Írjon nekünk

Gazdaság

„Stadionboom”: ha most nem fejlődik a magyar foci, akkor lehúzhatjuk a rolót! + FOTÓK

Ez a tartalom archív! A cikkben szereplő információk a megjelenés óta megváltozhattak.
/var/www/szegedma.hu/web/stab/pinyo.jpg

Megjelent:

eloadas_gtk_stadionok14_gs

Nem lehet objektíven megítélni, megtérülnek-e az ellenzék által bírált kormányzati stadionberuházások, attól függ, fontosnak tartjuk-e az azok kapcsán említhető társadalmi hasznosságot – mondta Szegeden Szabados Gábor sportközgazdász.

Magyarország 2014 előtt még regionális vetélytársaihoz (Csehország, Szerbia, Lengyelország) képest is komoly lemaradásban volt a minőségi sportlétesítmények tekintetében, különösen ami a labdarúgó-stadionokat illeti – mondta Szabados Gábor sportközgazdász az SZTE Gazdaságtudományi Kar által szervezett „Stadionok, és ami mögötte van” című szerdai beszélgetésen. A szakember emlékeztetett: számos élcsapatunknak „albérletbe” kellett költöznie, ha nemzetközi porondon mérettette meg magát (például a győri női kézilabdásoknak, a szolnoki férfikosarasoknak vagy a debreceni futballistáknak), de a labdarúgás terén még olyan, az élvonalban szereplő klubok is akadtak, melyek a hazai minimumkövetelményeket sem tudták teljesíteni (REAC, Tatabánya, Eger). Nemcsak kevés színvonalas létesítménnyel rendelkezett tehát az ország, de azok sem feltétlenül a sportszakmailag legsikeresebb egyesületekhez voltak rendelve. A szakember szerint a továbbra is hazánk legnépszerűbb sportágának számító futball infrastruktúrájának még komolyabb elmaradását két körülménnyel magyarázhatjuk: egyrészt bizonyos időszakokban fokozottan sújtották a focit, másrészt ami ennél is lényegesebb, itt a legköltségesebbek a létesítményberuházások. Ki lehet tehát jelenteni: a magyar futballnak valóban komoly infrastrukturális váltásra volt szüksége!

Albérletezés akadályozta a fejlesztéseket

2014 előtt problémát jelentett – folytatta az elemzést –, hogy a meglévő kapacitást sem használták ki jól, csökkent a nézőszám (ami mindig komoly ütközőpont, vitatéma), és nemcsak a létesítmények színvonala, hanem a labdarúgásunk színvonala is bőven hagyott kívánnivalót maga után. A stadionok csak minimális hányada volt magánkézben, a győri ETO Parkon kívül máshol nem történt jelentősebb nemzetközi szintű magánberuházás. A klubok jobbára csak bérelték az ingatlanokat, ami a fejlesztések gátját képezte, így rövid távon jártak csak jól az egyesületek azzal, hogy állami, önkormányzati tulajdonú létesítményt használtak: sem a bérlő, sem a bérbeadó nem tudott vagy nem akart beruházni, korszerűsíteni. „Egyértelműen látszott, csak akkor lesz fejlődés, ha ebben a helyzetben az állam lép!” – szögezte le a sportközgazdász.

Fizetőképesebb rétegeket a stadionokba, a futball mögé

Felmerülhet persze a kérdés, valóban szükség volt-e a stadionberuházásokra, különösen a magyar futball jelenlegi állapotát tekintve – ismerte el Szabados Gábor. Rögtön feleletet is adott: a labdarúgás, illetve maga a stadion komplex szolgáltatási csomagnak tekintendő, ahol az alapszolgáltatás az, ami a pályán, a zöld gyepen történik, a kiegészítő szolgáltatások közé pedig magát az infrastruktúrát, a vécéket, a büfét és az egyéb szórakozási lehetőségeket sorolhatjuk. A kettőt pedig együtt vizsgálja a fogyasztó, akárcsak egy étteremben, ahol szintén nem kizárólag a séf teljesítménye a fontos. Az is világosan látszott, hogy a sportszakmának (az utánpótlás-nevelésnek) és az infrastruktúrának együtt kell fejlődnie, ezeket nem lehet egymástól elválasztani. A létesítmények fejlesztése a nézők mennyiségi és minőségi fejlesztésének is záloga: a korszerű stadionok nemcsak több nézők vonzanak, de fizetőképesebb réteg megjelenését is lehetővé teszik. Ez pedig hozzájárulhat ahhoz, hogy a későbbiekben könnyebb legyen megteremteni a sportág üzleti hátterét, az állami források folyamatos csökkentésével – mutatta be a folyamat logikáját. Hozzátette: jelenleg Magyarországon főként az alacsonyabb jövedelmű rétegekhez tartozók járnak focimeccsre, ám ahhoz, hogy a sportág egyre inkább saját lábára tudjon állni, olyanokat is ki kell vonzani, akik képesek a többletköltésre. Ez persze – folytatta – adott esetben a lelátói hangulatot is befolyásolta, hiszen Angliában már-már színházi előadásnak számít egy-egy focimeccs, hiszen az alacsonyabb jövedelmű „fanatikusok” egyre inkább kiszorultak a stadionokból. „Bár ott tartanánk, hogy ez a magyar labdarúgás legnagyobb gondja” – mondta. Azt is kiemelte ugyanakkor, hogy a jelenlegi kormányzatot nemcsak az üzleti szemlélet vezérli, illetve nemcsak önmagában kívánja fejleszteni a focit, hanem az általános magyar kultúra részeként tekint a sportágra, arra törekszik, hogy a labdarúgás újra szerves része legyen a kultúránknak, a mindennapjainknak, az életünknek. Ebből a szempontból a sport egészségfejlesztő, nemzeti önbecsülést erősítő szerepe kerül előtérbe.

