem működési szabályai zárják ki ezt, másrészt ráadásul szerintük Rovó László egyébként is kettős mércét alkalmaz, hiszen ő maga közleményben hívta fel a Magyar Tudományos Akadémiával (MTA) kapcsolatos kormányzati intézkedések ellen tiltakozó professzorokat arra, hogy az intézményen kívüli politikai megnyilvánulásaik során az egyetem nevét ne használják fel a véleményük hitelesítésére. Ténylegesen egyik kifogásnak sincs alapja. Az SZTE alapdokumentumai kinyilvánítják az egyetem világnézeti és vallási semlegességét, valamint elkötelezettségét a véleménynyilvánítás szabadsága iránt, továbbá tiltják az intézményen belüli pártpolitikai tevékenységet. Kifejezett elvárásként támasztják az egyetemi polgárokkal szemben, hogy az úgynevezett Küldetésnyilatkozatban megfogalmazott alapvető értékeket tartsák tiszteletben az egyetemen kívüli nyilvánosságban folytatott tevékenységük során. Az ominózus Küldetésnyilatkozat szerint: „A Szegedi Tudományegyetem, mint a Dél-alföldi Régió egyik legnagyobb szervezete kiemelt felelősséget érez az iránt, hogy aktív szerepet vállaljon a régió társadalmi, gazdasági, kulturális fejlődésének, életének formálásában.” Nos, ha összevetjük ezeket az előírásokat a rektor nyilatkozataival, akkor egyértelmű, hogy nem világnézeti, vagy vallási alapon fogalmazta meg a véleménynyilvánítási szabadsága körébe tartozó meggyőződését, intézményen belüli pártpolitikai tevékenységet sem végzett, viszont eleget tett annak az elvárásnak, hogy az általa vezetett és képviselt egyetem vállaljon szerepet és felelősséget a helyi társadalmi, gazdasági élet formálásában.

Tehát nemhogy alapja nincs annak, hogy Botka eltiltsa a rektort a közéleti véleményformálásától, hanem ellenkezőleg: az egyetemi szabályok ezt kifejezetten elvárják.

Ami pedig az MTA-t érintő átalakítás ellen tiltakozó oktatói állásfoglalást illeti, azzal a probléma nem az volt, hogy az egyetem egyes polgárai országos politikai ügyben hangot adtak a véleményüknek, hanem az, hogy ezt a nyomaték érdekében hangsúlyozottan a Szegedi Tudományegyetem tanáraiként tették. Az egyéni kormány-kritikájukat az egyetem nevének feltüntetése nélkül is megfogalmazhatták volna, de ahhoz az SZTE tekintélyét is felhasználták úgy, hogy azt ilyen célból nem teszi lehetővé semmilyen egyetemi szabályzat. Joggal kifogásolta a rektor tehát azt, hogy az egyetem nevét az érintett oktatók egyéni politikai véleményük hitelesítéséhez sajátították ki. Az emlegetett kettősmércének tehát nyoma sincs.

Mint látható, azok a hivatkozások, amelyekre Botka és sajtója felépítette a gyűlölet kampányát a rektor ellen, teljesen alaptalanok. Az nyilván sajnálatos Botka László számára, hogy az utóbbi 10-15 éves polgármesteri produkciója nem győzte meg az egyetem rektorát, és megindokolta, hogy miért tartja nála alkalmasabbnak Nemesi Pált arra, hogy Szeged fejlődését végre felzárkóztassa a város lehetőségeihez.

És mivel információik szerint a FIDESZ-KDNP is támogatni fogja a független polgármester-jelöltet, így Botka csapata már eleve fideszes propagandának minősíti a rektor véleményét. Vagyis az MSZP-s polgármester aberrált demokráciájában a szegedi egyetem vezetője eleve nem foglalhat állást a Szegedet érintő közéleti kérdésekben, különösen nem nevezhet meg olyan polgármester-jelöltet, akit nem Botka Lászlónak hívnak - főleg ha utóbb Botka pártjának politikai versenytársa is támogatja az illetőt. Tehát

„a hatalom egyre erőszakosabban hallgattatja el a neki nem tetsző hangokat. Hölgyeim és Uraim, kedves szegediek, az a hatalom, amely ilyen erőszakos – az gyáva. Az fél.”

Tulajdonképpen érthető a szocialista polgármester zavara. Szegedet elkerülik a nagyberuházások, és konfliktusban áll mindenkivel, aki együttműködő szerepet játszhatna Szeged fejlődésének előmozdításában: az egyetem vezetőjével, a püspökkel, és a kormánnyal is. Ráadásul az utóbbi hónapokban nyugdíjba menekült mellőle a volt főjegyző, szakított vele legkedvesebb alpolgármestere, a másik meg belépett egy rivális pártba. Közben meg a jóváhagyása mellett elkövetett városházi hűtlen kezelés miatt elsőfokon szabadságvesztésre ítélték a távozott főjegyzőn és alpolgármesteren kívül még a kabinetfőnökét is.

Ezzel pedig Botka László már odajutott, hogy nem csupán a szegediek érdekeinek nem tud megfelelni, de saját anyja elvárásának sem: „A város polgármesterének felelőssége nemcsak a törvényből következik, hanem ezt az emberek el is várják. Például, hogy úgy gazdálkodjon a város vagyonával, olyan döntéseket segítsen hozni, és azt képviselje, ami soha nem lehet büntetőper tárgya.” (Botka Lajosné, Szolnok volt polgármestere, 2002.) Dr. Ádám Attila