Szegeden az emléknap is buli?

Cikkünk frissítése óta eltelt 7 év, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

Botka Lászlónak, Szabó Sándornak, id. Boros Gyulának, Korózs Lajosnak és (elv)társainak – függetlenül életkoruktól és az előző rendszerben vállalt szerepüktől – nagyon is illene tisztában lenniük az elődpárt felelősségével. A hangoskodás, a cirkusz és a buli helyett február 25-án a néma főhajtásnak és a bocsánatkérésnek lett volna helye és ideje.

Sajátos és eléggé el nem ítélhető módon tisztelgett a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapján a szegedi MSZP.

1. Hiába nyilvánította az Országgyűlés 2000-ben a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapjává február 25-ét, Botka László (MSZP) polgármestersége idején semmiféle hivatalos városi megemlékezést nem tartanak Szegeden. Idén is csak a megyei kormányhivatal és a megyei önkormányzat tisztelgett a diktatúra áldozatainak emléke előtt Csongrád megye székhelyén, a városi önkormányzat vezetőit nem fedezhettük fel az eseményen.

2. A szocialisták a Tisza-parti városban turnéztatták Korózs Lajos országgyűlési képviselőt, aki 15 évig volt a KISZ iskolai és munkahelyi szervezőtitkára, majd a rossz emlékű állampárt tagjaként kezdte politikai pályafutását. Korózs a Botka László kabinetvezetőjéből honatyává avanzsált Szabó Sándor társaságában fasiztázott és nácizott egy jót a Szegfű Klubban.

3. A napot a X. Nyugdíjas Bállal koronázták meg az IH Rendezvényközpontban. Fővédnök: Botka László polgármester, házigazda: id. Boros Gyula idősügyi referens. A szocialisták tombolával, táncversennyel, élőzenével szórakoztatták szegedi szavazóbázisuk leglojálisabb közösségét.

A kommunista diktatúráknak világszerte több millió ártatlan esett áldozatul. Hazánkban is sok százezer embert hurcoltak el, tízezreket börtönöztek be vagy internáltak, sok száz főt végeztek ki a 20. század szovjet típusú zsarnokságának magyarországi helytartói. A szegedi családok is megszenvedték az őrült eszmék kiszolgálóinak gaztetteit, akik egy gazdaságilag és mentálisan tönkre tett országot örökítettek ránk 1990 után. Számos tekintetben még mindig ennek örökségét nyögi a magyarság; a nemzet, a család, a hit hagyományos, egyént és közösséget erősítő alapértékeinek helyreállítása iszonyatos erőfeszítéseket kíván. Botka Lászlónak, Szabó Sándornak, id. Boros Gyulának, Korózs Lajosnak és (elv)társainak – függetlenül életkoruktól és az előző rendszerben vállalt szerepüktől – nagyon is illene tisztában lenniük az elődpárt felelősségével. A hangoskodás, a cirkusz és a buli helyett február 25-án a néma főhajtásnak és a bocsánatkérésnek lett volna helye és ideje.

Mintha az érzéketlenségnek és az ízléstelenségnek Szegeden nem lenne határa. Úgy tűnik: semmit sem tanultak, semmit sem felejtettek…

Hiába nyilvánította az Országgyűlés 2000-ben a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapjává február 25-ét, Botka László (MSZP)…

Közzétette: Szegedma Hírportál – 2016. február 26.

Előző sztori

Prőhle Gergely: nem a “kényszerkvóta” az európai szolidaritás egyetlen megnyilvánulása

Következő sztori

Ovisoknak és kisiskolásoknak hirdet rajzpályázatot a szegedi színház