/

Bálint József: A Táncsics-díjat Szegednek, az érdemkeresztet Hódmezővásárhelynek köszönhetem

Cikkünk frissítése óta eltelt 5 év, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

balint_jozsef02_gs

Magyar Arany Érdemkereszttel ismerték el Bálint József szegedi újságíró, szerkesztő munkásságát. Habár Délvidéken született, karrierje kezdete a Vajdasághoz köti, mégis Szeged és Hódmezővásárhely is közel áll szívéhez.

Pályája az újvidéki Magyar Szónál indult 1969 májusában. „Hét-nyolc évet dolgoztam itt, majd átkerültem egy szakszervezeti laphoz, a Dolgozókhoz. Mikor Milosevics hatalomra került, keményen felléptek a magyarok ellen, így ezt az újságot is megszüntették. De magyar emberrel nem lehet kitolni, csak szórakoztatni, ezért indítottunk egy új magazint, a Családi Kört, amely most is a legolvasottabb hetilap Délvidéken” – emlékezett vissza Bálint József. 1979-től kétlaki életet élt, Szegedre nősült, de a Vajdaságban dolgozott: egyheti munkát elvégzett két nap alatt, így a maradék időt feleségével tölthette Magyarországon. Azon szerencsések közé tartozott, akiket nem vegzáltak Jugoszláviában magyarságáért, mert olyan újságoknak írt, amelyekben nem kellett politizálnia.

A délszláv konfliktus miatt költözött végleg Magyarországra, a Reggeli Délvilág csapata fogadta be, melynek a főszerkesztője Nikolényi István volt. „Könnyen beilleszkedtem, mivel már évek óta itt éltem, ismertem a széljárást.” A lap hódmezővásárhelyi tudósítója lett, nagyon megszerette a várost. „Még saját sofőröm is volt, aki átvitt, úgy éreztem magam, mint egy igazgató, vagy egy miniszter” – mesélte mosolyogva. Büszke arra, hogy összebarátkozott Rapcsák Andrással, Hódmezővásárhely első rendszerváltás utáni polgármesterével, ekkor ismerte meg Almási Istvánt és Kószó Pétert.

balint_jozsef03_gsA ’90-es években nemcsak a magyar média, hanem a határon túli magyarok is megosztottak voltak. „A nemrég elhunyt Kasza József inkább balliberális volt, Pestre az SZDSZ-hez járt fel. Vele ellentétben bátyám a néhai miniszterelnökkel, Antall Józseffel ápolt jó kapcsolatokat” – mindketten azonban tagjai voltak a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének.

Habár a Reggeli Délvilág megszűnt, ekkor már több budapesti lapnak dolgozott. „Büszke vagyok rá, hogy csak jobboldali médiumoknak írtam, Népszava, Népszabadság szóba sem jöhetett” – mondta. A Pesti Hírlapnak, az Új Magyarországnak, a kisgazda Kis Újságnak, a Borókai Gábor által vezetett Reformnak küldte be anyagait. Alapító tagja volt a Napi Magyarország című napilapnak, amely később egyesült a Magyar Nemzettel, s végül ettől a napilaptól vonult nyugdíjba. A Simicska Lajoshoz köthető médiumok hangvétele 180 fokos fordulatot vett véleménye szerint. „Egyes kollégáimban óriásit csalódtam, másokról sejtettem, hogy oldalt váltanak” – vélekedett.

„A Táncsics Mihály-díjat Szegednek, a Magyar Arany Érdemkeresztet Hódmezővásárhelynek köszönhetem” – kiemelte, ez utóbbi kitüntetésre a település önkormányzata terjesztette fel. „A legbüszkébb arra vagyok, hogy a vásárhelyiek befogadtak. Rapcsák András már a kezdetekkor figyelmeztetett, hogy az itteni emberek nehezen barátkoznak, nem szívesen engednek be bárkit is a környezetükbe. Mégis később azt mondta nekem: nem tudom mit csináltál, de ezek az emberek téged a szívükbe zártak. De magam sem éreztem máshogy: minden cikk, amelyet Vásárhelyről írtam, a szívemhez nőtt, akár művészekről, akár egyszerű emberekről szólt” – vallotta be Bálint József.

Magyar Arany Érdemkereszttel ismerték el Bálint József szegedi újságíró, szerkesztő munkásságát.KLIKK: http://szegedma.hu/?p=617972

Közzétette: Szegedma Hírportál – 2016. március 15.

Default thumbnail
Előző sztori

"A magyar szülészeti ellátás ebben a formában senkinek sem jó"

Következő sztori

Labdarúgás: előzetesen is érezte a SZEOL sikerét Nikola Maksimovic

Legutóbbi hasonló cikkek