A siker záloga: multifunkcionalitás és kiegészítő létesítmények

Mindezzel együtt is fontos megvizsgálni, fenntarthatók-e a stadionok, megtérülnek-e a nagyberuházások. Mivel infrastrukturális fejlesztésekről van szó, alapvetően hosszú távú, 10-20 éves megtérüléssel lehet számolni. Szabados Gábor szerint üzleti szempontból ennek több alapvetőn feltétele van: közönségvonzó futball, mely alkalmas a nézők megtartására (hiszen nemzetközi trendek is mutatják, az új stadion alapvetően mindig növeli a nézőszámot), multifunkcionalitás (az adott létesítmény nemcsak focimeccseknek adhat otthont, hanem például jelentős koncerteknek is) és végül jó kiegészítő létesítmények (melyek folyamatos bevételt termelnek, nap mint nap biztosítják a közösségbe való beágyazódást, úgy mint étterem, kávézó, ajándékbolt, egyéb üzletek, akár esküvők megtartására alkalmas rendezvényterem). Elárulta, Debrecenben például ez utóbbi téren lehetnek majd problémák, mivel hiányoznak a kiegészítő létesítmények, és az önkormányzat nem talált magánberuházót ezekhez, így végül maga üzemelteti majd a stadiont cégein keresztül, viselve adott esetben annak veszteségeit. „Tudni kell, hogy a magántőke mindig a megtérülést keresi, az állami nem feltétlenül, ez utóbbi esetben a társadalmi hasznosság sokszor lényegesebb körülmény. Olyan szempontokat vesz figyelembe az állam, mint a sport, a futball nemzetfejlesztő ereje, a kulturális tradíciók ápolása, valamint az adott ‘iparág’ üzleti alapokra helyezése. Ha pedig a kormányzat nem elsősorban a pénzügyi megtérülést tartja szem előtt, feltehetjük a kérdést, jó gazdája-e pénzünknek. Közgazdászként viszont nem lehet objektíven felelni erre, hiszen attól függ, hogy fontosnak tartjuk-e az említett társadalmi hasznosságot. Csakis szubjektív megítélés lehetőség tehát, hiszen például szigorúan üzleti alapon a 4-es metró beruházása sem térül meg sohasem, de annál sem az a cél, hanem Budapest közlekedésének fejlesztése, a fővárosiak életminőségének javítása” – foglalta össze.

eloadas_gtk_stadionok11_gs

Politikai csatatérré válik a foci?

Mindezzel együtt is említett néhány kockázatot a sportközgazdász. Egyrészt azt, hogy amennyiben nem lesznek fenntarthatók, megtérülők a beruházások, akkor az további terheket ró az államra, másrészt az új építésekre szánt források töredékéből (1-2 milliárd forintból) az összes élvonalbeli klub stadionjának pályafűtését meg lehetett volna oldani (ami komoly sportszakmai előrelépést jelentett volna, tekintettel az időjárás okozta hosszú „téli szünetre”), harmadrészt pedig megvan a veszélye annak, hogy a legnépszerűbb sportág politikai csatatérré válik. „Egy biztos: a magyar sport és azon belül is a magyar labdarúgás olyan mértékű anyagi és erkölcsi támogatást soha nem kapott, mint a jelenlegi kormányzattól. Ha most sem tud ezzel élni, ha most sem fejlődik a magyar foci, akkor soha nem is fog, akkor lehúzhatjuk a rolót!” – jelentette ki. Hozzáfűzte, az óriási támogatás persze vissza is üthet úgy, ha az ellenzék a labdarúgáson keresztül támadja a kormányt. Emlékeztetett, a 2014-es világbajnokság kapcsán Brazíliában is olyan jelszavakkal vonultak utcára a tüntetők, hogy a stadionok helyett inkább kórházakat kellene építeni. Az ilyen jellegű szlogenek az idei választási évben Magyarországon is megjelentek. „Rendkívül fájdalmas, ha valaki azért fordul el a focitól, mert nem szereti a kormánypártot vagy a miniszterelnököt. Úgy gondolom, a kormányzati kommunikáció hibája, hogy ez megtörténhet: a labdarúgással kapcsolatban visszafogottabb, józanabb kommunikációra lenne szükség” – összegzett.

