A névtelen szentek ünnepe és az elhunytak emlékezete

Hétvégén ismét megtelnek a temetők, a családok az elhunytaikra emlékeznek, a mécsesek fénye ragyogja be az éjszakát - mindannyian megemlékezünk ilyenkor elvesztett szeretteinkre. De ismerjük-e valójában, mit is jelent Mindenszentek ünnepe és Halottak Napja?

"Mindenszentek és Halottak Napja a történelem folyamán alakult ki, az első századokban nem volt hagyománya, a 6-7. században kezdett kialakulni" - árulta el hírportálunknak

Kondé Lajos

, a Szeged-Csanádi Egyházmegye pasztorális helynöke. "A két ünnep külön alakult ki, és mondanivalójukban is akad különbség: Mindenszentek ünnepe az örömről szól, míg a Halottak Napja a megemlékezésről" - fűzte hozzá. Az egyház tisztel névről ismert szenteket, akik kiemelt tiszteletet kapnak, külön ünnepnap emlékezik meg róluk, de nemcsak őket tiszteli szentként, hanem azokat az üdvözülteket is, akiknek nem tudjuk a nevét, nem ismerjük az életrajzát, nincs külön ünnepnapjuk a naptárban, de ugyanolyan dicsőségben van részük. "Ezek a szentek lehetnek a tanárok, szülők, nagyszülők, papok, azok, akikkel együtt éltünk nap, mint nap és már Isten dicsőségében vannak, őket ünnepeljük november elsején, Mindenszentek napján" - fejtette ki Kondé Lajos. A Mindenszentek ünnepét követő nap, november másodika Halottak Napja, amely későbbi bencés hagyományon alapul, és fő üzenete a megemlékezés azokról, akik már elhunytak, de nem tudjuk, hogy üdvözültek-e, imádkozni mindenkiért, aki köztünk jártak, éltek, dolgoztak. A halottkultusz a pogány hitvilágokban is megjelenik, a keresztény tanításokban is helyt kap az egészséges gyász, az elmúlás nehézsége és szomorúsága, ami összekapcsolódik a reménnyel arra, hogy az élet nem fejeződik be, hanem a halál egy másik világba való átlépést jelenti, ugyanis a keresztény egyház szerint a teljes kibontakozás az életben nem a földi lét. Halottak Napjához kötődik a gyertyagyújtás hagyománya, amely egy liturgikus cselekményen alapszik: nagyszombaton a szentmisén a templomban minden fény kialszik, csak a papnál ég egy gyertya, ami a feltámadt Krisztus dicsőségét jelképezi, ezt a fényt a hívek továbbadják egymásnak a templomban, így a feltámadás fénye beragyogja a sötét éjszakát. A Halottak Napján szeretteink sírjánál gyújtott mécsesek fénye ugyanezt jelképezi, örök világosság fényeskedik az elhunytaknak. A gyertyagyújtás, virágelhelyezés mellett régen szokás volt éjszaka kijárni a temetőbe (ami a mécsesek fényáradatában páratlan látványt nyújt az éj sötétjében), valamint húsvétvasárnap hajnalban is kijártak a temetőbe a hívek, de ez a szokás is kikopott mára. Sajnos napjainkban az éjszakai temetőlátogatás elmaradása mellett más is kisebbíti a két ünnep jelentőségét: az angolszász Halloween ünnepe, amely a popkultúra részeként egyre terjed, és szinte kiszorítja a hagyományos ünnepeket. "Mindenszentek és Halottak Napja nem a szellemidézésről, szellemjárásról vagy a riogatásról szól, sajnos ez az új keletű divat beárnyékolja azt az ünnepet, ami szép és kifejező" - mondta el Kondé Lajos. "A holtak tisztelete teljesen hozzátartozik az emberi kultúrához, a földi élet lezárul és hisszük, hogy az élet folytatódik tovább" - tette hozzá, majd így folytatta: "az ünnep lényegét kell megtalálni, a családok gyakorolják a hagyományokat, ne idegen tollakkal ékeskedjünk!"