A fűtési szezon csendes gyilkosa, a szén-monoxid

Milyen esetben jelezhet a szén-monoxid-érzékelő? Mi a teendőnk? Mi történik a baleseteket követően? Ezekre a kérdésekre keresi a választ a Csongrád Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság írása.

Az idei fűtési szezonban is szinte hetente riasztották a Csongrád megyei tűzoltókat szén-monoxid-mérgezés, vagy annak gyanúja miatt. Az elmúlt négy hónapban egy esetben történt halálos kimenetelű baleset Csongrád megyében. 2014 decemberében Szegeden egy idős férfi vesztette életét a mérgezésben, házastársa is kórházba került. A műveletirányításra beérkező jelzések közül számos esetben a szén-monoxid-érzékelő meghibásodása áll a háttérben. Ezek a műszerek rendkívül érzékenyek, nem csak abban az esetben adhatnak hangjelzéseket, ha a mérges gáz jelentétét érzékelik. Egy meghibásodott, régi berendezés, vagy az akkumulátorok nem megfelelő állapota mind téves jelzést, ezáltal indokolatlan riadalmat eredményezhetnek. A katasztrófavédelem ezért kéri a lakosokat, hogy mindig figyeljenek a mérőberendezésekben használt elemek állapotára. Az elemmel működő érzékelők akkor is jeleznek, ha a feszültség csökken a tápegységekben. Ilyen esetekben a lakosok nem tudják eldönteni, hogy valóban nagy mennyiségű szén-monoxid került-e a levegőbe, vagy technikai hiba áll a sípolás mögött. Emellett fontos, hogy figyeljünk a jelzőberendezések tanúsítványában megadott lejárati időre is. A gyártó cég által megadott határidőn túl cseréljük le a berendezést, mert ekkor már nem garantált a biztonságos és pontos működés. Amennyiben jelez az otthonunkban felszerelt érzékelő, haladéktalanul kezdjük meg a szellőztetést, majd hagyjuk el a helységet és értesítsük a tűzoltókat. Ha mégis bebizonyosodik a mérgezés, a mentést és a helyszíni szemléket követően a katasztrófavédelem hatósági eljárást indít annak érdekében, hogy kiderítsék a baleset pontos okát és körülményeit. Minden esetben ellenőrzik az elvezetők tanúsítványainak meglétét, valamint azt, hogy az abban foglaltak megfelelnek-e a valóságnak. Továbbá felülvizsgálják, hogy az ingatlan használója elvégezte-e a korábbi vizsgálatok által esetlegesen feltárt hiányosságok javítását, pótlását. A megfelelő bizonyítékok és eredmények birtokában a szakemberek eljárást indíthatnak akár a szolgáltatók, akár az ingatlan használója ellen. Az égéstermék-elvezetők használata során előfordulható szén-monoxid-mérgezés legtöbbször a tüzelő-, fűtő-, és egyéb berendezések (páraelszívó, kandalló) helytelen használatára, a karbantartás és ellenőrzés hiányára, vagy a helyiségek nem megfelelő szellőztetésére vezethető vissza. Éppen ezért különös jelentősége van a kémények rendszeres ellenőrzésének. A nehezen észlelhető színtelen és szagtalan szén-monoxid ugyanis jellemzően a tüzelőberendezésen vagy a nem megfelelően működő kéményből áramlik vissza a helyiség légterébe. Kerülhet mérgező gáz a lakótérbe nem kellően tömített kályhából, kandallóból, füstcsőből, kazánból, vagy az elszennyeződött fürdőszobai „átfolyós” vízmelegítőből is. A hőtermelő-berendezések üzemeltetéséhez nélkülözhetetlen az égéshez szükséges oxigén. Nyílt égésterű (a helyiség légterével összeköttetésben lévő égésterű) tüzelőberendezések esetén az oxigén a helyiségek levegőjéből származik, ami az épületbe szellőző rácsokon és a hagyományos ajtók és ablakok légrésein keresztül jut be. A fűtési költségek csökkentése miatt napjainkban igen népszerű a nyílászárók cseréje. Számolni kell azonban azzal, hogy légáteresztő képességük minimális, ezért jelentősen csökken az épületbe bejutó oxigén mennyisége. Ha egyéb mód nincs a levegő pótlására, akkor a tüzelőberendezés gyorsan elhasználja az égéshez a helyiség oxigénjét, és a levegő-utánpótlás hiánya miatt a kémény – még ha jó állapotú, akkor sem – nem képes az égésterméket elszállítani. Egyre tökéletlenebb égés alakul ki, és a szén-monoxid halálos mennyiségben való megjelenése csak idő kérdése. Tanácsos kikérni szakember véleményét szag- és páraelszívó vásárlása, kandalló és minimális légáteresztő képességű nyílászárók beépítése esetén. Lehetőség szerint használjunk a lakószobában légbevezetőt, a vizes helységekben (WC, fürdőszoba, konyha) légelvezetőt, így biztosítható garantáltan a megfelelő mennyiségű és minőségű levegő.