Olvasóink arról tájékoztattak bennünket, hogy a hajléktalanok egy része már nem az utcán, hanem a belvárosi kocsmákban végzi a dolgát. Emellett a fedél nélküliek sokszor okoznak kellemetlen pillanatokat a használtruha üzletekben is.
Javult a helyzet – már a kocsmákba járnak székelni
– Mint arról már beszámoltunk, tavaly nyáron a Kárász utca egyik virágosládájának oldalára kakált egy hajléktalan. Pár héttel ezelőtt pedig a kisgyerekek szeme láttára a Széchenyi tér közepén, az egyik fa tövébe pisilt egy fedél nélküli fényes nappal. Egy neve elhallgatását kérő olvasónk levele szerint, egyes hajléktalanok a belvárosi kocsmákba járnak könnyíteni magukon.
– Múlt héten kedden, két barátommal együtt néztem a Juventus – Atletico Madrid BL meccset egy belvárosi kocsmában – kezdte levelét egy neve elhallgatását kérő olvasónk. – A mérkőzés után még maradtunk még egy-két sörre, ekkor történt, hogy
egy illuminált állapotban lévő hajléktalan belépett a vendéglátóegység ajtaján, majd alamizsnáért kuncsorgott – folytatta. Hozzátette, a pultos először udvariasan távozásra szólította az illetőt, de ő tovább folytatta tevékenységét.
Másodszorra már határozott hangnemben szólt a csapos, a fedél nélküli viszont még ekkor sem tágított, hanem inkább elment a mosdóba.
– Körülbelül húsz perccel később rám tört a szükség, így felkerestem a mellékhelységet,
visszataszító látvány fogadott, amikor kinyitottam az ajtót: a fedél nélküli az angol wc-n trónolva, letolt nadrágban elaludt a saját piszkában.
Ezután a pulthoz fáradtam, kifizettem az italomat, majd hazamentem – osztotta meg velünk „különleges élményét” az olvasó.
A turkálók (hívatlan) vendégei
Korábban megírtuk azt is, hogy sok szegedi szerint ciki, hogy a belvárosban csak a turkálók szaporodnak, nem pedig az elegáns, exkluzív és kézműves üzletek – mint más városokban.
A turkálóknak az a legnagyobb hátulütője, hogy általában a hajléktalanok előszeretettel válogatnak ott a ruhák közül, összefogdossák azokat, ez pedig a vásárlók kedvét szegi.
– Hétvégén azzal a reménnyel mentem a Dugonics téri használtruha üzletbe, hogy hátha találok magamnak elfogadható áron nadrágot – kezdte olvasói levelét Császár Dezső. – Mikor beléptem az ajtón megláttam egy hajléktalant, aki éppen a nadrágok közt válogatott – folytatta. –
A legtöbbet összefogdosta, majd kiválasztotta a számára legszimpatikusabbat és elkezdte magához méricskélni. Miután szembesült azzal, hogy nem az ő mérete, megpróbálta visszarakni a vállfára, de ez nem sikerült neki
– tette hozzá.
– Az eladónő ezt látva idegesen rászólt, hogy fejezze be, amit csinál. A szituációnál csak az illető szaga volt kellemetlenebb – fogalmazott Dezső. A levele végén megemlítette, hogy ebből az esetből tanulva, legközelebb biztos nem megy használtruha üzletbe, mivel nem lehet tudni, hogy az ott kapható ruhaneműket kik próbálták fel korábban.
(Kiemelt képünk illusztráció)
