A Szeviép finanszírozta Ujhelyi István szőregi házának felújítását, több tízmillió forint értékben - állítja a Délmagyarnak adott interjúja második részében Baranyi Sándor, a csődbe ment cég egyik tulajdonosa. Az egykori vezérigazgató mesélt a Szeviép bedőléséhez vezető útról is.
– A Szeviép a megalakulása után nem sokkal vízépítésben piacvezető lett Magyarországon, az volt a fő profilunk. Azonban ez a piac szűk volt, csak vízépítési munkákból nem lehetett megélni, ezért úgy döntöttünk, hogy nyitunk, és más feladatokat is vállalunk – mondta Baranyi Sándor. A Szeviép volt vezérigazgatója szerint a hasonló méretű és profilú vállalkozások szinte csak az államtól vagy az önkormányzatoktól kapnak megrendeléseket. Emiatt szerinte a Szeviép élete ciklikus volt: akkoriban a választásokat követő két évben nem történt semmi, majd a másik két évben vadul dolgozott mindenki, hogy a következő választások előtt át lehessen adni az elkészült fejlesztéseket. – Ezeket az időszakokat is túl kellett élni, ezért vállaltunk Romániában is hasonló munkákat, hogy ezeket a ciklikusságokat kiegyenlítsük – tette hozzá.
Botka Lászlóval közösen adta át Baranyi (balra) és Pistrui a Szeviép székházat. Fotó: Segesvári Csaba / DélmagyarBaranyi Sándor elmondása alapján a 2008-as válságig, ha akadtak is nehézségek, áthidalták azokat. Ráadásul a világválság úgy érte el a céget, hogy volt megrendelésük. – A térségbe épp akkor ért ide az M43-as építése, és Romániában is sok munkánk volt. Ezért úgy gondoltuk, hogy a válság majd nem okoz komolyabb nehézséget a Szeviépnek, pedig előttünk sok cég tönkrement – közölte. Végül azonban az egyik nagy építőipari cég csődje érintette a Szeviépet is: a társaság 450 millió forinttal maradt a szegedi cég adósa. Nem az volt azonban az egyetlen vállalkozás, amelyik nem fizetett a vállalatnak. Baranyi szerint egy budapesti szállodaépítésnél is bent ragadt 250 millió forintjuk. Összességében közel egymilliárd forintnyi kintlévőségük keletkezett a felszámolt cégeknél. – A 2006-os választások után az akkori megszorítások miatt 2008-ig a szocialista kormány nem indított jelentősebb beruházásokat, így munka sem volt. Ezért kellett nyitnunk Románia felé. Oda akkor éppen özönlött az uniós pénz. Nyertünk is néhány tendert, de 2009-ben ott is megtörtént a baj – mondta a Szeviép korábbi vezetője.
– 2009-ben már mindenki tudta, hogy a 2010-es választások után az akkori kormány nem folytathatja a munkát. Bajnai Gordon és pénzügyminisztere, Oszkó Péter azzal a feladattal és céllal vették át a kormányzást, hogy a 6 százalékos államháztartási hiányt 3 százalékosra csökkentik, hogy ne induljon az ország ellen uniós kötelezettségszegési eljárás – emlékeztetett Baranyi. Ezt döntően úgy érték el, hogy 2009-ben a vállalkozások követeléseit az állam nem rendezte, hanem áttolta az új évre és az új kormányra. Ezzel azonban jelentősen megnehezítette az érintett vállalkozások működését. – Tehát itt is bekövetkezett az, ami Romániában: nem fizetett az állam, amivel viszont elképesztő méretű körbetartozásokat generált. Ezzel összességében körülbelül akkora kárt okoztak, mint a bankrendszer a hitelkeret csökkentésével, ráadásul szinte egy időben történt a kettő – tette hozzá.
– Szegeden nem nyertünk közbeszerzést, legalábbis önállóan nem, csak konzorciumban, de így is ráfáztunk. Összesen három ilyen volt a Botka-korszakban, az egyik az M43-as – folytatta Baranyi Sándor. Itt szálltak be az 1-es villamos felújításába, egy magyar cég alvállalkozójaként, amely szerinte komoly politikai kapcsolatokkal rendelkezett. Azonban a beruházás a város hibájából késett, és a szegedi városvezetés önös érdekektől vezérelve visszatartott csaknem félmilliárd forintot, ami – Baranyi szerint – szintén hozzájárult a fizetésképtelenséghez. Az M43-assal kapcsolatban Baranyi úgy fogalmazott: a semmiből előkerült, Botka László és Ujhelyi István által preferált spanyol cég politikai faló volt. A volt Szeviép-vezér kijelentette: abban az időben egy ekkora beruházásnál csak az lehetett fővállalkozó, akinek voltak politikai kapcsolatai, ahova pénzt csorgatott vissza. A spanyolokat Ujhelyi István és Botka László hozta az országba – mondta.
A spanyol cégnek nem volt forgótőkéje, nem voltak eszközei, emberei, így csak akkor fizetett a Szeviépnek, ha megkapta a pénzt a megrendelő állami NIF Zrt.-től, a pótmunkák árát viszont áttolták a következő évre vagy akár tovább is. Végül ez lett az igazi oka a Szeviép csődjének – állítja Baranyi. – 2009-re Magyarország pénzügyi értelemben kiszáradt, és az akkori baloldali kormányzat a hiánycél teljesítése érdekében akadályozta a teljesítési igazolások befogadását, az uniós pénzek kifizetését. Továbbá az akkori jogszabályok miatt visszatartotta azt az áfát, amit egyébként mi már az alvállalkozók felé kifizettünk. A teljesítési igazolások be nem fogadásának tökéletes példája, hogy a közúti forgalom már régen használta az M43-as vásárhelyi körforgalmát, azonban az állam még ekkor sem igazolta le az itt elvégzett pótmunkákat, de közben a mi alvállalkozóink már ellenünk tüntettek – hangsúlyozta avolt vezérigazgató. Hozzátette azt is: sajnál mindenkit, aki az ő csődjük miatt ment tönkre.
– 2008-ban Ujhelyi István segítségét azzal háláltuk meg, hogy finanszíroztuk a házának a felújítását, ami körülbelül 30-40 millió forintba kerülhetett – jelentette ki Baranyi Sándor. Elmondta, hogy a szocialista képviselő több pályázaton is segített nekik, másrészt az ő segítségével kerültek be a Tisza M43-konzorciumba a spanyol multi alá. Részleteket azonban nem árult el arról, pontosan hogyan történt ez az ügylet, így nem sikerült megtudnunk, hogy Ujhelyi István kérte-e a házfelújítást, vagy ők ajánlották fel neki. Annyi azonban kiderült, volt erre egy kapcsolattartó, aki tárgyalt a képviselővel, és megbízta a felújítást végző vállalkozást.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.