Élményközpont zöld-fehérben: nyugati úton az FTC-aréna

A rendezvényen Szekeres Tamás, a Ferencvárosi TC új stadionját, a Groupama Arénát üzemeltető LUSS Kft. ügyvezetője mutatta be azt a nyugati típusú üzleti modellt, mellyel a cég nyereséges élményközponttá kívánja alakítani a mintegy 14,7 milliárd forintos állami beruházás keretében 2014 nyarára elkészült létesítményt. A francia tulajdonú multinacionális cég magyarországi leányvállalata – mely egyébként német irányítás alatt áll – tíz évre kapta meg az üzemeltetést és a Fradi reklámjogait; a stadion tulajdonosa eközben természetesen az állam, a vagyonkezelő pedig az FTC. Már a szlogenválasztás sem véletlen: „Ahol sport és üzlet találkozik!” A korábbi válogatott labdarúgó – aki 2010 óta bábáskodott a zöld-fehér stadionprojektben – elárulta, a mintát a mainzi stadion jelentette és jelenti számukra: abban a 34 ezres létesítményben csak 78 tiszteletjegyet adnak ki… „A stadionnak termelnie kell a pénzt, nem pedig elvinni. Ebből az aspektusból nagyon fontos, hogy a 23 800 fő befogadására alkalmas FTC-arénánál már a tervezési fázisban nemzetközi tanácsadókat, üzemeltetői tapasztalattal rendelkező kört is bevontak” – emelte ki. Az üzemeltető alapkoncepciója a sport és az üzlet összekapcsolása, a tehetősebb rétegek bevonzása. Ez persze nem rövid folyamat, ám Szekeres Tamás szerint bizakodásra ad okot, hogy a 34 exkluzív páholyból már 20-at kiadtak (ezek éves díja 20 millió forint)… A tervek szerint a Groupama Aréna úgy lesz egyfajta élményközpont, tehát több mint stadion, hogy június folyamán (a labdarúgó-holtidőben) rangos koncerteknek adnak otthont (2015 júniusára hamarosan aláírnak egy hazai és egy nemzetközi sztárral), a 6 rendezvényhelyszínen pedig fogadásokat, céges rendezvényeket vagy akár gólyabálokat is tartanak.

A szegedi stadion esélyei: lokális kötődés, erős beágyazódás

A hamarosan induló szegedi stadionberuházás hosszú távú esélyeit firtató újságírói kérdésre felelve Szabados Gábor sportközgazdász elmondta: Szegednek és más vidéki nagyvárosoknak a stadionfejlesztés tekintetében komoly előnye a fővároshoz képest az erősebb lokális kötődés, a lokálpatriotizmus és a közösségbe való beágyazódás. „Egy vidéki nagyvárosban a helyi kötődés olyan alapot teremt, ami jó alap a stadion nyereségessége felé, a többi a tervezésen és a menedzsmenten múlik. Megfelelő szolgáltatásokkal a létesítmény egyfajta szolgáltatási centruma lehet a városnak. A lényeg, hogy ne csak kéthetente a meccsre járjanak oda az emberek, hanem olyan kiegészítő létesítmények is a rendelkezésükre álljanak, melyeket nap mint nap használhatnak: kávézó, étterem, ajándékbolt, rendezvényterem, fitneszterem stb. Azt is mondhatnám, a tökéletes stadion a pláza közepén helyezkedik el, ahová bármikor érdemes betérni, hiszen egyfajta találkozóhely, ami közösségi funkciót is betölt” – ismertette.

Kommentek

Hírzóna

Közös munkáltatói fórumot tart a kormányhivatal és az iparkamara

Ez a tartalom archív! A cikkben szereplő információk a megjelenés óta megváltozhattak.
/var/www/szegedma.hu/web/stab/pinyo.jpg

Megjelent:

Szerző:

Az esemény célja, hogy ismertesse a munkahelyteremtő beruházásokhoz kapcsolódó támogatási lehetőségeket.

Tovább olvasom

Hírzóna

Időarányosan készül a tram-train Vásárhely és Szeged között

Ez a tartalom archív! A cikkben szereplő információk a megjelenés óta megváltozhattak.
/var/www/szegedma.hu/web/stab/pinyo.jpg

Megjelent:

Szerző:

A villamos-vasút járatai csúcsidőszakban húszpercenként, késő este óránként fogják egymást követni.

Tovább olvasom

Hírzóna

Havi 40 ezer forintot kaphatnak a munkába visszatérő szülők Csongrád megyében

Ez a tartalom archív! A cikkben szereplő információk a megjelenés óta megváltozhattak.
/var/www/szegedma.hu/web/stab/pinyo.jpg

Megjelent:

Szerző:

Támogatásként.

Tovább olvasom

Aktuál