Négy éve emlékeztet kereszt az egykori Kálvária-kápolnára + FOTÓK

Cikkünk frissítése óta eltelt 5 év, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

kalvaria-kapolna_megemlekezes16kf

„A templom a totális pusztítással szemben dacoló reménynek és hitnek a jelképe” – fogalmazott Máté-Tóth András tanszékvezető a Kálvária téren, ahol az egykori kápolnára emlékeztek, mely helyén immár négy éve egy kereszt áll. Az ünnepségen a barokk-kápolna makettjét is bemutatták, mely az egykori épület szerkezetét is pontosan bemutatja.

„Erkölcsi alapját megteremtettük, már nemcsak lelkünkben vagyunk képesek a kápolna felépítésére…” – ezzel a jelmondattal hívták emlékezni a Kálvária térre a szegedieket, ahol egy fából készült kereszt áll az egykori, a kommunista rendszerben lerombolt kápolna helyén. Ahogy Péter Szilveszter, az Élhető Szegedért Egyesület elnöke portálunknak korábban nyilatkozta, egyesületük egyik kiemelkedő eredményének tekintik, hogy a Móravárosért Egyesülettel közösen négy évvel ezelőtt felállították a hatméteres keresztet. Emlékeztetett, hogy az 1714-es, utolsó szegedi pestisjárvány emlékére emelték egykor a kápolnát, ami a nagy árvízkor elpusztult, s helyére egy barokk-stílusú kápolnát építettek az 1830-as években. A kommunizmus idején, 1968-ban azonban felrobbantották, erre emlékeztet a négy évvel ezelőtt felállított kereszt. „A kereszt két évezred óta egy olyan jelkép, amelynek kisugárzása van, amiből erőt merítünk. A hit átsegített bennünket sok mindenen, egy tatárjáráson, egy törökdúláson, Európa sötét középkorán, és sajnos most is egy olyan időszakban vagyunk, amikor a keresztnek különösen nagy jelentősége van. A kereszt olyasmi, mint a gyertya lángja, mely, ha szél támad, vibrálni kezd, s netán ki is alszik a fénye. Most olyan időket élünk, amikor egész Európa leveszi tekintetét a keresztről, s nem veszi észre kisugárzását, erejét. Azt gondolom, a keresztnek vissza kell állnia a középpontba” – fogalmazott Péter Szilveszter.

Az emlékezés őrzi a közösségeket

kalvaria-kapolna_megemlekezes12kf

Az ünnepségen beszédében Máté-Tóth András, a Szegedi Tudományegyetem Vallástudományi Tanszékének vezetője először arra emlékeztetett, hogy minden közösség történetet őriz, és fordítva: a történetek őrzik a közösségeket. Európa története is nagy elbeszéléseken nyugszik, a görög eposzoktól és drámáktól, a Biblián és Dantén át az egyes nemzetek saját történetéig. Ezek alapvető emberi kérdésekről szólnak, a „nagy miértekre” akarnak választ adni, hogy honnan van a világ, a rossz, a jó, és miért van az ember folyamatos vándorlásra és várakozásra ítélve. Máté-Tóth elmondta, a hagyományos katolikus liturgiának O Sacrum Convivium könyörgésében a hívek úgy imádkoznak: „megújítjuk szenvedésének emlékezetét”. Azzal, hogy a Megváltó szenvedését felidézik a szentmisén, a tanszékvezető szerint egészen közel próbálunk lépni ehhez a tényhez, a jelenben újraépítjük azt, ami ez a szenvedés adott a világnak, és ad az emlékező közösségnek. „Az emlékezésben tehát nemcsak a dicső múltat idézzük fel, hanem a szenvedést is, a törtélelem osztotta mély és nehezen gyógyuló sebeket” – hangsúlyozta.

Máté-Tóth András úgy értékelte, amikor egy közösség emlékezik, nem nosztalgiára építi önmagát, hanem azokra az értékek, amelyeket a múltból való válogató, választó kiemeléssel képes és kíván is kifejezni. Így az emlékezés jelent és jövőt teremtő érőként értelmezhető. „Itt, ezen az ünnepi együttléten egy templomra emlékezünk, ami ezen a téren állt, és kétszer építettek meg, úgy is mondhatjuk: kétszer támadt fel romjaiból. A rá való emlékezés közösséget teremtett egykor, és annak a közösségnek megadta az alkotóerőt, hogy a templomot újra felépítse. A Kálvária téri kápolna építésének története szorosan összekapcsolódik városunk szenvedéstörténetével. Először a pestisjárvány után építették, másodszor a szegedi nagyárvíz után. A második világháború bombatámadásai miatt renoválni kellett. A templom a totális pusztítással szemben dacoló reménynek és hitnek a jelképe” – szögezte le. Hozzátette, még hiányában is elevenen emlékeztet, figyelmeztet arra, hogy a szenvedésre emlékezés ereje nagyobb, mint a tomboló járvány, nagyobb, a világot pusztító erőszak, és nagyobb, mint az elnyomó diktatúra. Az erre való emlékezés pedig ébren tartja a reményt, hogy a Kálvária téri templomnak lehet még egy harmadik feltámadása is.

A kápolna makettje is elkészült az ünnepre

Nagypál Miklós okleveles építőmérnök négy éves munkával elkészítette az egykori kápolna 1:20-as léptékű épített makettjét, melyet a Kálvária téren mutattak be az egybegyűlteknek. Az Élhető Szegedést Egyesület tagja elmondta, már csak az egykori kovácsoltvas kerítés hiányzik a makettből. Kiemelte, hogy a fából készült kápolna fém keresztjeit Szabó Géza ötvösműhelyében felajánlásként készítették el. „Célom volt, hogy bemutassam a belső tereit és az épületszerkezetét is a kápolnának” – fogalmazott. Megjegyezte, a makett olyan részletességgel készült, hogy akár ez alapján kivitelezési tervek is készíthetőek.

A Kálvária-kereszt állításának negyedik évfordulójára az egykori kápolna makettje is elkészült – részletek fotókkal ITT: http://szegedma.hu/?p=569704

Posted by Szegedma Hírportál on 2015. szeptember 13.

Default thumbnail
Előző sztori

Az oktatás következetességének szükségességéről beszélt Kelemen Hunor egy margittai tanévnyitón

Default thumbnail
Következő sztori

Halálos baleset Nagymágocson

Legutóbbi hasonló cikkek