Március 10-én, pénteken délután 17 órakor a Vásárhelyen több évtizedet élt Tegzes Lászlóné Bibó Borbála, Bibó István lánya ajánlja majd a tárlatot a közönség figyelmébe, akinek jogász, politológus és közéleti gondolkodó édesapja kiemelkedő alakja a huszadik század magyar politikatörténetének.
“Bibó gondolatai ma is aktuálisak” – fogalmazott Miklós Péter, az Emlékpont intézményvezetője, hangsúlyozva, hogy Bibó István munkássága nemcsak az államszocializmus korában az ellenzéknek volt iránytűje, hanem a rendszerváltásnak is kvázi programja lett a bibói életmű, míg 1979-es temetése az ellenzék nagy megmozdulása volt, és fontos az is, hogy a demokratikus ellenzék éppúgy, mint a népiek, vagy a reformszocialisták is igazodási pontként tekintettek rá.
Bibót szinte lehetetlen elhelyezni a politikai palettán: magát baloldalinak vallotta, ugyanakkor nagyon erős nemzeti elkötelezettséggel bírt a sovinizmus és a nacionalizmus ragadványai nélkül, keresztyén és liberális volt, de mindegyikből nagyon mértékletes, ezekből a legértékesebb gondolatokat tette magáévá, miközben a szélsőséges fanatizmus – akár a nemzeti, vagy a vallási kérdés tekintetében, de a baloldali diktatúrák iránti rajongás is – távol állt tőle – mutatott rá az Emlékpont vezetője.
Bibó István egy valódi demokrata volt a huszadik századi Magyarországon a harmadik utas, baloldali, szociálisan érzékeny Nemzeti Parasztpárt politikusaként, aki 1956-ban néhány napig államminiszteri tisztet is betöltött. Utóbbi miatt indítottak ellene 1957-58-ban eljárást, amely végén életfogytiglani börtönre ítélte a hatalom, ahonnan csak az 1963-as nagy amnesztiával szabadulhatott.
Az 1956-os emlékév lezárásaként az 1956-os emlékbizottság által támogatott kiállítással nemcsak az ötvenhatos megtorlások áldozataira, így Bibó Istvánra emlékezik a vásárhelyi közgyűjtemény, hanem Bibó demokrata életútját is igyekszik a vásárhelyiekkel megismertetni.
