A Kossuth-díjas íróval Szegeden beszélgettünk napjaink irodalmának állapotáról, a közbeszédről. A Por szerzője szerint szekértáborok alakultak ki, pedig csak egyetlen dolog a fontos: ki, hogyan ír.
Az elmúlt hónapokban többször is Szegeden járt Temesi Ferenc író. A József Attila-díj és a Kossuth-díj után elnyerte szülővárosától a Pro Urbe-díjat 2017-ben. Legismertebb regénye a kétkötetes Por, amely 1986–1987-ben jelent meg először, s nemrég újból kiadták életműsorozatának részeként. E művével létrehozta a „szótárregény” műfaját Magyarországon. A műben szereplő Porlód Szeged megfelelője, amelyben nemcsak saját fiatalkorát, hanem ősei és a város múltját is bemutatja.
Már a Szeged tábla láttától rengeteg emlék jelenik meg Temesi Ferencben, itt végezte az egyetemet, majd egy súlyos autóbaleset következményeként „elmenekült a városból”, hogy feldolgozhassa a tragédiát. Nem szakadt el azonban Porlód irodalmától. „Bene Zoltán majdnem minden munkáját megnézem, de olvasom a többieket, például Darvasi Lászlót is. Ők igenis jók” – vélekedett.
Elégedetlen a mai közbeszéd eldurvuló állapotával. „Akár csak 25 éve is elképzelhetetlen volt, hogy ilyen mértékű eltávolodás és ellenségeskedés legyen. Ez luxus. Ilyet nem engedhetünk meg magunknak. 15 milliós nép vagyunk, nincs két elitünk. Ma mindenből kettő van, s mind azt hiszi magáról, hogy ő az igazság egyetlen letéteményese” – fogalmazott az író. Úgy látja, összefogás kell, a környező országokban hasonló nem fordul elő: „ez egy önmarcangoló nép, ahogy Bálint Sándor írta – pedig ő a legszelídebb ember volt, akit ismertem”.
Hozzátette, az, hogy mit nyilatkoznak az írók, mi a közéletről véleményük, számára mellékes, mert az igazán fontos az, amit írnak. Meggyőződése, az olvasók sem kíváncsiak arra, hogy ki jobb-, vagy baloldali, sőt kifejezetten irritálja őket ennek hangsúlyozása. „Mivel azonban a szerzők meghülyültek, így kicsit ők is belemennek ebbe. Vagy ez, vagy az. Ahogy nincs két elitünk, úgy nincs két irodalmunk, s két kultúránk. Ebben kell élni, ezt kell elviselni” – üzente.
Problémának érzi, hogy az írók között sem jobb a helyzet, akik megkezdték karrierjüket, már betagozódtak a szekértáborba. „Fiatal Írók Szövetsége és József Attila Kör (JAK) vetélkedése? Mi ilyenre nem gondoltunk, mikor kiharcoltuk, hogy a Fiatal Írók József Attila Köréből JAK legyen. Hosszú meneteléseket tartottunk az intézményeken át egészen Aczél elvtársig, avantgárdistaként a betiltott Beatricével léptünk fel a szegedi egyetemi klubban” – mondta.
A középnemzedékben már nem reménykedik, de hisz abban, hogy a náluk is ifjabbak között lesz változás. „Ha a mi generációnk és az előző rendszerbe nevelkedett korosztály lelép biológiai okoknál fogva a színről, akkor a fiataloknak felül kell ezen emelkedniük. Én Szegeden nőttem fel, te pedig Újlipótvárosban? Nem baj, én is éltem hat évet Újlipóciában, s jó volt” – így Temesi Ferenc. A feloldás lehetőségét látja az internetben.
Azonban egyelőre nem kíván lelépni a színről. Egy szerelmes regényt ír. A 49/49 két hőse 68 éve született. „Az egyik része Szegeden, egész pontosan Porlódon játszódik 1967-1968-ban, ez a tiniláv, a másik pedig a 2010-es évek elején, a nyuggeramúr. Negyven évig nem tudnak egymásról semmit, majd újból feltámad a szerelem. A két év ismét két év, mint egy zárójel” – mondta majd odalépett a közönség elé, akik közül többen regényét szorongatták kezükben. Porlódon a Porlódról szólót a porlódiak. Még hogy senki se lehet próféta a saját hazájában…
