Barkász Heléna klinikai szakpszichológus: a legtöbb bántalmazó is bántalmazottakból születik

Barkász Heléna, klinikai szakpszichológussal beszélgettünk a diákok közt megjelenő erőszakról, a pár napja megesett szegedi ügy kapcsán. Érdekes és hasznos válaszokat kaptunk.

Mivel korunk egyre több tekintetben a nyugati kultúrához alkalmazkodik, az átvett filmek, könyvek tartalmában is egyre inkább feltűnnek a bántalmazással kapcsolatos történeti minták, amihez szintén alkalmazkodunk.

Bár a történetekben odafigyelnek a jó és rossz karakterének élesítésére, ennek megítélése szubjektív folyamat, ami torzulhat. A becsületbeli, hatalmi harcok megvívása egyre inkább áttolódik a fizikai síkra...

tehát igen, elterjedhet mintaként, a média hírei csak megerősíthetik azt a hamis meggyőződést, hogy ez a módszer is működhet.

A bántalmazás felismerése elsősorban a gyerek körüli felnőttek, elsődlegesen a szülők feladata. Az iskola falain belül gyakran tudják palástolni, közösön hárítani és rejteni a nyomokat. Az iskola falain kívül zajló eseményekre viszont kevés ráhatása van egy pedagógusnak, ezért talán még az iskola falain belül kellene figyelni a gyanús jeleket.

Fontos, hogy az osztályfőnök ne bagatellizálja el a csoporton belüli viszonyokat.

Beszélgessen minél többet diákjaival, csoportosan és egyénileg is. Próbáljon időt szánni rá, hogy bizalmi kapcsolatot alakítson ki a tagokkal, csak így van esély arra, hogy megnyílik a bántalmazott.

Figyelje meg, ki az, akinek érzelmi állapota tartósan lehangolt. Néha, a szülői háttér nem jó otthon, sőt a legtöbb bántalmazó is bántalmazottakból születik. Van, akit otthon rendszeresen vernek vagy megaláznak, s így tudja levezetni dühét.

Ezek kiszűréséért kell megismerni a gyerekeket. Egy jó osztályfőnök ismérve, hogy olyan, mint egy második szülő.

A ruhák gyanús sérülései, szakadásai jelzőek. A kamaszgyerek már egyedül ellátja magát, tehát csak kisebb gyerekeknél derülhet ki, a tisztálkodás során, ha a testét gyanús sebek borítják. Nagyobbaknál intő jel, ha visszahúzódóbbá válik otthon is, kevesebbet beszél, nem akarja odaadni ruháit mosásra, rejtőzködik, keveset beszél az iskoláról, barátairól. Ha sosem hívják meg bulikba, gyakran magányos. Otthon gyakrabban panaszkodik, hogy nem akar iskolába menni, pedig korábban ilyet sokkal ritkán csinált. Ha gyakran fáj a feje, hasa. Nehezen alszik el, rémálmai vannak, bepisil éjszaka... ez inkább kisebbeknél jellemző, kisiskolás korban, stressz hatására megtörténhet.

Segíthet a szülő, ha nem direktben támadja kérdéseivel, hanem spontán megdicséri, érdeklődik felőle, nem köti eredményekhez a pozitív visszajelzéseket.

Erősíti önbizalmát, beszélget vele barátairól, próbálja felmérni kapcsolati hálóját. Kideríti, hogy milyen sport érdekli vagy szabadidős tevékenység, és segít ahhoz közelíteni, jobb önbizalom elnyerése érdekében.

Ha bebizonyosodik, hogy megtörtént a baj: vegye komolyan a gyerek panaszait. Ne nevesse ki, ne alázza meg, és ne hibáztassa véletlenül sem! Legyen megértő és támogassa a gyereket, és ne akarjon bosszúállásban gondolkodni. Erősítse abban, hogy nem érdemelte meg a történteket, nem tehet semmiről. Magyarázza el neki, hogyan tudná megvédeni magát. (Ez szóbeli viták, sértegetések esetén ajánlott). Keressék fel közösen az iskolapszichológust, vagy külső szakembert. Mérje fel a helyzet súlyát, és indokolt esetben váltsanak osztályt, intézményt.

Amennyiben önt, vagy környezetében valaki bántanak, ne szégyelljen segítséget kérni!

Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat (OKIT)

Telefon: 06/80-20-55-20 (éjjel-nappal)

www.bantalmazas.hu

e-mail: okit@ncsszi.hu