Három óriásplakát avagy gyász és irónikus humor egyben - kritika

A három óriásplakát Ebbing határában című film abban a különös műfajban készült, ami egyszerre dráma és vígjáték. De jó ez így?

Ezt a műfajt, illetve műfajkeverést a film rendezőjétől, Martin McDonagh-től, már megszokhattuk, ugyanis már a 2008-as

című filmben mesterire fejlesztette. A bevezetőben olvasható kérdésre pedig röviden úgy tudnám megfogalmazni a választ, hogy naná, ez így király, de ezzel nem kerültünk sokkal közelebb.

Minden filmnél az első és legfontosabb tényező a történet, hiszen hiába is mondják nekünk a nagy műértők, hogy filmszínházba a gyönyörű felvételekért éri meg időről-időre ellátogatni, mi akkor is szeretnénk, ha ezeknek a képeknek valami értelme is lenne.

Szerencsénkre ennek a filmnek az esetében ez pont így is van.

A gyászoló anyának elege lett abból, hogy a helyi rendőrség semmit sem derített ki lánya megerőszakolójáról és gyilkosáról, ezért erre a tényre felhívó óriásplakátokat ragasztat ki a városkájuk határába. Lásd ugye a film címét, ami talán unalmasnak hangozhat, de itt jön képbe az a varázslat amire McDonagh, mint író és rendező képes.

Eredetileg az egyik utazása során figyelt fel pár hasonló plakátra, amik szintén egy megoldatlan bűnügyre hívták fel a figyelmet, Amerika déli államaiban, így erre az alkotásra is mondható, hogy a valóság inspirálta. Ám nem csak ennélfogva érezzük az egészet valóságosnak. Az élethű karaktereknek és párbeszédeknek köszönhetően a film olyanná válik, mint maga az élet.

Keserűen édes, amilyennek egy drámai vígjátéknak, vagy talán humoros drámának lennie is kell.

A sajátos morbid humorával megnevettet, majd a következő pillanatban rendesen gyomorszájon vág és a képünkbe köpi a szörnyű valóságot. Ahogyan azt sokszor a való világ is teszi velünk.

Ezt az erős kettőséget tetézi még a karakterek fejlődése és az a tipikus hangulat, ami csak Amerika déli államaiban lelhető fel. Egyedül talán annyi kivetni valót lehet felhozni a filmmel szemben, hogy a keltett feszültséget végül nem oldják fel, amitől a nézőben a stáblistát elérve némi hiányérzet támadhat, ám meglehet, a készítőknek ez is volt a célja.

Plusz poén még a történetszerkezetben, hogy néhol önmagát spoilerezi el, csak eléggé figyelnünk kell. Az olyan apróságokba rejtették ezt el, mint a buta rendőr által olvasott képregény, illetve egy sima párbeszédbe, ami elsőre nem is tűnik fontosnak.

Kritikám végére csak egy rövid jóslatot írok még. Az Oscaron a fő kategóriát nem fogja elvinni, mert sok erősebb alkotással került össze, de a legjobb férfi mellékszereplő díja biztosan az övék lesz, már csak azért is, mert kétszeresen is jelölt benne.

(Three Billboards Outside Ebbing, Missuri)

Amerikai dráma, vígjáték (feliratos vetítések)

115 perc, 2018

Rendező: Martin McDonagh

Szereplők: Frances McDormand, Woody Harrelson, Sam Rockwell,