"A nyílt lázadás rituális öngyilkosság lett volna"

Arany-Tóth Ferenc volt az Emlékpont rendhagyó órájának vendége.

Négy békéssámsoni fiatalember alapította meg 1951-ben a Magyar Ellenállási Mozgalmat, amely négy éven át a kommunista rendszer hibáira figyelmeztető szórólapokat terjesztett – kezdetben csak a környező települések vásárain, vasútállomásain, majd később az országszerte. A szervezet egyik tagja,

Arany-Tóth Ferenc

volt az Emlékpont keddi rendhagyó történelemórájának vendége, ahol a Németh László Gimnázium és a Gregus Máté Szakközépiskola diákjainak mesélte el történetét. Arany-Tóth Ferenc – beszélgetőtársa,

Nagy Gyöngyi

, az Emlékpont történésze kérdésére – elmondta: bár nem féltek, tisztában voltak az általuk vállalt veszéllyel. „A rendszer ellen való nyílt lázadás rituális öngyilkosság lett volna” – jelentette ki Arany-Tóth Ferenc, aki hozzátette: ezért nem is terveztek a szórólapozásnál radikálisabb fellépést. Sokan tudtak a szervezetről és segítették munkájukat, hiszen a röpcédulák előállításához vásárolt nagy mennyiségű papír és bélyegzőfesték kapcsán nem született bejelentés. A később húszfősre bővült szervezetük szigorú konspirációs szabályokat tartott be működése során, ennek jegyében például az új jelentkezők nem ismerhették meg a szervezet többi tagjait. Szabályuk volt az is, hogy saját munkahelyükön tilos volt a szórólapozás, azonban ezt a fővárosi hajógyárban dolgozó egyik lelkes, de elővigyázatlan társuk megszegte, s az éjszakai műszakban szórólapokat helyezett el a gyárban. Az ÁVH már tudta, hogy a mozgalom Békés megyéből indult és az éjszakai műszak két békési dolgozójára ügynököt állítottak. Az ügynököt a hibázó tag elvezette a mozgalom többi résztvevőjéhez, így amikor a szervezetet feltérképezték, valamennyi tagot elfogták. Arany-Tóth Ferenc a tárgyalását követően kényszermunkatáborba került, ahol szenet bányásztak. Csak az 1963-as amnesztiának köszönhetően szabadult ki. Eredeti szakmájában, agronómusként soha nem tudott elhelyezkedni.