Négy éve emlékeztet kereszt az egykori Kálvária-kápolnára + FOTÓK

Cikkünk frissítése óta eltelt 7 év, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

kalvaria-kapolna_megemlekezes16kf

„A templom a totális pusztítással szemben dacoló reménynek és hitnek a jelképe” – fogalmazott Máté-Tóth András tanszékvezető a Kálvária téren, ahol az egykori kápolnára emlékeztek, mely helyén immár négy éve egy kereszt áll. Az ünnepségen a barokk-kápolna makettjét is bemutatták, mely az egykori épület szerkezetét is pontosan bemutatja.

„Erkölcsi alapját megteremtettük, már nemcsak lelkünkben vagyunk képesek a kápolna felépítésére…” – ezzel a jelmondattal hívták emlékezni a Kálvária térre a szegedieket, ahol egy fából készült kereszt áll az egykori, a kommunista rendszerben lerombolt kápolna helyén. Ahogy Péter Szilveszter, az Élhető Szegedért Egyesület elnöke portálunknak korábban nyilatkozta, egyesületük egyik kiemelkedő eredményének tekintik, hogy a Móravárosért Egyesülettel közösen négy évvel ezelőtt felállították a hatméteres keresztet. Emlékeztetett, hogy az 1714-es, utolsó szegedi pestisjárvány emlékére emelték egykor a kápolnát, ami a nagy árvízkor elpusztult, s helyére egy barokk-stílusú kápolnát építettek az 1830-as években. A kommunizmus idején, 1968-ban azonban felrobbantották, erre emlékeztet a négy évvel ezelőtt felállított kereszt. „A kereszt két évezred óta egy olyan jelkép, amelynek kisugárzása van, amiből erőt merítünk. A hit átsegített bennünket sok mindenen, egy tatárjáráson, egy törökdúláson, Európa sötét középkorán, és sajnos most is egy olyan időszakban vagyunk, amikor a keresztnek különösen nagy jelentősége van. A kereszt olyasmi, mint a gyertya lángja, mely, ha szél támad, vibrálni kezd, s netán ki is alszik a fénye. Most olyan időket élünk, amikor egész Európa leveszi tekintetét a keresztről, s nem veszi észre kisugárzását, erejét. Azt gondolom, a keresztnek vissza kell állnia a középpontba” – fogalmazott Péter Szilveszter.

Az emlékezés őrzi a közösségeket

kalvaria-kapolna_megemlekezes12kf

Az ünnepségen beszédében Máté-Tóth András, a Szegedi Tudományegyetem Vallástudományi Tanszékének vezetője először arra emlékeztetett, hogy minden közösség történetet őriz, és fordítva: a történetek őrzik a közösségeket. Európa története is nagy elbeszéléseken nyugszik, a görög eposzoktól és drámáktól, a Biblián és Dantén át az egyes nemzetek saját történetéig. Ezek alapvető emberi kérdésekről szólnak, a „nagy miértekre” akarnak választ adni, hogy honnan van a világ, a rossz, a jó, és miért van az ember folyamatos vándorlásra és várakozásra ítélve. Máté-Tóth elmondta, a hagyományos katolikus liturgiának O Sacrum Convivium könyörgésében a hívek úgy imádkoznak: „megújítjuk szenvedésének emlékezetét”. Azzal, hogy a Megváltó szenvedését felidézik a szentmisén, a tanszékvezető szerint egészen közel próbálunk lépni ehhez a tényhez, a jelenben újraépítjük azt, ami ez a szenvedés adott a világnak, és ad az emlékező közösségnek. „Az emlékezésben tehát nemcsak a dicső múltat idézzük fel, hanem a szenvedést is, a törtélelem osztotta mély és nehezen gyógyuló sebeket” – hangsúlyozta.

Máté-Tóth András úgy értékelte, amikor egy közösség emlékezik, nem nosztalgiára építi önmagát, hanem azokra az értékek, amelyeket a múltból való válogató, választó kiemeléssel képes és kíván is kifejezni. Így az emlékezés jelent és jövőt teremtő érőként értelmezhető. „Itt, ezen az ünnepi együttléten egy templomra emlékezünk, ami ezen a téren állt, és kétszer építettek meg, úgy is mondhatjuk: kétszer támadt fel romjaiból. A rá való emlékezés közösséget teremtett egykor, és annak a közösségnek megadta az alkotóerőt, hogy a templomot újra felépítse. A Kálvária téri kápolna építésének története szorosan összekapcsolódik városunk szenvedéstörténetével. Először a pestisjárvány után építették, másodszor a szegedi nagyárvíz után. A második világháború bombatámadásai miatt renoválni kellett. A templom a totális pusztítással szemben dacoló reménynek és hitnek a jelképe” – szögezte le. Hozzátette, még hiányában is elevenen emlékeztet, figyelmeztet arra, hogy a szenvedésre emlékezés ereje nagyobb, mint a tomboló járvány, nagyobb, a világot pusztító erőszak, és nagyobb, mint az elnyomó diktatúra. Az erre való emlékezés pedig ébren tartja a reményt, hogy a Kálvária téri templomnak lehet még egy harmadik feltámadása is.

A kápolna makettje is elkészült az ünnepre

Nagypál Miklós okleveles építőmérnök négy éves munkával elkészítette az egykori kápolna 1:20-as léptékű épített makettjét, melyet a Kálvária téren mutattak be az egybegyűlteknek. Az Élhető Szegedést Egyesület tagja elmondta, már csak az egykori kovácsoltvas kerítés hiányzik a makettből. Kiemelte, hogy a fából készült kápolna fém keresztjeit Szabó Géza ötvösműhelyében felajánlásként készítették el. „Célom volt, hogy bemutassam a belső tereit és az épületszerkezetét is a kápolnának” – fogalmazott. Megjegyezte, a makett olyan részletességgel készült, hogy akár ez alapján kivitelezési tervek is készíthetőek.

no images were found

A Kálvária-kereszt állításának negyedik évfordulójára az egykori kápolna makettje is elkészült – részletek fotókkal ITT: http://szegedma.hu/?p=569704

Posted by Szegedma Hírportál on 2015. szeptember 13.

Előző sztori

Az oktatás következetességének szükségességéről beszélt Kelemen Hunor egy margittai tanévnyitón

Következő sztori

Halálos baleset Nagymágocson