Múltidéző 11. rész: A szegedi vasútállomások históriája

Múltidéző sorozatunk e heti részében, górcső alávesszük a szegedi vasútállomások történetét, a Nagyállomástól kezdve, az Orient Express által érintett újszegedi állomáson keresztül, az elfeledett Tisza pályaudvaron át, egészen a víz előtti Szeged-Rókusig.

A Nagyállomás története

Annak ellenére, hogy Szegedet már 1854-ben érte el a vasút, az első állandó állomásépületet csak négy évvel később, 1858-ban építették fel. 1902-ben, a megnövekedett utasforgalom miatt a MÁV úgy döntött, hogy átépítteti a már meglévő szegedi állomásépületét. Az átépítéshez a korszak egyik legnevesebb építészét, Pfaff Ferencet kérték fel, aki historizáló stílusjegyekkel díszítve, megalkotta a szegedi Nagyállomást. https://www.youtube.com/watch?v=rriZ21G7tyk A Nagyállomás amellett, hogy városunk egyik legfontosabb közlekedési csomópontjának számít, Csongrád megye legforgalmasabb vasútállomása is egyben. Ide futnak be a Budapestről és Békéscsabáról érkező vonatok. Igaz, a tram train építési munkálatai miatt, a Békéscsabai vonalon a vasútforgalom átmenetileg szünetel.

Újszeged, ahol még az Orient Express is pöfögött

Elhagyatott állomásépület, bedeszkázott ablakok, leégett kocsma, kóbor kutyák, hajléktalanok, gazzal benőtt vasúti pálya, napi két pár vonat, és elégedetlen utasok. Így lehetne legjobban leírni

Szeged egyik szégyenfoltját, az újszegedi vasútállomást.

Természetesen ez nem volt mindig így. Az egykor szebb napokat is látott újszegedi vasútállomás 1883 és 1888 között élte aranykorát, amikor is a Párizstól Várnáig közlekedő Orient Express Szegednél kelt át a Tiszán, és az újszegedi síneken zakatolt tovább a Balkán felé. A második világháború végén, a visszavonuló német csapatok felrobbantották a vasúti Tisza-hidat és ezáltal Újszeged elvesztette közvetlen kapcsolatát a Nagyállomással. A Kádár-korszak hozott még egy utolsó fellendülést az állomás életében, de a rendszerváltás óta folyamatosan a pusztulás útján halad az újszegedi megálló.

Az újszegedi vasútállomás valamikor az 1900-as évek elején. (Fotó: vasutallomasok.hu

A lepusztult Tisza pályaudvar

A szegedi oldalon fekvő Tisza Pályaudvar sorsát is negatívan befolyásolta a robbantás – az állomás az évtizedek alatt az enyészetté vált, de azért két sínpár és egy emléktábla emlékeztet minket arra, hogy egykor itt állt Európa legmodernebb vasúti átkelője.

A Tisza pályaudvarnak is volt még egy fellendülése a második világégést követően, ugyanis 1975-ig ott volt a 760 milliméter nyomtávú vasút központja, fűtőháza. Az állomásra egykoron villamos is vezetett, a 6-os járat a Dugonics térről, később a mai Mars térről azonban a járat 1966-ban megszűnt, és a kisvasút 1975-ös bezárása után nem maradt személyi forgalom a pályaudvaron.

Azóta a teherpályaudvar gyakorlatilag kihasználatlanul áll.

A Rókusi „víz előtti” pályaudvar

A Szeged-Rókus vasútállomás 1869 szeptemberében nyílt meg, az Alföld–Fiumei Vasúttársaság szegedi fejpályaudvaraként. Az állomásépület átvészelte az 1879-es nagy árvíz pusztítását, így Szeged legrégebbi – „víz előtti”- épületei közt tarthatjuk számon. Jelentőségét tekintve sokáig a Nagyállomás vetélytársa volt, azonban a Trianoni békediktátum következményeként az állomás forgalma jelentősen visszaesett. Az államszocializmus idején a Rókusi pályaudvarnak elsősorban teherforgalmi szerepe volt, amely a rendszerváltás után, a szegedi ipar hanyatlásával lecsökkent. Azóta elsősorban az elővárosi személyforgalom kiszolgálását látja el. Forrás:

https://hu.wikipedia.org/wiki/Szeged-Rokus-Vasutallomas

https://hu.wikipedia.org/wiki/Szeged_p%C3%A1lyaudvar