Olvasóink arról tájékoztattak bennünket, hogy a hajléktalanok egy része már nem az utcán, hanem a belvárosi kocsmákban végzi a dolgát. Emellett a fedél nélküliek sokszor okoznak kellemetlen pillanatokat a használtruha üzletekben is.
Javult a helyzet - már a kocsmákba járnak székelni
- Mint arról már beszámoltunk, tavaly nyáron
a Kárász utca egyik virágosládájának oldalára kakált egy hajléktalan.
Pár héttel ezelőtt pedig a kisgyerekek szeme láttára
a Széchenyi tér közepén, az egyik fa tövébe pisilt egy fedél nélküli
fényes nappal. Egy neve elhallgatását kérő olvasónk levele szerint, egyes hajléktalanok a belvárosi kocsmákba járnak könnyíteni magukon. - Múlt héten kedden, két barátommal együtt néztem a Juventus – Atletico Madrid BL meccset egy belvárosi kocsmában – kezdte levelét egy neve elhallgatását kérő olvasónk. - A mérkőzés után még maradtunk még egy-két sörre, ekkor történt, hogy
egy illuminált állapotban lévő hajléktalan belépett a vendéglátóegység ajtaján, majd alamizsnáért kuncsorgott – folytatta. Hozzátette, a pultos először udvariasan távozásra szólította az illetőt, de ő tovább folytatta tevékenységét.
Másodszorra már határozott hangnemben szólt a csapos, a fedél nélküli viszont még ekkor sem tágított, hanem inkább elment a mosdóba. - Körülbelül húsz perccel később rám tört a szükség, így felkerestem a mellékhelységet,
visszataszító látvány fogadott, amikor kinyitottam az ajtót: a fedél nélküli az angol wc-n trónolva, letolt nadrágban elaludt a saját piszkában.
Ezután a pulthoz fáradtam, kifizettem az italomat, majd hazamentem – osztotta meg velünk „különleges élményét” az olvasó.
A turkálók (hívatlan) vendégei
hogy sok szegedi szerint ciki, hogy a belvárosban csak a turkálók szaporodnak, nem pedig az elegáns, exkluzív és kézműves üzletek – mint más városokban. A turkálóknak az a legnagyobb hátulütője, hogy általában a hajléktalanok előszeretettel válogatnak ott a ruhák közül, összefogdossák azokat, ez pedig a vásárlók kedvét szegi. - Hétvégén azzal a reménnyel mentem a Dugonics téri használtruha üzletbe, hogy hátha találok magamnak elfogadható áron nadrágot – kezdte olvasói levelét Császár Dezső. - Mikor beléptem az ajtón megláttam egy hajléktalant, aki éppen a nadrágok közt válogatott – folytatta. -
A legtöbbet összefogdosta, majd kiválasztotta a számára legszimpatikusabbat és elkezdte magához méricskélni. Miután szembesült azzal, hogy nem az ő mérete, megpróbálta visszarakni a vállfára, de ez nem sikerült neki
– tette hozzá. - Az eladónő ezt látva idegesen rászólt, hogy fejezze be, amit csinál. A szituációnál csak az illető szaga volt kellemetlenebb – fogalmazott Dezső. A levele végén megemlítette, hogy ebből az esetből tanulva, legközelebb biztos nem megy használtruha üzletbe, mivel nem lehet tudni, hogy az ott kapható ruhaneműket kik próbálták fel korábban. (Kiemelt képünk illusztráció)
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.