Lucien Hervére emlékeznek Hódmezővásárhelyen

Cikkünk frissítése óta eltelt 7 év, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

lucien_herve_autoportraitHódmezővásárhely leghíresebb szülötte, a kortárs fotográfia kimagasló alakjának emléktáblájánál emlékeznek Lucien Hervé születésének 104. évfordulójára augusztus 7-én, csütörtökön 10 órakor a Bessenyei Ferenc Művelődési Központnál.

Lucien Hervé Elkán László néven 1910. augusztus 7-én látta meg a napvilágot Hódmezővásárhelyen egy nagypolgári család harmadik gyermekeként. Elkán Lajos bőrnagykereskedő Andrássy úton álló háza mintegy művészszalonként funkcionált a századelő Vásárhelyén. A családfő kötelességének érezte a helyi festők támogatását, így rendszeresen rendeztek kiállításokat az Elkán-üzletben, többek között Tornyai Jánosnak, Endre Bélának vagy Kovács Márinak alkotásaiból. A lakás falait is elborították a művésztelep alkotóinak vásznai, ezzel is formálva a legifjabb Elkán ízlésvilágát A sors különlegessége, hogy Hervé szülőháza közvetlenül a város leghíresebb fotográfusa, Plohn József műhelye mellett állt. Szülei erőteljes, de ellentétes hatást gyakoroltak Hervé életére: míg visszaemlékezéseiben gyakran hivatkozik korán elhunyt édesapjára, akinek puritán személyisége, a “Nagy Háború” alatti helytállása élete végéig példakép volt számára, addig édesanyja nagypolgári életmódja korán ellenállást és lázadást váltott ki belőle.

1918-ban az Elkán család Budapestre költözik, ahol az édesapa halálát követően Elkán László lázadó ifjúvá válik. Az érettségi után egy évig Bécsben tanult rajzolni, majd bátyját követve 1929-ben emigrált Párizsba. Ettől kezdve élete kész regény. A 20. századi Európa minden jelentősebb történelmi fordulatának szereplője, mondhatni hőse lett. A második világháború idején harcolt, túlélte a hadifogolytábort, menekült, szökött, bujkált. Az illegalitásban veszi fel az Hervé nevet, amelyen végül világhírűvé vált. 1938-ban, egy véletlennek köszönhetően kezdett el fényképezni. A Marianne Magazine-nak dolgozott, mint fotóriporter. 1949-ben megismerkedik Le Corbusier-vel, akinek barátja és örökös „házi” fotográfusa lesz. Számos megbízást kap a kor legrangosabb modernista építészeitől, több tucat folyóirat és magazin közli képeit. Népi építészetet és történelmi negyedeket fényképezett Spanyolországtól Indiáig, Mexikótól Sri Lankáig. Lencsevégre kapta az utca emberét, hétköznapi életét, zsánereket fogalmazott meg képi nyelven, portréin megragadta a hírességek jellemző karaktereit.

Nevét a világhírre szert tett magyar származású fotográfusok: Capa, Moholy-Nagy, Munkácsi, Kertész és Brassaï között tartják számon. Lucien Hervé és szintén fotós fia, a tragikusan fiatalon elhunyt Rodolf 15-15, Hódmezővásárhely városának adományozott fotográfiájából augusztus közepéig látható kiállítás Budapesten, a Nemzeti Táncszínház Kerengő Galériájában. Szülővárosában ez év márciusában avattak emléktáblát, amelynél Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Önkormányzata, a Tornyai János Múzeum és Közművelődési Központ, valamint a nemrégiben alakult Lucien Hervé Camera Klub képviselői róják le tiszteletüket szerdán délelőtt.

Default thumbnail
Előző sztori

Kajak-kenu vb: Negyven magyar Moszkvában

Következő sztori

Elhunyt Bajor Imre színművész

Legutóbbi hasonló cikkek